A Page Not Found szerkesztőségének szilveszteri ajándéka, hogy nem engedi feledésbe merülni a politikai, gazdasági és futballelit 2013-as csúcsteljesítményeit. A listára fölkerülni nem volt könnyű: látássérült kutyák, Arial betűs rezsiszámlák, légitársasággal reklámozott lekvárok kellettek a tízbe csúszáshoz, ahogyan arról nyilván Széchenyi István és Deák Ferenc is álmodott. Ami pedig a jövőt illeti, arra kérünk mindenkit, ne legyenek illúziói, már előre látjuk a CBA-pezsgőhabban és a műbeles virsli roncsaiban, hogy rosszabb következik.

Csunderlik Péter-Pető Péter

10. Széles Gábor tudományos munkásságának kiteljesedése

A penicillin föltalálásával lehet világot változtatni és népbetegségeket gyógyíthatóvá tenni, no és eltörpülni Széles Gábor tudományos munkássága mellett, amely 2013-ban teljesedett ki. Nincs Nobel-díjat odaítélő grémium, amely figyelmen kívül hagyhatná produkcióját. Úgy véljük, ha most lenne két szabad perce, kikapcsolná a gravitációt, fölröppenne a Holdra, amelyre kiragasztana négy csillagot, kiírná, hogy félpanzió, aztán becsüccsenne az energiacellájába, ahol interjút adna saját lapjának arról, miként garantál ötszázéves növekedést meg kétharmados választási győzelmet Orbán Viktornak. Ilyen mágnás kell minden országnak, Széles a magyar Ford, akinek vannak álmai, még ha azok nem is esnek egybe, mondjuk, Martin Luther King dreamügyi gondolataival. Azok miatt amúgy sem indult volna a Békemenet tüntetni, elvégre a klendathui gyarmatosítást visszaverő píszhadtest Orbán Viktor védelmére szakosodott. Amikor e defenzívában eljár, akkor viszont Széles ott menetel az élen, s csak azért nem csavarja offra a gravitációt, mert a négymillió levegőbe szakadó békemenetes úgy eltakarná Budapestet a Nap elől, hogy még szoláriumban sem lehetne barnulni vagy három évig. Bár a magyar szellem ura, Neumann János és Szent-Györgyi Albert méltó követője az idén csak tizedik lett, ha széles körben ünnepelt teóriákkal áll elő 2014-ben is, akár ötcsillagos is lehet a hotelje. Ha valahol, ott megtöltik majd az all-inclusive-ot tartalommal.

9. A Nagy Párizsis Zsömle Akcióterv, avagy az MSZP-s Szanyi Tibor bemutatja nyilvánosság-koncepcióját

Tíz dekagramm párizsi és kettő darab zsömle. Az évek óta balra forduló Szanyi Tibor e hozzávalókkal vásárolna magának újságírót, véleményt, autonómiát, s ezzel a kellékek árában meg is határozta a pártja által oly elkötelezetten védelmezett sajtószabadság árát. Ha nem téved a kétszázmilliós fordítószoftverünk, akkor a konklúzió az: az úgynevezett fenegyerek úgy nyerné meg az osztályharcot, hogy reggelivel szolgát vásárol magának. Ez baloldali gondolat az szent igaz, elvégre a Fidesz médiapolitikája azért visszataszító, mert az ellenfél csinálja, mivel  a sajtó szabadsága az ellenfél bírálatának szabadsága. Tehát nem az a baj vele, hogy az igazság és a szabadság helyett a párt áll a fókuszban, hanem az, hogy nem a megfelelő szervezet. Az egyik ember elnyomja a másikat, pedig lehetne fordítva is. Szép dolog, ha valaki a nyilvánosságot PR-munkatársként azonosítja, s hogy hatékony, arra bizonyíték a Habony Árpád, Orbán Viktor, Simicska Lajos belső hármas munkássága, amelynél legföljebb a Puskás Ferenc, Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor trió dolgozott olajozottabban a magyar históriában. Mindebből kiviláglik: a magyar politikai elitnek még mindig nem sikerült megértenie: a szabadság nem eladó. Még akkor sem, ha mindig találnak kofát, aki árulja a sajátját. És most koccintsunk egyet a Szanyi-terv bemutatása alkalmából Obersovszky Péter egészségére. Aztán majd együtt megkoszorúzzák az ismeretlen cenzor szobrát. Addig meg inkább falatozunk füstölt sprotnit, pedig az köztudottan a legszarabb kaja a világon.

8. A devizahitelesek megmentése

Sokáig úgy tetszett, a magyar kormány Superman, Batman, Pókember, Hídember, Macskanő, Charlie angyalai, Habony Árpád összeállítású szuperhőscsapatként elindul egy langyos kedd este, aztán szerda hajnalra megmenti a milliónyi devizahitelest, és még arra is marad ideje, hogy Balsai István alkotmánybírósági különvéleményeit elvigye egy nyolcadik béshez, aki csöppet magyarosítja a sorakozó mondatokat a Tüskevár szünetében. Ám az éjszaka nem jött el, s mindennek tetejébe a Kúria, azaz a legfelsőbb bíróság arra vetemedett, hogy jogszabályok alapján ítélkezzen, ami meghökkentő arcátlanságra vall egy jogállamban, ahol a pénz a fegyver. Elég  ortodox gondolat az igazságszolgáltatást a jogra építeni, amikor kéznél van a jakobinus erkölcsű Fidesz-frakció, amely jót akar az embereknek. Éppúgy, mint annyian korábban: a sor Lukasenkótól Horthy Miklósig, Kádár Jánostól Joker mozihősig terjed. És hát ki ne bízná szívesen a hazáját az asszonyverésben érdemeket szerző Balogh Józsefre, a simabőrű Lázár Jánosra vagy az Anonim Képviselőre, aki még soha nem tudta megmondani, mire szavazott éppen, de prímán tud egymilliót kapni a feltétlen lojalitásáért, rántotthúsos szendvicset rendelni a parlamenti büfében és kiskirályt játszani a vidéki választókörzetben? Amúgy most épp ott tartunk, hogy Rogán Antal, aki közismert ellensége a pénznek, mert mintegy Savonarolaként üldözi azokat, akik milliókat költenek csúcstervezők márkás holmijaira, átrágta a komplett joganyagot, elemezte a szakértői véleményeket, a precedenseket, aztán odaállt a kamera elé, mint Marosán György a mérges pékek frontjába, elmondani, amit a nézők hallani akarnak, hogy tudniillik a Kúria a bankok oldalára állt. Mármint nem döntött a hatályos jogszabályok alapján egy ügyben, hanem leült egy csésze biolattemakkiátóval, aztán a Pénzügyi intézeteket választotta az Ember helyett. Nagyjából ilyen magvas gondolatokkal telik meg egy ország, ha kiderül, hogy a Macskanő-ruha csak maskara, és alatta a Közgéptől igazolt Némethné mosolyog.

7. Ellenzéki Muppet-show: összefogás a bajai videóval, szakácskönyvvel és október 23-i tréfadélutánnal

A digitális partizán Szoci Nyugdíjasnál képtelenség jobban összefoglalni azt, ami ebben az évben az úgynevezett demokratikus ellenzék oldalán történt: Minden kedves onokámnak boldog összefogást kívánok! Tényleg csak egy lépésre voltunk attól, hogy mind, ki szemben áll a Fidesszel Toroczkai Lászlótól a Károlyi-szoborig, fölmásszunk egy színpadra, megfogjuk egymás pöcsét, s elénekeljük a We are The Worldöt, ahogyan azt más ügyben Eötvös Gábor megfogalmazta. S azzal épp annyi esélyünk lett volna a kormányzóképes alternatíva fölmutatására, mint annak a pártrengetegnek, amely színpadra hívja Fodor Gábor Facebook-pártját, amelynek társadalmi támogatottságával a sarki kocsma látogatottsága konkurál a nyerőgépek betiltása után. Meg annak, amelyik 365 napon át levegővétel nélkül képes ismételgetni, hogy összefogás, mintha valami ölelkezős buli lenne este a német erotikus filmek szaxizenéjével, nem pedig választások áprilisban, amely után politikai döntéseket kell hoznia a győztesnek. Meg annak, amelyiknek fő ereje székházában csencsel egy kamu videóval, aztán meg nem érti a problémát, mert úgy járt el, ahogyan az elvárható. Meg annak, amelyik Gyurcsány Ferenc szakácskönyv-fordulatára is képtelen reagálni, és harminc skandáló széttrollkodhatja a Nagy Erőmutató gyűlését. Meg annak, amelyik képtelen egyről a kettőre jutni abban az országban, amelyben a kormány megannyi érdekcsoportot képen törölt és megalázott, hogy a fél ország privatizálását és egész megyék zsebre vágását már meg se említsük. De nincs gond, a teljesítmény szuper, csak a liberó bloggerek fanyalognak, ahogyan azt egyébként bármelyik jobbikos is megerősítené.

6. Sólyom Airlines

Álmos vezér leszállt közénk 2013-ban. Álmos első eljöveteléhez a becsattanómaszlagozott krónikás szerint Emese és egy turul afférja kellett, de ezúttal még zavarosabb a sztori. Merenghetnénk azon, hogy mekkora party lehet ott, ahol egy vadiúj légitársaság gépét ősmagyar vezérről kell elnevezni, hogy menő legyen, és még visszafogottságként kell értékelni, hogy a jármű nem nyilazott hátra, amikor föltűnt mögötte az Air France járgánya. De ennél is érdekesebb az, hogy mindenidők szélhámosai miként bohóckodtak hosszú időn keresztül a kamerák előtt és miféle befektetőkkel hülyítették budavári pirosozóként a komplett közvéleményt. Persze a szakírók sokáig magyarázták, hogy ilyen nincs.Se értelme, se pénz hozzá, se gondolat, se innováció, s nem tűnik nagy tervnek az éhen halt Malév üzleti modelljével nekiállni a balhénak, meg hogy emberek, a sólyom zuhanómadár, de akkor talán ők is elbizonytalanodtak egy percre, amikor landolt a vezér. Aztán kiderült: nem volt miért izgatottnak lenni. A tulajok még magukat is átverték, ami a magyar bizniszben korántsem szokatlan megoldás, hovatovább felvételi követelmény. Igaz, az is lehet, hogy minden idők legkreatívabb és legkevésbé megtérülő gerillakampányát láttuk: a marketingügynökség beszívott teamje azt találta ki, hogy a Sólyom alapítson egy légi társaságot, így komoly érdeklődés övezi majd a piacra dobott márkás lekvárt és étolajat. Ha így volt, nem múló tiszteletünk a cégnek, amelyik ezt az ötletet eladta.

5. 1-8 Amszterdamban, avagy 90 perc az igazság földjén

Bíró, időjárás, Gyurcsány, korai egyéni hiba, ellenséges lelátói hangulat, Rózsa György, pálya. Nagyjából ezek a tényezők felelősek azért, mert a magyar futball még mindig nem tudta megmutatni, hogy messze a hanyatló Nyugatról érkező riválisok felett áll. Elég bekapcsolni a televíziót, s nem lehet nem látni, hogy a Pápa–Paks találkozó hangulata, nívója, tempója, dinamikája mellett miként tűnik lakótelepi Ások-Bések rangadónak egy Bayern München-Dortmund labdarúgókabaré a garbós Thomas Bertholddal. Hogy e föltűnő differencia növekedjen, további milliárdokat kell az akadémiákra és az átláthatatlan struktúrára költeni, hiszen a rendszer sorban termeli az NB III-ben huszonhét évesen bemutatkozó tehetségeket, akik mire kibontakoznának, éppen elérik az öregfiúk-korhatárt, ezért majd csak akkor robbannak Nyugaton, ha Nyilasi Tibor felvállal egy verbális ütközést, de várjuk ki a végét, majd a fiatalok, meg az építkezés. Az apró probléma, hogy ezt sokan komolyan gondolják: a magyar futball az önámítás és az álvalóság építésének világbajnoka. S mivel szerethető csapatunk háromszor egymás után nyert, hazavihette a Magyar Televízióról elnevezett trófeát. Az sem zavaró, ha néha Neo-kabátban megjön Hollandia, s gurít egy nyolcast, de ha hármat vagy tizenegyet, az is mindegy, mert nem az eredmény tükrözi azt a megaláztatást, hanem ami a játéktéren történik. Hogy az egész tragédia betetőzhessen, arról pedig Devecseri hátvéd gondoskodik, aki leszögezi: nem játszott rosszul a találkozón, az akadémián dolgozó Kuttor tréner pedig minden tanítványának azt kívánja, hogy egyszer Robben simogassa meg. Ahogyan azt korábbi tanulmányunkban leszögeztük: ez a hozzáállás a garancia arra, hogy lesz még 1-8 Magyarországé.

4. Stadionépítés

Óvatosan röhögjünk azon, hogy csak stadionok épülnek a komplett országban Gyirmóttól Ceglédig, mert a jobboldali médiabirodalom nekifutásból nekünk rohan, hogy tudniillik mi minden pénzből lélegeztetőgépet vennénk mint a demagógia Cristiano Ronaldói. Azt még egyszer sem hagyták megkérdezni, hogy ha nem is így van, de ha mégis, akkor miért lenne kevesebb értelme lélegeztetőgépeket hagyni elrohadni egy rákospalotai raktárban, mint ugyanott milliárdokért vett beléptetőrendszert pihentetni? Ám lépjünk is tovább, elvégre a kormánypárt illetékesei már árnyalták a helyzetet, amikor jelezték, hogy a stadionok egészségügyi intézmények, elvégre nincs az a súlyos szívbeteg, akit a mentőhelikopter ne az arénába vinne, és veseátültetésre is bemosakodik minden jobbhátvéd, amint a bíró lefújta a derbit. Persze nyilván arra gondoltak az illetékesek, hogy a sok gyerek elkezd sportolni, hiszen az úgy van mindenfelé, leginkább a ronaldinhós reklámban. Például Barcelonában naponta kétmillió kölyök rohan be a Camp Nouba: minden srác a stadionban kezd játszani, nem edzőpályán, nem a faluban, hanem bent a húszezresben, amelynek története legnagyobb eseményén voltak háromezren, de akkor Dupla Kávé-koncert volt. Mindegy, nyomatni kell a programot, aztán a lóvét elvonni egyetemtől, kórháztól, színháztól, hiszen az 1-8 is jelzi, hogy a teljesítmény elnyeri jutalmát Magyarországon. Az átláthatóság, az érdem számít, nem a politikai puszipacsi, nyilvánvaló, hogy mindenkinek megéri Szijjártó Péter futsalcsapatánál hirdetni. Ezt nem értik például az egyetemen az okostojás professzorok, hogy ideje analfabétákat  képezni, ötöst adni egy szépen kerekített a betűért, a 2 2-ért pedig baszom nagy matektáblát emelni a Duna közepére. Aztán a kórházakban a törött láb helyett az egészségeset kell begipszelni, a színházban meg a mikrohullámú sütő használati utasítását felolvasni Az ember tragédiája című előadáson, amelyet Dopeman rendez. Csak ne engedjék be a kritikusokat. Mélyen vagyunk, mint régen a Fradi-játékosok seggén a Symphonia-felirat.

3. Látássérült kutya a genderpolitika fókuszában, avagy Balogh képviselő esete a vak komondorral

Balogh József képviselő Terikéje elbotlott a vak komondorban, s megütötte magát. Így szólt az első magyarázat. Aztán azért kiderült, hogy a derék honatya csöppet megpüfölhette a kedvesét, ha nem a korlátba is beleverhette a fejét. Az akció minden részlete még nem tisztázott, de a tanyák Ike Turnere azóta is ott üldögél a törvényhozásban. Abban, amelynek tekintélyét bizonyos Kövér László igyekszik helyreállítani mindenféle szabályokkal, s ennek érdekében még magánhadsereget is gründoltatott magának kakastollas G. I. Joe-kból. Mármost szerinte a házikó tekintélyét nem az rongálja, hogy egyperces biznisznácik zsidóznak vidáman, hogy korrupt kollégák ünnepeltetik magukat, hogy „47 ezer forintból meg lehet élni, de leaszfaltozzák az utat, ha odaköltözök” Marcik triumfálnak, hogy gyáva nőverő alakok lelnek otthonra, hanem ha beszabadul egy molinó a terembe. Ennek nyomán az sem különösebben meglepő, hogy a genderpolitika az idén egy látássérült kutya nemtettén nyugodott. Abban is van persze valami báj, hogy arra kenték megint a balhét, aki nem tudja megvédeni magát. Errefelé ugyanis a gyengéket és védekezésre képteleneket bántani bátorság. Szóval most együtt bilincseljünk meg egy hajléktalant. Aztán meg bokszoljunk a levegőbe a Rocky zenéjére a Parlament lépcsőjén ugrálva.

2. Forradalmi hókáosz, avagy ennyire az impotens államon a Viagra sem segít

„Kérjük ne hagyja el gépjárművét. Ha elfogy az üzemanyaga, üljön át másik gépjárműbe” – érkezett az sms a Belügyminisztériumtól, és ezzel a bizonyíték arra, hogy a kurva okos állam, amely mindent magának akar oktatástól közszolgáltatóig, annyira impotens, hogy egy vagon Viagra sem segít rajta, úgyhogy Erika Eleniak meg pláne hiába próbált kiugrálni az Úszó erődben megismert tortájából a csúcsmelleivel. Emberek rekedtek az autópályán, ember nem tudta, kinek mit kellene csinálnia, miközben a kormány magát dicsérgette, hogy a helyén van. Ennek nyomán izgatottan várjuk a tankönyvek államosítását, mert hamarosan kiderül, hogy a mohácsi vész 1848-ban volt a Don-kanyarban, ahol Hende Csaba irányította a székely hadosztályt. Ha nincs a közösségi média, az önkéntesek meg a végeken dolgozó hivatásosak, akiket a szerencsétlen politikai komisszárokként, vagy ha úgy tetszik napszemüveges FBI-osként érkező irányítók sem tudtak eltéríteni küldetésüktől, azóta is állna a sor az M7-esen, legfeljebb a BM a nyáron vízisíre küldte volna a sofőröket és az utasokat. Mindenesetre nemzetgazdasági haszna volt a balhénak, mert a mémipar soha nem látott szinte pörgött fel, és a kolonializáció elleni kormány, amely elszántan védelmezi hazánkat a hódítóktól éppen a március 15-i ünnepségsorozat alkalmával hívta be az osztrák hókotrókat, hogy azok aztán végre eltúrják az akadályokat. Persze a mentőmellényes Pintérbelügyminisztérium szerint minden rendben volt, úgyhogy inkább Isaac Asimovra bíznánk annak előrevetítését, mi van, ha nem mennek rendben a dolgok.

1. Rezsicsökkentés

Széchenyi István polgári Magyarországát tényleg fölépítették a róla elnevezett tervekkel kampányoló narancssárgák: csökkent a rezsi. Azaz másról sem szól a merjünk nagyok lennitől idáig eljutó közélet, mint a számlákról: mindenkinek illik nyilatkozni arról, támogatja-e vagy sem. Ráadásul megvédjük az Európai Uniótól, Bajnaitól, Tél tábornoktól, a valóságtól és a pálinkától is. A csatában Habony, Orbán, Rogán és a könnyfakasztóan stupid előadásokkal turnézó Németh rezsibiztos gardíroz. Utóbbinál, meglehet, másolt Lagzi Lajcsi-kazettákat is venni. Magyarország ma rezsinagyhatalom, ahogyan arról mindnyájan álmodtunk egykor, s törvényhozása azzal foglalkozik, hogy milyen betűtípussal írják a számlára a mínuszt, mert nyilván erre gondolt Kölcsey, hogy tudniillik haza és haladás. Oravecz Nóra az írónk, Hajdú Péter a műsorvezetőnk, Némethné a fejlesztési miniszterünk, a rezsi a politikai ügyünk. Ezt sikerült összehoznunk, amit ezúton is köszönünk mindenkinek, s kíváncsian várjuk a következő parlamenti ciklust, elvégre olyan gyorsan jutottunk el TGM és Tölgyessy vitáitól Németh Szilárdig és Török Zsoltig, hogy a tavasszal akár a robottuja és VV Oki is mandátumhoz juthat. A rezsi pedig nulla alá csökkenhet. Miénk az egész világ. Bármit is mondjon erről a nyugati sajtó. Addig mi Terikével iszogatunk.