Ez még csak most tizennégy

"Roger Federer minden idők legnagyobb játékosa" - nyilatkozta az AP hírügynökségnek Pete Sampras. Zseni méltatta a zsenit. Mindez körülbelül anynyit tesz, mintha Pelé mondaná valakire, hogy az illető a valaha élt legjobb labdarúgó. Szuper Roger történetesen - tizenegyedik nekifutásra - azt a Roland Garrost nyerte meg vasárnap, amelyet az amerikainak sosem sikerült meghódítania. Egyúttal az a - szintén szenzációs - játékos tisztelgett előtte, akit a svájci éppen párizsi győzelmével ért utol a Grand Slam-sikerek különversenyében. Mindketten tizennégynél tartanak: kettejük között az a különbség, hogy Federernek bőven van ideje csúcsot javítani: augusztus 8-án még csak huszonnyolc éves lesz.

Amúgy nem könnyű "legezni", hiszen szinte lehetetlen összehasonlítani a "négy muskétás" (Borotra, Brugnon, Cochet és Lacoste) képességeit a ma atlétáinak tudásával, ahogyan Rod Laverrel is nehéz párhuzamot vonni, és akkor nem is beszéltünk olyan klasszis pályatársakról, mint Agassi, Becker, Connors, Lendl vagy McEnroe. Az mindenesetre jelzésértékű, hogy ezek a csodálatos játékosok maguk is elismerik a svájci különleges képességeit, és egyre többen mondják ki azt, ami Samprasból most spontán kiszakadt.

Tizenegy idényes, (eddig) 805 mérkőzéses pályafutás vezetett az első profi mérkőzéstől a vasárnapi, könnyes-elérzékenyülős ünneplésig. Ki emlékszik már egy bizonyos Lucas Arnoldra, aki 1998. július 6-án, a gstaadi torna első fordulójában 6:4, 6:4-re elpáholt egy tizenhat éves svájci gyerekembert. Akinek harminc hónapot kellett várnia első tornagyőzelmére, amelyet további ötvennyolc követett. 2003-ban aratta pályafutása első Grand Slam-diadalát - hol másutt szerezhette volna, mint Wimbledonban? -, aztán legalább eggyel minden szezonban gyarapította a gyűjteményt. Csak a Roland Garros maradt ki a sorból: már-már úgy tetszett, örökre.

A párizsi siker akár váratlannak is mondható. Elvégre jócskán akadtak olyanok, akik úgy vélték: Federer túljutott pályája csúcsán, leszálló ágba került, és már csak csipegetni képes ott, ahol korábban valósággal tarolt. Való igaz, a tavaly nyáron - megszakítás nélküli 237 hét (!) után - elvesztette a világelsőséget; "sóként a sebbe" elbukta a wimbledoni és a melbourne-i döntőt, és olyanok is legyőzték, akik korábban a labdát szedték neki. Egymás után háromszor kapott ki a Roland Garros döntőjében Rafael Nadaltól - tavaly már egészen megalázó különbséggel -, ráadásul ugyanő nyert ellene Angliában és Ausztráliában is. Úgy tetszett, a Federer-érát nadalos esztendők váltják, ám május 17-én kiderült, hogy a spanyol sem földön kívüli: a svájci salakon, ráadásul Madridban verte immár örök vetélytársát. A győzelem meghozta a korábbi világelső önbizalmát, és alighanem elbizonytalanította a spanyolt. Ahogyan már nem Federer-hitbizomány Wimbledon, úgy nem bevehetetlen Nadal-vár a Roland Garros sem. Alighanem szép évek várnak a teniszbarátokra.

"Vége a találgatásnak abban a tárgyban, ki a világ legjobb teniszezője. Roger Federernek hívják" - ezt meg Andre Agassi mondta, aki a Philippe Chatrier stadion alkalmi emelvényén átadta a győztesnek járó serleget. Nyugodtan hihetünk neki: a svájci előtt ő volt az utolsó, aki mind a négy Grand Slam-trófeára felíratta a nevét. Igaz, ő nyolc győzelemnél megállt... (J. J.)

Federer-"kisokos"

Született: 1981. augusztus 8., Bázel

Magasság/testsúly: 185 cm/85 kg

Profi pályafutásának kezdete: 1998

Tornagyőzelem: 59 (ebből 14 GS)

GS-elsőségek: Australian Open (3), Roland Garros (1), Wimbledon (5), US Open (5)

Nem hivatalos világbajnok: 4x

Győzelem/vereség: 650/155

Pénzdíjak: 48 072 634 dollár

Kupaarzenál: egy csodálatos sorozat tizennégy pillanata
Kupaarzenál: egy csodálatos sorozat tizennégy pillanata
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.