Vezérindiai védelem
Az idén negyvenéves nagymester miként tudta magát szakmailag és emberileg is olyan szintre hozni, hogy minden sakkműfaj világbajnoka legyen? Vishy - világszerte így szólítják - nyert már vb-t egyenes kieséses rendszerű és körmérkőzéses tornán egyaránt, legutóbb pedig tavaly, Bonnban ünnepelhetett, amikor a Vlagyimir Kramnyik elleni páros mérkőzésen megvédte "klasszikus stílusú" koronáját. És ehhez vegyük még hozzá, hogy a tehetségét normál játékidejű, 5-6 órás partikban ugyanúgy csillogtatja, mint a rapid sakkban, amelyben szintén számolatlan alkalommal nyert már vb-címet.
A nagykövet úr köszönti a megérkező Anandot, aki a krikettcsapat mellett India büszkesége. A világbajnok balján mosolygós, törékeny, lányos külsejű hölgy áll. Ő Anand felesége, Aruna. Európai szemmel különleges a házasságuk, már csak azért is, mert különlegesen jó. Vajon hogyan ismerkedtek meg?
- A szüleink elhatározták, összeismertetnek minket. Indiában hagyományosan a szülők próbálják megtalálni a gyerekeik párját. Az első találkozásunk 20 percig tartott, kissé feszélyezett volt, de azért jól sikerült. Nekem rögtön megtetszett, hogy Anand egyszerű, barátságos, "földönjáró" ember, édesanyám pedig jó néven vette, hogy két csészével is ivott a kávéspecialitásából - meséli Aruna, akiről köztudott, hogy képzett Bharatanatyam-táncos, s több művészethez is ért. Anand és Aruna házassága már tizenhárom éve tart. Aruna amúgy férjének munkatársa is: a versenyek során felmerülő, szerteágazó menedzseri feladatokat ő tartja kézben.
Anand jelzi, hogy szabad, most már őt is kérdezhetem.
- Valóban az édesanyja tanította meg sakkozni?
- Igen, hatévesen a szüleimmel Manilában éltünk, ahol délelőttönként sakkműsor ment a tévében. Édesanyám, aki azóta is figyelemmel kíséri a játszmáimat, mindig feljegyezte a feladványokat. Ezeket az iskolából hazatérve megfejtettem és beküldtem mindaddig, amíg üzentek a tévéből, hogy válasszak az ajándékkönyvek közül annyit, amennyit csak akarok, de már ne küldjek több megfejtést, hagyjak mást is nyerni.
- Garri Kaszparov néhány hete azt nyilatkozta, hogy az ön uralkodásának hamarosan vége, tekintettel arra, hogy negyven körül jár, míg az ellenfelei feleannyi idősek. Mi erről a véleménye? - próbálok meg szakmai vizekre evezni. Nem kellett volna.
- Nem nagyon foglalkoztat, mit mond Kaszparov, teszem a magam dolgát.
- A jövő tavasszal rendezik a bolgár Veszelin Topalov elleni világbajnoki döntőjét. Hogyan készül? A feladat miatt tervez-e cserét a csapatában?
- Ugyanúgy teszek mindent, mint általában. A csapatom változatlan, segítőim között ott vannak a legjobb indiai sakkozók is. Ma már ők is a világ élvonalához tartoznak.
- Topalovhoz képest melyek az erősségei, illetve gyengéi?
- Nem nagyon foglalkozom ezzel, készülök, edzek, jó partikat szeretnék játszani.
Még egy-két kérdés, de már érzem, hogy ezt az interjút vakvágányra futattam. Anand rövid idő elteltével egyértelművé teszi, vége az audienciának. Amikor a felesége kérdően ránéz, hová ez a sietség, alig hallhatóan ennyit mond: "Más sakkozókról kérdezett."
Na végre! A titokzatos hindu végül csak elárulta az életfilozófiáját, a titkát: önmagát nem az ellenfeleiben keresi. A titok hétköznapi, de ha működik egy világbajnok esetében, olykor talán rajtunk is segítene...