- Kókuszreszelék?

- Az ám.

- Lenmag?

- Bizony.

- Mazsola is?

- Mondom, tizenhét összetevője van ennek a müzlinek. Figyeljen: ötféle gabonanemű, búzacsíra, búzakorpa, búza..., na, a többi is mindjárt az eszembe jut, aztán szezámmag, tökmag, a tökmagban sok az E-vitamin; eleinte virágport is tettem bele, akkor még olcsó volt a virágpor. Hol tartottam? Igen... Mák, kakaó, szotyola...

- Legyen könyörületes, Feri bácsi!

- Jó, de nekem nyolcvankettő óta semmi bajom. Húszévesen gyomorvérzéssel kezdtem, az volt vagy hatszor, és hatvan felé jártam, amikor éjjelente elkapta a görcs lábam. Sokat maszekoltunk...

- Mit tetszettek csinálni?

- Lakásokat, házakat föstöttünk a feleségemmel. Annyi munkánk volt, hogy a saját lakásunkra karácsony és újév között jutott idő. Keveset kerestem, nyolcszázötven forintot, mert nem voltam párttag, így muszáj volt maszekolni. Nem mondom, jól ment; el-eljártunk üdülgetni, de szórakozni nem nagyon, mert a föstéstől olyan fáradt voltam, hogy a táncparketten is elaludtam. Elég az hozzá, hogy az orvos közölte, az éjjeli görcsök érszűkület miatt vannak, és ha nem vigyázok, le kell vágni a lábam. Hát én erre elkezdtem olvasni mindent, ami a gyógyulásról meg a gyógyító készítményekről szólt, aztán elkezdtem futni, és azóta semmi bajom. Almaecet, azt iszom; másfél deci víz, két kávéskanál almaecet, egy kávéskanál méz. Van egy állam az Egyesült Államokban, az a neve, hogy Massachusetts, és ott nincs érszűkületes ember; még jó, ezt isszák. Átvegyük újra a müzlit?

- Ne, kérem...!

- Jó, csak azért, mert ez tényleg nem olyan, amilyet a boltban lehet kapni. Orvoshoz se járok; illetve elmegyek laborra meg tüdőszűrésre, de ha valami nem stimmel, akkor én állítgatom be magam, ne már egy doktor! Gyógyszer sem köll! És azt is képzelje el, hogy egyszer elhívtak beszélni, hát ott találtam magam egy csomó nyugdíjas előtt. Jó estét, ma Ötvös Feri bácsi tart előadást..., és olyan ideges voltam, hogy szólni kellett, Feri bácsi, tartsa már a szájához a mikrofont, abba kell beszélni; a végén viszont le se lehetett lőni. Mit eszik? Mondtam. Mit iszik? Mondtam. És láttam rajtuk, na, a Feri bácsinak el lehet hinni, mert minden meg van alapozva.

- Forróságban is szo...

- Van itt, Tatabányán a régi Terv út; vagy három kilométer, föl le, le föl. Hát én három pólót meg két nadrágot húztam, hogy szokjam a meleget a futáshoz, és most már lehet akármekkora kánikula, nekem meg se kottyan. Nézem a félmaratonin a fiatal nőket, ott kezelik őket oxigénpalackkal. Amúgy az almaecet lemarja az érfalról a zsiradékot. Csak legyen ott az üveg, ahol nekem köll! Futom a maratonit, hát látom, hogy három ember kísér, és amikor beérek a célba, rikoltozza: Kilenc perccel megdöntötte a rekordot! Én meg nem látok a pipától, mert a frissítőállomásokon nem voltak ott az almaecetes palackjaim, valaki elvitte, a szemtelen, mert ha ott vannak, sokkal jobbat futok. Tudom, kiszámoltam. A nyolcvan év fölöttiek között négy óra negyvennel tartom a maratoni rekordot, ezerötszázon, ötezren és tízezren is enyém a csúcs.

- Kedvelik a futótársak?

- Egyszer betetettem a Spuri magazinba a receptet, utána állandóan mondták: Feri bácsi, nagyon jó az almaecet! Sokszor adok másoknak leírásokat, bármiről, például prosztatáról; nyomtatott betűvel leírom, lemásolom, aztán tessék... Tudja, mit sajnálok?

- Mit?

- Hogy régen a futás miatt kigúnyoltak a házban hárman, abból kettő cukros volt, és hogy ők már nem mondhatják egymás között: Nézd, a Feri a fűrészporos kajájával megdöntötte a rekordot! Nagy elégtétel lett volna.

- Kocsis Árpád, a Budapest Sportiroda vezetője az októberi maratonira Feri bácsi mellé rendel egy embert, hogy vigye az ön almaecetjét...

- Jaj, de jó! És azt tudta, hogy a célban kávét iszom? Mit csodálkozik? Visszanyomja a vérnyomásom! Vannak gyermekei?

- Egy fiam meg egy lányom.

- Sose igyanak kólát!!! És a hús a legnagyobb ellenség! Elmondjam, miért? A kóla...