Jimi Hendrix és idősebb Alexandre Dumas, Tisza Kálmán és Papi az Apostolból. Sosem látott hasonlóságokat szintetizáltunk a Page not foundon. Nem mondjuk, hogy ez a Top 10 a mi Bors őrmesterünk, mert azt még nem írtuk meg, de már kellett, mert úgy foglalkoztat minket ez, mint Bosnyák Zoltánt a zsidókérdés. Igazán kijárna nekünk egy Hasonlóságkutató Intézet kétszázmilliós szoftverekkel és korlátlan utazási kerettel.

Csunderlik Péter-Pető Péter

József Attila és Donnie Brasco

„Ím itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat.” Hernyóbajszos költőnket láthatjuk a Fedőneve: Donnie Brasco maffiafilmjében, mert „a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol”, ahogyan az Eszmélet című versében írta Schmitt Pál. Chesterton szerint nincsen rosszabb, mint eladva, de meg nem fizetve lenni. Valami ilyesmit érezhetett Pistone FBI-ügynök is, mert megtörtént a sztori, mikor ötéves maffiába beépülés, mackónacis Al Pacino halála, egy kiadós személyiségtorzulás és a házassága tönkremenetele után átvehette az ötszáz dolláros külön jutalmat, amit egy este elkokainoz egy HÖK-ös. Szerintünk van ennél szarabb is. Például József Attilának lenni.

Thallóczy Lajos és Chevy Chase

Egyik első nagy felfedezésünk volt, hogy Thallóczy Lajos történész hasonlít Chevy Chase-re. Ezzel indult a dominósor. Ferenc József Balkán-tanácsadója 1916-ban lett vasúti baleset áldozata, éppen az uralkodó temetéséről hazajövet. Halála után nem sokkal úgy végezte a Monarchia, mint az Európai vakációban a Stonehenge Clark Griswold tolatása után. Elkerülte az elszámoltatást.

Thallóczy Lajos egy Balkán-konferencián érvel Bosznia annektálása mellett

Charles Baudelaire és Fásy Ádám

Ami a franciáknak Baudelaire, Verlaine és Rimbaud, az nekünk Fásy Ádám, Bunyós Pityu és Sláger Tibó. György Péter is csak úgy van a Nóta Tévével, mint suttyó matróz az albatrosszal, Fásy annyira megelőzte korát. A  macskás Fekete Vénusz rabjával, Baudelaire-rel kezdődött a modernizmus, Fásy Szex, hatalom, nők – A királynők fogságában című könyvével a halott posztmodern után nyitott meg egy új korszakot. És mi még mindig csak dörzsöljük viszkető szemünk. Ugyanaz az abszintban ázó tekintet, ugyanaz az alkat, ugyanaz a parókaszerű hajfésülés. És mindketten megírták A Sátán litániáját. Buadelaire, az „elátkozott költő” perbefogást kapott érte, Fásy a Tiszántúl MSZP-közeli vállalkozóinak vastapsát.

Eugene B. Sledge és Michael Dudikoff

A Pokol a Csendes-óceánon című könyvben második világháborús emlékeit megíró Eugene B. Sledge kiköpött Michael Dudikoff a Fülöp-szigeteken játszódó Amerikai nindzsából. A nagybetűs nindzsás filmből, amelyben van aljas csapda az anyagellátóban, Gergényi Péter-szerű kékinges vasprefektus, egy egész olimpiai faluban gyakorlatozó fekete, sárga, vörös és keki színű nindzsák, vezetőjükkel, Fekete Csillaggal, aki két üveg bor után, ferde szemmel nézve enyhén hasonlít Charles Bronsonra. De a legjobb az a lassított jelenet, ahol a motorral ugrató Dudikoff-dublőr frontálisan megfejeli a kormányt. Vagy maga Eugene B. Sledge.

Eugene B. Sledge kifüstöli az okinavai robotnindzsákat

Freddie Mercury és Bennett a Kommandóból

„Ereszd ki a gőzt, Bennett!” Schwarzenegger Kommandója a legjobb purista akciófilm 1985-ből, nem hiába Pálffy István kedvence. Mundruczó Kornélt felragasztott szemhéjakkal kéne kikötözni elé, ha már az Andy Vajna-kurzus sem segít rajta. Egy időben ez tartotta a rekordot 88 emberöléssel, a nyolcvanas évek Bartókjának, James Hornernek fúvósokkal frissített idegtépő szintetizátorzenéjével, „fémkeblű dinamókat szopnak a sivalkodó transzformátorok”, míg a brechti proletárértelmiségi John Matrix ezredes leszámol egy egész Val Verde-i magánhadsereggel. Közben a repülőgépen kitöri a kopaszodó Ruud Gullit nyakát is, de ebben a filmben mégis az egzaltált, neccatlétás főgonosz, Bennett az igazi alteregó, akinél valószínűleg a HIV-fertőzött Freddie Mercury is nagyobb ellenállást fejtett volna ki.  Schwarzenegger ugyanis a film végén a winckelmanni nemes egyszerűséggel és csendes nagysággal intézi el, hogy a mellkasába dob egy kitépett gőzcsövet. De hát ki akar örökké élni?

Alexandre Dumas és Jimi Hendrix

Jimi Hendrix nem akart. Úgy fulladt bele a hányásába egy hotelszobában, mint Attila az orra vérébe a nászéjszakáján. De ha a gitárzseni nem hal meg huszonhét évesen, hanem életben marad és Phil Collinsszal együtt föllép az 1985-ös Live AID-en, akkor negyvenhárom évesen úgy nézett volna ki, mint idősebb Alexandre Dumas. Legalábbis így gondoljuk mi és a kétszázmilliós szoftverünk. Egyébként Marokkóban van egy település, amit úgy hívnak, hogy Jimi Hendrix City. Ott vajon milyen lehet az adófizetési morál?

Móricz Zsigmond és Richie Madano

Ha már morál. Móricz nettó Ricsi Madano a Steven Seagal-os Törvényre törvéből, amelyből megtudjuk, hogy az istenek minket csak madzagon rángatnak, és nem kell más, csak egy puska és 24 óra. De lehetne a Rózsa Sándor hőse is. A puhos kokainista, aki lelövi Bobby Lupót, aztán ámokfutni kezd, míg a lófarkas Steven Seagal Ráday Gedeonként el nem kapja, hogy a karját csavargatva egyenként kitörje minden ujját. Magyarországgal nem bántak el így Trianonban.

Móricz Zsigmond a népi-urbánus vitában

Clayton Farlow és az anonim MDF-es politikus Lakitelekről

Az biztos, hogy adjunk hozzá egy csipetnyi Katona Tamást meg egy jó nagy adag vidéki általános iskolai igazgatót sasos amerikai nyakkendőben. Könyvespolcán díszhelyen áll a Hóman-Szekfű és Széchenyitől a Lovakrul. Hobbitörténész és gazdálkodó, maga a becsület és a tisztesség, de ha kell, nem megy a szomszéd farmra egy kis kereskedőzésért. Kedvence Szörényi Levente és a Fonográf, erre szokta otthon megforgatni feleségét, Ellie-t vagy a kistanárnőt a Kincskereső táborban. Ki ne ismerné?

Czibor Zoltán és Mucsi Zoltán

Czibort, a láncdohányos Sátánt, aki a világ valaha cselező legjobb balszélsője volt Garrincha után, megelőzve Walter Lee-t, játszhatná Mucsi Zoltán egy Aranycsapatról szóló filmben. „Puskás, baszd meg”, sercintene, ha Öcsi kihagy egy helyzetet, és innen már jöhet a villanyszerelős monológ. Azt pedig inkább nem is idézzük, mit mondana az elveszített berni vébédöntőn, mikor a játékvezető nem adta meg a magyar csapat egyenlítő gólját. No nem azt, hogy „lesállás, kedves hallgatóim, lesállás”.

Tisza Kálmán és Papi az Apostolból

És a number one. A bizonyíték, hogy létezik az életelixír. Tisza Kálmán, a „generális”, aki 1875 és 1890 között volt Magyarország miniszterelnöke, majd politikusi pályája után belépett az Apostol együttesbe. És amikor 1890-ben lemondott, úgy vette a kalapját a parlamentben, hogy: „Nehéz a boldogságtól búcsút venni.”