Ekkor - sorozatban három Vasas-gól nyomán - 6:8 állt a kijelzőn, megelőzően pedig még annyit jegyezhettünk fel, hogy az Eger "bőkezűbben" kiosztott emberelőnyök révén is mattolta az amúgy több nagy védést bemutató Nagyot.

Az ominózus fórnál Kis Gábor ziccert hibázott - ha bemegy, véget ér a döntő -, ezzel együtt a renitens edzőjét, Gerendás Györgyöt szinte papírforma szerint a lelátón tudó, a kapu előtt sorozatban hibázó hevesieken egyre inkább érezni lehetett: (lelki)erő híján lassan meghajolnak a nagyobb tudás előtt. Kisvártatva Hosnyánszky növelte is az előnyt (6:9), s noha Biros révén még visszajött az Eger, a negyedik negyed utolsó előtti percében látott Varga Dénes-ejtés lezárta a finálét. A Földi László trenírozta Vasas 10:8-ra (az összesítésben 3:1-re) nyert; miután az egész bajnokságban legföljebb a döntőben akadt ellenfele, aligha túlzunk, ha azt írjuk: sorozatban harmadik aranyérméhez nem férhet kétség. Sőt.