Világpolgár Palotája
- Hány éve van itt?
- Salgó István direktor éppen négy évtizede, huszonkét esztendős koromban vett fel fejlesztőmérnöknek. Akkor már a Kismotor- és Gépgyár öt üzemének egyike volt a Járműfelszerelési Gyár. De 1984-ben találtunk egy elrejtett passzust a Magyar Közlönyben, s - noha állami vállalat maradtunk 1989-ig, a Jármű Rt. létrejöttéig - önállóvá váltunk. Mondhatni, öt évvel korábban megértük a rendszerváltást. Nem hiszem, hogy véletlen: a Kismotor- és Gépgyár hajdani öt egységéből egyedül ez maradt fenn.
- Az önöké?
- Jól mondja, a miénk. Mert a céget - tizenhárom éves hitelre, százötvenmillió forintért - megvettük. Akkor annyi ember tartozott a kollektívához, ahány millióba került az üzem. Most ötvenhét dolgozó-tulajdonos van, ám a részvények többsége az enyém.
- Mit gyártanak?
- Vasúti kocsikhoz ajtókat, ablakokat, és ezek elektronikus mozgatószerkezeteit. A termelés 99,4 százaléka külföldre megy, nekünk tehát kifejezetten jól jött a forint gyengülése az euróhoz képest. Ennek azonban előzményei vannak, hiszen már 1986-ban - akkor lettem vezérigazgató - Angliába, Iránba, az NSZK-ba, Svájcba exportáltunk.
- A legnagyobb partnerek?
- A kanadai Bombardier, valamint a Siemens. Az előbbinek harminchatezer beszállítója van, és a Jármű Zrt.-t az első kétszáz között jegyzik. Büszke vagyok rá.
- Hát a REAC-ra?
- Nevetni fog, arra is. A BLASZ kettőben kezdtük 1991-ben. Akkor ki hitte volna, hogy tizennyolc évvel később azért bánkódunk majd, mert kiestünk az NB I-ből! Még pályánk sem volt, bérelnünk kellett az Izzótól, a Testvériségtől, a Vegyépszertől. Pedig annak idején a mai Széchenyi téri sporttelep éppen a Járműfelszerelési Gyárhoz tartozott - a tizenötödik kerületi Vasas játszott rajta -, de a gazdasági mechanizmus örve alatt odaadták a Szállítóknak. Majd jött a Volán, aztán hét személy privatizálta a stadiont. Tőlük vásárolta vissza az önkormányzat, jelképes összegért, az edzőpályák nélkül. Azok helyén egyebek közt benzinkút épült, nem vagyunk ezzel egyedül...
- Rákospalotai?
- Abaújszántón születtem, de szinte az egész életemet itt töltöttem. Ám lokálpatrióta és világpolgár is vagyok, hiszen a cég nemzetközi vonalon fut. Egyébként bárkinek, aki erre jár, nem adok. Helyi óvodát, iskolát mindig támogattam, a Volán viszont tőlem egy fillért sem kapott.
- És a REAC?
- Az nekem és a cégemnek már több mint egymilliárdjában van. Viszont soha, egyetlen dolgozó jövedelme sem csökkent a klub miatt.
- Mennyi az üzem áruforgalma?
- Évente négymilliárd forint. De nem szórom a pénzt, a REAC-nál nincs olyan vezető, aki fizetést kapna. Ezért olyan alacsony a költségvetés; másutt nem talál prominenst, aki egymillió alatt keresne. Plusz a prémium. Négy ilyen ember már évi százmilliót visz el.
- Rákospalotai hobbicsapat?
- Ez engem nem sért, elvégre annak indultunk, és hiába lettünk NB II-esek '96-ban, Simon Tibor és Kutasi Róbert nélkül eszünkbe sem jutott volna az első osztály. Ha viszont a következő évadban nem kerülünk vissza, akkor kiszállok.
- A cégben marad?
- Elnök-tulajdonosként igen, de az operatív munkát még az idén abbahagyom.
- Tudja már, ki lesz az utóda?
- Én feltétlenül. Ő nem is sejti...
