Ez nem volt állóvíz

2009-05-18

Vakargatta a fejét a hajdani Bányász-stadion látogatója, hogy jó helyen jár-e, mert az első húsz percben több helyzet alakult ki, mint egy mai magyar NB I-es fordulóban "rendesen"; ráadásul az egymást követő akciók közben futballista-megoldásokat produkáltak a siófokiak és a paksiak. Vári mindjárt az olykor nagy zavarban lévő Bede játékvezető kezdésre jelt adó sípszava után ziccerbe került, s bár akkor még legyintett az ember: "naná, hogy az ötösről a kapus kezébe fejelt", hamar megbánta a lekezelő mozdulatot, mivel a vendég csatár nem sokkal később érzéssel sarkazta a labdát a siófoki kapuba (0-1).

E két jelenet között Nagy Lajos négy fektetős trükkel (!) döntötte vízszintes védelemmé a paksi hátsó sort, és a semleges néző megbocsátotta, hogy a középpályás hosszan ívelt keresztbe a szemdörzsölős szóló végén, mert mostanában mikor látni négy cselt idehaza (nemhogy sorozatban, de külön-külön)? Aztán Kanta fejelt a bal oldali lécre, majd Ivancsics fejesét piszkálta ki Kovács kapus a jobb alsó sarokból, és a lelátóról hol a pályát, hol az elektromos órát nézték tűnődve a tobzódó szurkolók, elvégre még mindig csak a tizennyolcadik percnél tartottunk...

A minálunk szokatlanul heves nyitányt a szünettel együtt vagy háromnegyedórás pihenő követte, de az ötvenediktől a hetvenedik percig visszaköszönt a mérkőzés eleje. A siófoki Hegedűs faultja és kiállítása után megkomponált szabadrúgás-variációt rontott el a tíz méterről a kapu mellé trafáló Sipeki, majd Ivancsics beívelése nyomán Tusori fejessel egyenlített (1-1). Közben a játékosok ismét szusszanhattak egy kicsit, mert Bede bíró megállította a meccset, hogy a partvonalnál mélyinterjút készítsen a siófoki trénerrel, aki korántsem tetszett acélidegzetűnek... Miután a játékvezető-riporter "felvette az anyagot", újabb helyzetek sora következett, ám néhány támadásbefejezés ekkor már burleszkbe illett, hiszen a fáradtság nagy úr. Vári például hét méterről átlőtte a labdát a siófoki kapu mögötti üzletsor fölött, és távrúgása olyannyira megtetszett Nikolovnak, hogy a paksi hátvéd az épület tetejére juttatta a gömböt. S mivel ezt sípszó után tette, Bede őt is leküldte; a gólokat és a piros lapokat tekintve egyaránt 1-1...

A vége pedig 1-2. Mert Nagy úr még nem küzdött a fáradtsággal. A vendégek István keresztnevű cserejátékosa a hajrában finom csellel iktatta ki védőjét, aztán tizenhét méterről príma lövéssel kívánt önmagának boldog születésnapot. Milinte kapust annyira sokkolta az eset, hogy kevéssel ezután őrült cselezgetésbe kezdett; szerencséjére - hiába vesztette el a labdát úgy negyvenméternyire a gólvonaltól - Böde üzletsoros "megoldással" zárta le a mérkőzést.

Ám ne panaszkodjunk, mert akadt végre egy NB I-es találkozó, amely egyáltalán nem fulladt unalomba.

Csak azt nem tudom, miként állhat a kiesés szélén - pláne ebben a mezőnyben - az ezúttal (is) vesztes, de az állóvizet csupán helyrajzilag idéző Siófok...

SIÓFOK-PAKS 1-2 (0-1)

Siófok, 800 néző. Jv.: Bede.

Siófok: Milinte - Tusori (Koós, 87.), Sütő, Hegedűs, Köntös - Kogler, Nagy L., Horváth G. (Ekounda, 46.), Kanta, Ivancsics (Takács, 72.) - Magasföldi.

Paks: Kovács - Horváth L. (Pintér, 63.), Éger, Szabó, Nikolov - Heffler, Kiss, Zováth, Böde, Sipeki (Nagy I., 58.) - Vári (Pap, 80.).

Gól: Vári (6.), Tusori (56.), Nagy I. (83.).