A Nacionalnak most kettős győzelemmel (1-0, 2-1) vágott vissza a legjobb négy között, de nem ez a kései reváns a legnagyobb szám. Hanem, hogy a hatvanas évek végén, a hetvenesek elején az Estudiantes vezéralakja Juan Ramon Veron volt, a jelenlegi gárda karmestere pedig Juan Sebastian Veron.

Apa és fia.

A hatvanötödik évében járó szülő a klub eddigi legjobb esztendejében, 1968-ban kilenc gólt ért el a Libertadores Kupában, és a döntő mindhárom mérkőzésén bezörgetett. Annak idején Dél-Amerikában nem számított a gólkülönbség, ezért az argentínai 2-1-et hiába követte 3-1-es Palmeiras-siker Brazíliában, harmadik találkozó következett Montevideóban, ahol a "Boszorkánynak" becézett Veron papa vágta be a másodikat (2-0). Majd a Világ Kupa-döntő manchesteri visszavágóján - az első meccset az Estudiantes 1-0-ra nyerte - szintén nem jelentéktelen góllal boldogította Argentínát (1-1)...

De talán akkor sem örült annyira, mint most, hogy - annyi idő múltán - éppen a "gyerek" vezérletével lett ismét LK-döntős az Estudiantes. Igaz, a "kis" Veron - már ő is harmincnégy esztendős - sérülés miatt nem játszhatott az elődöntő visszavágóján, de a csúcs közelébe vezető hosszú úton ő kalauzolta a társaságot, méghozzá a nepáli serpák rutinjával... Bizony meredeken indult, hiszen a csoportmérkőzések első fordulójában a Cruzeiro - amely mára virradóra vívta az elődöntő második találkozóját a szintén brazil Gremióval - 3-0-ás csapást mért az Estudiantesre. Aztán Quitóban is vereség következett (0-1), ám március 10. óta nemhogy veretlen a Libertadores Kupában az argentin csapat, de kilenc meccsen - hét győzelem, két döntetlen - egyetlen gólt kapott csupán.

Az apuka nyilván már azon mereng, hogy világjáró gyermeke, aki - több mint tízéves európai körútja előtt - az Estudiantesben nőtt fel, ott is válik igazán naggyá. Libertadores-, majd klubvilágbajnoki diadallal.

A családi hagyomány szerint.

Veron és Veron