Itt a tavasz, mi pedig közkinccsé tesszük a Page not found-arcképcsarnokot csak a legnagyobbakkal, akár a VICO-filmekben.  Reméljük, még idén elpasszoljuk a sorozatot oktatási segédanyagként a Klebelsberg Kuno Intézményfenntartó Központnak harmincmillióért és két töpörtyűkémes szendvicsért, melyeket egy Kazinczy utcába szóló voucherrel ehetünk le. Két fejedelemmel, mi több, szuverénnel kezdünk, Goethével és Hegellel. Ez az a szint, ahová már Paul polip se fér be.

Csunderlik Péter-Pető Péter

A jelzőt nem igénylő Goethe

"Csak bátran fel! Te adj útmutatást, vesd el a képzelet minden koloncát, működjék szenvedély, érzés, tudás s, ezt jól jegyezd meg: egy adag bolondság!" Tessék, ő Goethe. A szellemóriás Johann Wolfgang Goethénél (1749-1832) kevesen éltek teljesebb életet, még ha a A Dalban időpontegyeztetési problémák miatt nem is indult el. A "világirodalom" szó kitalálója, a Faust szerzője huszonöt évesen tűnt fel a kor ötven szürkéjével, Az ifjú Werther szenvedéseivel, amellyel egyszerre állította pályára a romantikát és indított el akkora öngyilkossági hullámot Európában, mint szegényebb korunkban Justin Bieber, azzal, hogy elmondta, van barátnője. Napóleon saját bevallása szerint hétszer olvasta a kor bestsellerét. A regény főhőse, a sárga nadrágos, kék kabátos romantikus emo-idol Werther öltözködési divatot teremtett, és úgy uralta a lányszobákat, mint George Michael napszemüveges-borostás posztere a nyolcvanas években. Goethe regényalakja még kínai porcelánok díszítésében is feltűnt, ami még Bolgár György szexregényének méltán ismert Andréjáról sem mondható el.

Mindenki azt várta az ifjú Goethétől, hogy majd egy újabb Werthert ír, ehelyett nyughatatlan, fausti lélekként újabb és újabb műfajokat pörgetett ki. A Nyugat-keleti dívánnal behozta az európai irodalomba a keletet, megírta az új ember fejlődésregényét, a Wilhelm Meistert, és élete végéig csiszolgatta a Faustot. Goethe ezen kívül még értekezett a színtanról, a pezsgőtablettákról és az európai integrációról. Négyszáz-ezernégyszáz kilós levelezésével le lehetne ütni a komplett Expendables-csapatot. Volt miniszter is, rengeteget utazott és még nyolcvan évesen is csajozott. Mondjuk, hogy teljes életet élt. Talán még étterme is volt. Ha Lakat T. Károly beszélgetne vele a Nap-keltében két Potemix-reklám közt, legalább tízezer évig tartana, míg bemutatná a nézőknek az irodalom Albert Flóriánját, hogy elkezdődhessen a trécs. A mindenkinél stílusosabb Szerb Antal az 1943-as Száz vers című antológiája kislexikonjában, ahol minden szerzőt bemutatott, csak annyit írt róla: "Ő volt Goethe."

Hegel, a szellem terroristája

Ez a vizenyős tekintetű, stricibundás úr pedig a filozófusfejedelem, Georg Wilhelm Friedrich Hegel (1770-1831). A szellem fenomenológiáját az asztalra letevő Hegel "a szellem terroristája, a szubsztancia Savonarolája. Egy rendszeralkotó, akitől mindenki retteg, pláne egyszeri hallgató, aki hasalt már el logikán, mert képtelen volt megérteni az elefántos példákat. A dialektika kérlelhetetlen lovagja, aki ellentmondást nem tűrő módon alkotott rendszert, világot, univerzumot. A modernség nagy fehér cápája, aki egy személyben szülte meg a történelmet, a tudományt, az esztétikát, egyszóval a modern gondolkodást mint olyat. Hegel a filozófia Chuck Norrisa, aki már azelőtt leírta, hogy Isten halott, hogy Nietzsche megfogant volna" - írta nekünk Urbán Bálint cimboránk, az angolai irodalom és az ananászfrizurák szakértője, miután a legdrágább árajánlattal befutott a közbeszerzésen.

Hegelé a mondat, amely szerint „Felfogni annyit jelent, mint uralkodni”, de mentségére szóljon, hogy a matolcsizmus történelemformáló föltűnése előtt nyilatkozta az akkor éppen a Hegeliánus TV-ben műsort vezető sokoldalú Gundinak. Amúgy azt ne felejtsük el, hogy a Kantot szívesen lapozgató gondolkodó szívesen foglalkozott a szeretettel, annak nem Valentin-napi értelmében, amennyiben a testi kontaktot, nem éppen a baszásig mélyítette, amikor így referált róla: „tudattalanságig menő tapintás”. Ezzel lehet a bölcsészkaron csajozni, nem a Zara-inggel.

A strici egy óceáni, nedves kontinentális és tajga éghajlaton előforduló bundás állat, rózsaszín cadillackel jár, és természetes ellensége, Kojak szokta pofozni este tíz után a tézis-antitézis-szintézis jegyében.

Hegel óta már a természetfilmekről is csak dialektikában lehet referálni.