- Egy ideje eltűnt a teniszéletből. Csömör?

- Sértődés. Az elnökségnek fölvetettem néhány ötletet, aztán, amikor rendre leszavaztak, rájöttem, hogy nem vesznek komolyan. Az egyik ellenérdekből, a másik hozzá nem értés okán, a harmadik antipátiából vétózott, a végén még a hozzáértésemet is megkérdőjelezték, úgyhogy bedobtam a törülközőt.

- Versenyen se látni...

- Most nézzem, hogyan bohóckodik egymással a háromezredik az ötezredikkel?

- Vagyis semmi tenisz?

- Hetente két óra, többnyire Varga Gézával. Komolyan veszem, csak úgy ütögetni nincs értelme.

- Az első magyar teniszező volt, aki belekóstolhatott a profizmusba.

- Félprofiként. Ugyan a legjobbak társaságában játszhattam, ám sajátos feltételek között. A pénzdíjaim felét, a költségek levonása után, idehaza le kellett adnom, a másik felének hetvenöt százalékát pedig köteles voltam forintra váltani. Rendszeres időközönként be kellett mutatnom a számlákat a sporthivatal és a szövetség embereinek; csak akkor kaptam meg az útlevelemet, ha mindent rendben találtak. Volt, hogy ötvenhétezer nyugatnémet márkát fizettem be a szövetségnek; valószínűleg nem volt rossz évem.

- Jól rémlik, hogy egyszer csak besokallt?

- Így ment ez 1980-ig, akkor az NSZK-ból megüzentem, hogy nem jövök haza, ha nem fejezik be az elszámolósdit. Végül megegyeztünk, hogy a keresményemből hazaadok húsz százalékot; attól kezdve békén hagytak.

- Edző nélkül, a feleségével utazott. Ki intézte a teniszen kívüli ügyeit?

- Jómagam. Meglehetősen ügyes szervező vagyok, nem jelentett gondot. Vízumot több évre is adtak, egy Budapest-New York-Budapest jeggyel pedig egész Európát körbe lehetett utazni. A szállást a rendezők szerezték, a végén már ők is fizették.

- A mostani divattal ellentétben nem vezet teniszakadémiát, nem edzősködik, még csak nem is menedzsel senkit. Mivel telnek a napjai?

- Kommentátorkodom. Évente 135 napot, alkalmanként három-négy órát dolgozom a sporttelevízióban, amikor meg nem ezt teszem, akkor szervezem az immár hagyományos őszi teniszgálát. A tavalyi sikeres volt, az idén még jobbat akarok.

- John McEnroe után nehéz nagyot dobni...

- Azért bízom benne, hogy sikerül. Három korábbi világsztár jelenti a változatosságot; a jövő héten lesz a sajtótájékoztató, addig nem szeretném elárulni a nevüket.

- Legalább az egyikét...

- Yannick Noah. Szenzációs figura. Csodálatos játékos volt, gálákon még ma is képes varázsolni. Univerzális tehetség: zenészként is klasszis, slágerlista-éllovas számai vannak.

- Készültem Taróczyból: olyanokat vert meg, mint Ivan Lendl (őt négyszer is, egyszer világelsőként!), Nastase, Noah, McEnroe, Vilas és olyanokkal vívott szoros meccseket, mint Connors, Edberg, Wilander, Björn Borg. A maiak a felsoroltaknak legfeljebb labdát szedhetnének...

- Borgot igazából csak egyszer tudtam megszorongatni: egy ausztriai meccsen döntő szett 8:6-ra kaptam ki. Az öszszes többin éreztem, hogy nincs esélyem ellene. Elképzelni sem tudtam, hogyan csinálhatnék pontot, annyira stabil és erős volt. Federer érezheti ezt manapság Nadal ellen.

- Témánál vagyunk. Melyikük a király?

- Amennyiben a két embert eggyé lehetne gyúrni, megkapnánk az ideális, a legyőzhetetlen teniszezőt. A spanyol mentálisan és fizikálisan erős, a svájci a játék minden elemében zseniális. Nekem a "gógyis" tenisz tetszik, ezért, ha mindenképpen választanom kell, akkor Federer.

- Tizenhárom ATP-tornát nyert, valamennyit salakon. Ezzel alighanem egyoldalúsági világcsúcstartó.

- A saját hülyeségemnek köszönhetem. Úgy gondoltam, hogy miután salakon nőttem fel, más borításon nem lenne esélyem; nem volt edzőm, így sikerült magamat meggyőzni.

- Stílusos, szép teniszt játszott; ha korábban születik, talán még eredményesebb lehetett volna.

- Ha meg később, akkor módosabb. Gondoljon a mai pénzdíjakra!