- Én még csak csendestárs vagyok, egyelőre a kézilabda tölti ki az életemet - szögezi le Perez, akit Magyarországon mindenki csak Charlie-nak szólít. - Ha majd befejezem az aktív pályafutásomat, valóban vállalkozóként szeretném folytatni az életem. Számos terv van a fejemben.

Tizenkét évvel ezelőtt még nem így volt. Amikor a 26 éves havannai fiatalemberből egyik napról a másikra veszprémi kézilabdás lett, még szinte semmit sem tudott Magyarországról. Csak annyit, hogy ebben a kimondhatatlan nevű magyar kisvárosban világszínvonalon űzik a kézilabdát. Kubában meg nem.

- Odahaza a boksz, a baseball, a kosárlabda meg a röplabda a legnépszerűbb sportágak - mondja Charlie. - Tisztában voltam azzal, hogy el kell jönnöm, ha vinni akarom valamire a kézilabdában.

Persze ez nem volt könnyű. Fájt a szíve otthon hagyni az édesanyját és a két kislányát a sportkarrier kedvéért. Ráadásul hiába nézte ki magának Perezt már az 1995-ös izlandi világbajnokságon Hajnal Csaba, a veszprémi kézilabdaklub igazgatója, a kubai szövetség vezetői először hallani sem akartak arról, hogy egy kubai sportoló profi szerződést kapjon egy európai élcsapatban. Két évvel később viszont a kubaiak maguk kérték, hogy a válogatottjuk Magyarországon készülhessen fel a világversenyekre, a játékosaik pedig amatőr státuszban szerepelhessenek a magyar klubokban.

Így mutatkozhatott be 12 évvel ezelőtt a Veszprém mezében Carlos Perez, aki két év után kapott profi szerződést. A jelenlegi aktív játékosok közül ő van legrégebben a klubnál, a hűségét sokan próbálják meg-fejteni. Perez ugyanis néhány év alatt a világ egyik legjobb kézilabdázójává nőtte ki magát. A Veszprémet 2002-ben a Bajnokok Ligája döntőjébe vezette, a 2003-as portugáliai világbajnokságon pedig - már magyar színekben - megszerezte a gólkirályi címet. Évente hat-nyolc szerződésajánlatot kapott nyugati sztárkluboktól. A Magdeburg például olyan szerződéstervezetet küldött át neki, amelyből kihagyták az öszszeg helyét, mondván, bármit odaírhat az üres helyre.

- Több oka is volt, hogy Veszprémben maradtam - mondja Perez. - Hiába ígértek máshol nagyobb fizetést, azért itt is jól kerestem. A szívem is idekötött: az elmúlt bő évtizedben két nagy szerelem is rám talált Veszprémben. Aztán itt lakik a szintén kubai Carlos Socias, aki 12 év alatt a menedzseremből és az üzlettársamból a barátommá is vált. Az is sokat számít, hogy naponta érzem a veszprémi emberekből felém áradó szeretetet.

A pályán kívüli örömök nem sokat érnének, ha a csapat rosszul szerepelne. A Veszprém azonban eredményes időszakon van túl: tavaly megnyerte a Kupagyőztesek Európa Kupáját, az idén a legjobb nyolc közé jutott a Bajnokok Ligájában, idehaza veretlenül lett bajnok és kupagyőztes. Ráadásul tavaly Prima Primissima Díjat kapott a klub.

A sportsikerekre azonban súlyos árnyékot vet Marian Cozma meggyilkolása.

- Hihetetlen sokkot jelentett számomra a halála - mondja Perez. - A tragédia napjától igyekeztem keményen tartani magam, rangidősként példát akartam mutatni a fiatalabb játékosoknak, hogy a lelki traumát a pályán át lehet fordítani elszántsággá, küzdőszellemmé. Közben belül azt érzem, soha nem fogom tudni feldolgozni Marian értelmetlen halálát.

A tragédia átformálta a csapat korábban kialakított szokásait is. Cozma haláláig például a játékosoknak volt egy közös kasszájuk, amibe büntetést kellett fizetnie annak, aki megszegte a saját maguk által megalkotott szabályokat. Így például még edzésen is tilos volt bekapcsolt mobiltelefonnal az öltözőbe lépni, büntetés járt a késésért, de azért is, ha valaki egy nyilvános rendezvényen nem a formaruhában jelent meg. Ebből a kasszából a csapattagok minden hónapban egyszer közösen elmentek vacsorázni, és a pályán nyújtott, valamint a pályán kívüli teljesítmény alapján megválasztották maguk közül a hónap játékosát. Aki az adott évben a legtöbbször nyerte el a címet, azt a csapat befizette egy kétszemélyes külföldi utazásra. A rituálé segített a csapategység megteremtésében. Cozma halála óta nincs szükség erre a pluszmotivációra, így átmenetileg megszűnt a közös kassza.

Charlie szerint nagy szerencse, hogy reggelente nem látják őt a rajongói. Mint mondja, ma már "hetvenévesen ébred", alig bír kiszállni az ágyból, minden tagja sajog. Csak a délelőtti edzések kezdetére sikerül visszafiatalodnia 38 évesnek. Pedig még három-négy évig szeretné folytatni a pályafutását.

Perez hazai népszerűségét jelzi, hogy a közelmúltban badacsonyi borlovagnak választották. Nem kis megtiszteltetés ez egy olyan embernek, aki 26 éves koráig egyáltalán nem ivott bort. Amikor pedig Magyarországra költözve először megkóstolta, olyan savanyúnak találta, hogy cukrot tett bele. Csak úgy tudta meginni.

- Évekig tartott, amíg megszerettem a bort - mondja Carlos Perez. - Újabb évekbe telt, amíg megtanultam megkülönböztetni egymástól a borfajtákat. Ma már kedvenceim is vannak: a badacsonyi borok mellett a villányi száraz vörösborokat kedvelem. Cukor nélkül.

A Carlos Perez gyakori név a spanyol ajkú népeknél. Az idegen nyelvű internetes keresőkbe beírva számos spanyol és dél-amerikai híres személy honlapja bukkan elő. Énekesé, gitárművészé, baseballjátékosé. Charlie-é nincs a leggyakoribb találatok között.

- Magyarországon akárhová megyek, mindenhol felismernek az emberek, Kubában viszont nyugodtan végigsétálhatok az utcán, nem figyelnek fel rám. Furcsa érzés, hogy amíg Európában elismerik a teljesítményemet, addig a hazámban ismeretlen maradtam.

Charlie azt mondja, előbb-utóbb mégis visszatér majd a szülőhazájába. Nemcsak a családja, de a karibi klíma is hiányzik neki.

- Azt tervezem, hogy néhány év múlva veszek egy tengerparti házat Kubában, és ott töltöm a teleket. De azért nyaranta viszszajövök majd Magyarországra. És persze nem csak a mosodák miatt.