Vet és arat
- Ez normális?
- Szerintem igen.
- Augusztusban van a berlini világbajnokság...
- Én ne tudnám?
- És hát többségében nyolcvan méter fölötti eredménnyel nyeri a nemzetközi erőpróbákat...
- Nem a verseny a legjobb edzés?
- Az idén Tenerifén, Veszprémben, Varsóban, Halléban, Prágában, Bydgoszczban, Kuortanéban és most Ostravában győzött, kétszer az olimpiai bajnok szlovén Primoz Kozmust is felülmúlta, s vezeti a világranglistát: nem túl korai a csúcsforma?
- Már ha ezt annak lehet nevezni...
- Miért, nem az?
- Ahogy vesszük. Az eredmények mögött viszonylag kevés edzés van; persze, nem arról van szó, hogy hanyagolnám a foglalkozásokat, hanem arról, hogy sérülésem miatt inkább technikai jellegű munkát végeztet velem az edzőm, Németh Zsolt. A sok csiszolás, finomítás nyomán a mozgásom kétségkívül összeállt, ám bármennyire is szép meg jó ez, a kalapácsvetésben az állóképesség ugyanolyan fontos; az nem a tejföltől van. A kérdés tehát: erőnlétileg kitartok-e augusztusig? És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a versenyek fejben dőlnek el. Az athéni olimpia előtt például hiába dobtam tizenhétszer hetvenkilenc méter fölött, a rutintalanságom, illetve annak okán, hogy nem tudtam fölspannolni magam, végül csak ötödik lettem.
- Akkor most részint örül, részint tele van kérdőjellel?
- Pontosan. Egy ágyéksérülés, ha kézrátétellel nem gyógyítható, rendkívüli módon befolyásolhatja a fellépéseket. Van, amikor nem érzem a fájdalmat, és van, amikor nagyon is; van, amikor egy-két napig tudok pihenni, és van, amikor fogat összeszorítva kell legyűrnöm a kínzó érzést. Ostravában is dobhattam volna jobbat, ha...
- Kozmus gratulált?
- Hogyne, normális a kapcsolatunk.
- Vajon neki miért megy most kevésbé?
- Költői kérdés... Akad, aki az év elején gyöngébben dob, majd hosszú időre eltűnik, aztán hirtelen előkerül, és a legfontosabb viadalon győz... De ebbe most ne menjünk bele; a lényeg az, hogy akárhogyan érzem is magam, a berlini cél az aranyérem megszerzése.
- Az ezüst nem is érdekli?
- Ha a győztes nyolcvankét méterrel, nagy küzdelemben, húsz centivel megelőz, akkor azt mondom: jó. Egy bronznak viszont semmiképpen sem örülnék. Meg akarom mutatni Németh Pali bácsinak, az év elején elhunyt mesteremnek: érdemes volt foglalkoznia velem.
- Pekingi ezüstjét magkapta már?
- Az eltiltott Tyihon és Gyevjatovszkij mögött úgy ezer ügyvéd áll, s mivel a Fehérorosz Olimpiai Bizottsággal szemben semmilyen szankciót nem helyeztek kilátásba a medál viszszaszolgáltatását illetően, az érem egy szekrény mélyén porosodhat. Olimpiai második vagyok, de ezüstérmes még nem... Úgyhogy én is megkérdezem: ez normális?
