Elpuskázott trófea
Amúgy nehéz volt eldönteni a találkozót megelőzően, hogy a csapatok vagy a hatóságok készülnek-e feszültebben a szombat délutáni ütközetre. A több tucatnyi rendőrkocsi mellett néhány tűzoltójárgány is felvonult a csarnok környékén, amin persze nem kellett nagyon meglepődni, hiszen sejthettük: idegenben szerzett kétgólos előny (26:24) ide vagy oda, "tűz" is, forróság is lesz a meseszép arénában. És lett is... Bár hamarosan kiderült, hogy az öt elveszített európai kupafinálé után az első nagy győzelemre igazán remek eséllyel készülő magyar bajnok nyomaiban sem hasonlít egy héttel korábbi önmagára: hogy mást ne mondjak, Herr Anita, Tomori és Kovacsics is büntetőt hibázott mindjárt az elején, az átlövők erőtlenül és hit nélkül célozgatták a kaput, a kinti meccsen elképesztő formát mutató Pálingernek (akit Konkoly Csaba tréner a felvonás hajrájában átmenetileg le is cserélt) csak felvillanásai voltak, miközben "odaát" szinte minden összejött.
Az ötezer sikerre áhítozó néző sűrű legyintgetések közepette konstatálta, hogy a vendégek balszélsője, Mikkelsen kénye-kedve szerint szórja a gólokat, s Sköv, valamint a BL-góllövőlistát vezető Jurack is lényegesen hatékonyabb, mint Dániában volt. Komoly dilemma elé állította a kritikust, hogy a Győr támadó- vagy védőjátékát minősítse-e gyatrábbnak, ám a látvány mellékkörülmény volt annak fényében, hogy az eredményjelzőn a 25. percben 8:13 állt. Noha a nyitó játékrész végéig sikerült négygólosra faragni a hátrányt (10:14), a szünetbeli állás nem sok jóval biztatott. Hát még mindaz, ami a térfélcsere utáni tíz percben történt. Az öltözőben feltehetően vért ivó dánok hatpercnyi játék után hat (12:18), a 42. percben pedig hét góllal léptek meg (14:21), s félő volt, a továbbra is értékelhető átlövő-teljesítmény nélkül kínlódó magyar bajnok összeroppan. Ennek azonban éppen az ellenkezője történt: újabb öt perc múltán - elsősorban a beállós, Spiridon, na meg a keresztszalag-sérülése miatt a tribünön verejtékező, Görbiczet helyettesítő tinédzser, Kovacsics jóvoltából - újra "élesbe" fordult a meccs (18:21).
Ráadásul a végjátékban - ki gondolta volna az addigiak alapján? - kapkodni kezdett a toroktájon a pengét már érző ellenfél, s Herr hétméteresei nyomán, 23:25-nél a Győr érezhette magát a Bajnokok Ligája idei győztesének. Két és fél perccel az utolsó dudaszó előtt Jakob Vestergaard, a vendégek edzője időt kért, a röpgyűlést követő első akcióból Kristina Lunde bevágta a labdát a hálóba, s a 23:26-os állásból a folytatásban annak dacára végeredmény lett, hogy Herr még büntetőt dobhatott, mivel az ejtést követően a felső léc a skandinávokkal volt. Az összesítésben: Viborg-Győr 50:49...
A csarnokbéli csalódás leírására kegyeleti okokból nem vállalkozom, a szikár tényt viszont muszáj rögzíteni: a győri együttesnek hatodszorra sem sikerült az Európa-csúcs meghódítása. A másnapi internetes fórumokon borongók persze, rendre megjegyzik, hogy a fiatal csapattól mekkora bravúr volt maga a döntőbe kerülés, meg hogy "nem baj lányok, ne sírjatok".
És a hozzászólóknak mélyen igazuk van. Azzal együtt, hogy egy nappal a meccs után az ember még mindig az útjába eső első ajtófélfa lefejelésén dilemmázik.
A Győr BL-döntője után rendezték a bakonyi arénában a férfi kézilabda-bajnokság - valamelyik fél három sikeréig tartó - döntőjének első mérkőzését: Veszprém-Szeged 35:28. A második találkozót kedden, a Tisza-partiak otthonában tartják. A női sorozat úgy dőlt el, hogy az aranyérmes nem lépett pályára: a Debrecen-Békéscsaba meccs eredménye (23:28) nyomán a Győr ünnepelhetett. Már, ha a vesztes BL-döntő után volt kedve ünnepelni...
Sinka az elnök
Sinka László eddigi főtitkárt választotta elnökévé a Magyar Kézilabda Szövetség. Az ötvenöt éves sportvezető - az európai szövetség végrehajtó bizottságának tagja - 1993-tól irányította a szervezet adminisztrációját; megürült posztjára hamarosan új személyt jelölnek. Sinka elődje, a posztot 2003 novembere óta betöltő Kiss István már korábban jelezte: nem méreti meg magát újra.
