Kossuth Lajos mint a magyar bulvársajtó atyja, a Pesti Hírlap vezércikkei, Overdose párbeszéde Orbán Viktorral, avagy miért nem olvas politikai lapot a zemberek többsége, akiknek megértjük a felháborodását?

Csunderlik Péter-Pető Péter

Ma már magára valamit is adó, évtizede a közszolgálatban ragadt, kötött pulcsis újságíró minimum minden páratlan héten amolyan kötelező kűrként kiáltja világgá valami éjjeli műsorban, amit csak a szűk családi kör néz, hogy rohadt szenny az egész, mert a komoly tartalmakra annyi igény mutatkozik szerte a világon, mint Lola-koncertre a Magyar Tudományos Akadémia baszom nagy szakállas díszvacsoráján. Bezzeg Iránban az antiszemitizmus, az kell.

A bulvár kúrt el mindent.

Tény: a New York Timestól a Le Monde-ig, a Frankfurtertől a Népszabóig csökken a politikai lapok példányszáma veszettül, miközben a különféle színes hulladékpapírok pénzért árusított változata százezres tételben fogy a standokon. Arról nem is szólva, hogy manapság a  neten aztán bárki bármit írhat, hiába szorul ökölbe a rendpárti hobbitok feje ennek a szabadságnak még a gondolatától is, mert a szabadosság, hörr. Aztán a RTL-TV2 tandem munkásságát kegyeletei okokból még csak meg sem pendítettük.

Rút szibarita váz

Pedig a képekkel meglocsolt eklektikus celebszennyre minden korábbinál nagyobb igény mutatkozik. Overdose mit gyúrcsámcsogott Orbánnak, mikor az egyszervolt miniszterelnök zabbal etette a sikamlós randin,  hogy Debreczeni Zita levetkőzött, Majka szakított, és így tovább, mert mindenből címlapsztori lehet, pláne, ha leötnjük az obligát csöcsös nővel. Ez kérem nyugat, önfertőzés, pornográfia. Hát ez lenne most a magyar?  “Rút szibarita váz.” – dörmögi Pozsgay Imre, a nagy mesemondó.

De könyörgünk, ahogy azt a kurva angolszász szakirodalom már a körülbelül a szalamiszi csata óta rögzíti: érzelmekre kell menni, mert a ráció az már nem trendi. A média, így a lapfogyasztást  is az emóciók mozgatják. Néhány év, és húszezernél többen nem vesznek komoly lapot akkor sem, ha a rokkantságig pakolják Aczél Endre-publikkal. Abban a formában nincs már tömeg, amelynek írni lehet. Hát könyörgünk, még Fáy Miklós is zokogott, mint a kisgyerek, akinek az apja elvette a távirányítós dinoszauruszát, amikor egy Tabáni István nevű ember felmászott a padlásra a Csillag születikben.

Kossuth Lajos azt üzente

Csakhogy a nagy köpködés elől elhajoljunk, jelezzük: találtunk bűnöst. Legalábbis hazait. Kossuth Lajos (1802-1894) már vagy százötven éve megértette a message-t, és ehhez neki még csak nem is kellett felszippantania egy hordó kokaint, mint a mai budapesti marketing-piár elitnek. Kossuth neve hallatán legtöbbször minden túlművelt ugyanazzal a néhány sablonnal és kopott legókockával kezd dobálózni: ceglédi beszéd, politikai karrier, Torino, vagy éppen az okoskodó majom, aki miután szarba rántotta az országot, gyorsan lelépett, majd míg itthon kivégeztek egy csomó embert, ő lőtávolon kívülről mondogatta a tutit, és így tovább. Mindeközben sajtótörténeti munkássága elsikkad. Pedig.

A fiatal Kossuth nem volt amolyan újgazdag BMW-s macsó, szóval manapság sem szusit majszolna ukrán kurvák seggéről esténként valami puccos keleti bárban, inkább joggyakornokoskodna és beadványokat körmölne. Ugyan hiába politizált zempléni kisnemesként a vármegyéjében, akkor még ebből nem lehetett megélni. Sem akkor nem csemegézett közbeszerzésből, és később sem sikkasztott a kolerások segélypénztárából, hiába vádolták meg ezzel ellenfelei.

Kossuth firkászkarrierje úgy startolt, hogy Vécsey Pál elintézte: távollevő főrendek követeként (absentium ablegatus) részt vehessen a pozsonyi diétán, Ez a státusz sem szavazati, sem tanácskozási joggal nem járt, de a legkiválóbb volt szakmai gyakorlatra. Lónyay Gábor pedig arra kérte Kossuthot, ha már mindenképpen ott tetszeleg az ország gyűlésében, akkor tudósítson onnan, néhány pengő ellenében. 1832. december 17-én meg is jelent az Országgyűlési Tudósítások első száma.

Országgyűlési Tudósítások

Kossuth ott ült a mai garnitúrához képest csak az ’űr’ jelzővel illethető mezőnyben, jegyzetelt, mint egy gép, majd szerkesztett, jurátusokkal másoltatott, végül ment levélben a híradás az ajándék ajakírral az első harminc előfizetőnek. De ősszel már százan rendelték a terméket, azaz másolni kellett izomból, ahogy Machine Mousenak a Hooliganst.

A bécsi centrumot úgy idegesítette Kossuth ötlete, ahogy Koltai Róbert teszi a magára valamit is adó filmművészettel. Ennek nyomán egy kevéssé bonyolult manőverrel a kormányzat megvásárolta Kossuth társát, Orosz Józsefet, hátha így véget vethet a bulinak. Mintha csak levettek volna egy Vénusz étolajat a polcról, pénztár, fizetés, aztán serpenyő.

Kossuth azonban nem lankadt, tudósításai érkeztek stabilan, mint Somogyi Zsolt oldalai az egyiptomi U20-as vébéről a Nemzeti Sportban. Itt Kölcsey, ott Koman. Amúgy némi lapszemle nem árt. Úrbéri ügyben a cikk: “mellyek nemzeti boldogulásunkat ezen sorvasztó coloniális systema alól valahára kiszabadíthatnék”. Mielőtt az antiliberális helyesírásfasiszták, önjelölt Matuska Szilveszterek és istállómesterek piros filccel aláhúznák monitorjukon a helyesírási hibákat, jelezzük: Kossuth ezt régen írta. Akkor még így kellett, mert még nem teljesen vezették be a magyar nyelvbe az elektromos áramot.

Bulvár, kolera, Mekdöneldsz

Aztán a bulvár! A címlap, amely megteremtette a magyar bulvárt, a Blikkbe oltott Borsot, a Fókuszban férgelődő Aktívot és az üvöltöző Stohl Andrást. Na, ennek mindnek a közös őse, eredője, robbanása, szóval Gorbacsovja volt a hírhedt első oldal.

Kölcsey Ferenc egy nap fogta magát, majd gerincesen hazaballagott az országgyűlésből, mert megyéje követeként kötött mandátummal vett részt a munkában, s olyan előterjesztést kellett volna megszavaznia, amelyet eszméivel összeegyeztethetetlennek ítélt meg. Nem a Bibliából van a sztori, de néhány országgyűlési képviselő tán megismerhetné a parabolát. Nem, nem azt amivel a bizottsági üléseken a pornót fogják.

Mindenesetre Kossuth a Kölcsey-ügyet követő szám címlapját gyászkeretbe foglalta valami elképesztő demagógiával. (Napjaink közéleti homokozójára is lefordítjuk a sztorit: Mikola István a nemzet levitézlett doktora, szemésze vagy belgyógyásza tovamegy a diétából, mert az országgyűlés leszavazza törvényjavaslatát. A jogszabálytervezet szerint a jelenleg szingliként élők hordáit párokba sorsolnák, majd templomi esküvő keretében összeadnák. Az első éjszakán a Magyar Gárda tagjai felügyelnék az aktust, nehogy félreszóródjanak a teremtés magvai. Aztán másnap a Magyar Hírlap, meg a keret.)

Hiába az ötletes megoldás, az országgyűlés akkor még a kortársak szerencséjére nem állandó intézmény volt, 1836-ban bezárult. Ennek folytán véget ért az Országgyűlési Tudósítások története. A nemesek azonban ekkor már híréhesek voltak. Kossuth meg adott nekik kenőmájast, meg papírt, amibe utóbb a szendvicseket csomagolhatják.

Mint az Aurora abban a tífuszos filmben

Az újonnan induló lap a Törvényhatósági Tudósítások, a Kossuth Lajos levelezése alcímet viselte. Huszonhárom szám jelent meg a Tudósításokból. Moldova könyvből többet összehozott, de Kossuthot 1837-ben egy időre lecsukták felségsértés ürügyén.

A magyar sajtótörténet újabb emblematikus napja 1841. január 2-án érkezett el. A Landerer Lajos kiadásában megjelenő Pesti Hírlap szerkesztőjévé nevezték ki Kossuth Lajost. A koronahű kiadó azért alkalmazta a priuszos firkászt, mert a ravaszdi Metternich azzal kívánta lekapcsolni Kossuthot, hogy részben felügyelete alá vonta. Landerer meg megígérte, hogy ha eltépi a láncot a rab, akkor menten kirúgja. A hajóágyú azonban elszabadult. Durrogott, durrogott, mint az Aurora abban a tífuszos filmben. A Pesti Hírlapból a magyar történelem egyik legvagányabb újságja lett.

Ekkor teremtette meg Kossuth a magyar közéleti sajtó kereteit, de ekkor már túl volt minden idők legpopulistább címlapjának megalkotásán. Mindenesetre Kossuth volt a Pesti Hírlap Minarik Edéje. Nemcsak szerkeszt, de a cikkek is többségét is ő írja. Megszületik a vezércikk műfaja, amely klasszikus formájában kirongyolt már a magyar sajtóból. A publicisztika maradt. Aczél Endre, Révész Sándor, Borókai Gábor, továbbá a Magyar Narancs legnagyobb bánatára. Mert így azokat a cikkeket, amelyek a nevezettek jegyeznek ugyanabban a műfajban publikálják, amelyet Bencsik András, Bayer Zsolt használ uszításra és szalonzsidózásra. Meg Seszták Ágnes féloldalt arra, hogy a tegnap esti film kapcsán elmondja, minden baloldali politikus eszetlen és tehetségtelen. És Ágh Péter?

Kipörgette a publicisztikát, mint Ronald Reagan Amerikát

Mindenesetre Kossuth kétszáztizenhat vezércikket jegyzett, ugyanakkor szerkesztési elvei hajaztak korábbi ötletére. A kétségkívül komplex írásokat ugyanis a Fővárosi Újdonságok bulvár light követte az újságban, azaz az agyfáradt olvasót gyorsan lazította a lap. A városi hatóságok visszaéléseit bemutató humoros-szatirikus írások kiválóan egészítették ki a kossuthi bevezetőt. További rovatként jelentkezett a Külföldi napló, az Értekező című tárcarovat, a Megyei Napló. Az utolsó oldalakat hirdetések foglalták el. Nyilván pénisznagyobbításról.

És a lap példányszáma egyre csak nőtt. Már 1841. nyarán ötszázhetven fővárosi és háromezer-százhetven vidéki, míg 1844-ben ötezer-kétszáz előfizetője van a lapnak. Ma ilyesféle veszély egy magazint se fenyeget. A Blikk sem tud már növekedni, pedig naponta plakátolják tele a címlapot az egészen buggyant lantművész Benkő Dániel félmeztelen fotóival és gombalevesbe lógó lepénymellekkel, merthogy a férfit éppen porig alázott negyvenesek-ötvenesek igyekeznek megkaparintani. (Egyébként pedig bizonyítani a frigid, de jól főző nőknek, hogy a férfit nem a hasánál lehet megfogni, mert mindig van lejjebb a bulvárban, ha valamit el kell adni. Ez természeti törvény.)

Mindeközben a média egy része értetlen, mint Áder János a középhaladó angol tanfolyamon. A doktriner tartalom már nem működik. Már ha a cél a tömeg, nem pedig az elit. Stratégiai döntés ez kérjük szépen, mert elit tartalommal tömegeknek eladni valamit, az olyasféle kísérlet,  mint  fakarddal párbajra hívni Obi-Wan Kenobit. Érzelmek és vizualitás, olykor lazább nyelvezet, meg újféle, multimédiás tartalmak, merthogy az Internet létezik. Demokratikus szórakoztatás, ahogy a szakirodalom nyögi. Ez persze, Magyarországon nem érdekel senkit. Az elitista szemlélet mártírjaiként fekhet egymás mellett majd a sírban a két-három közéleti napilap, a közszolgálati televízió, meg néhány hetilap. És az egész országban körülbelül kétszáz ember lesz, aki szerint a globális felmelegedés nem egy zsidó összeesküvés terméke. És majd akkor Medveczky Balázs végre megpihen.

Kossuth meg százötven éve fekete keretet nyomott.

A szoftpornó túlél, de a kosztümös drámát megrágják a molyok.