Faludy György, akit már a II. világháború előtt, a prebayerzsolti időkben lehazaárulóztak de addigra már túl volt Villon-fordításain, s a Faludy-Villont színésznők énekelték a Vigadóban, a mulatókban, egyszerűen menő volt a pesti közönség köreiben, mint ma az ezresért vett papírpoharas latte. Mégis futnia kellett. Amúgy biszex volt és nem volt blogja.

Csunderlik Péter-Pető Péter

Magyarország a magyaroké.

És vigyázni kell rá, óvni a Kárpátok és a magyar agy gyepűin és barázdáin, mert van itt víz, van, meg  seggszag, ha egy turbómagyar újra költőket akar betiltani. Az apropó, hogy Ady és Babits után Faludyval álljon össze egy költőtrilógiánk, egyfelől az, hogy minden magát komolyan (Ez komoly!) vevő alkotónak kell egy trilógia. Másfelől az, hogy nemrég az ultramélymagyarpártnak, amelynek "magyarnak lenni vallás, melldöngetés, hőbörgés, állandó elfoglaltság", kiakadt a magyarmétere, így felhorkant a Parlamentben, hogy "Wass Albert helyett a zsidók uralják a Fidesz Nemzeti Alaptantervét". Ennek jelzés értékű sárga csillaga, hogy eztán tananyag lesz "a Prohászka Ottokár szobrát ledöntő, magyarellenes zsidó, Faludy-Leimdörfer György". Meg hát az úgynevezett holokauszt, ami persze zsidó humbug, akár a relativitáselmélet és a Krugman-blog a New York Times-ban, de ez most hagyjuk. Mert beriszál alföldes horizontunkba Szabóné Kocziha Kinga, "a Viharsarok Morvai Krisztinája", aki 2009 októberében a Jobbik békéscsabai elnökeként pártközleményben tiltakozott, amiért az aradi vértanús városi ünnepségen felolvastak egy Faludy György-verset, holott Faludy "cionista és magyarellenes költő". Mert hát VV-Békéscsaba tudja, mi a cionizmus, mi a magyar, ki Steve Jobs, a Faludy-összes meg a hátára van tetoválva halszálkával, akár indiánoknak az erdő térképe.

Mintha sarkában egy ibolyát préseltek volna szét

No, akkor a magyarellenességet most pöppet ellenpontozzuk (három részben!), előre is leszögezzük, hogy egy szerepjátékban biztos a Faludy-karaktert választanánk Prohászka Ottokár helyett: a Pokolbeli víg napjaim a legjobb életvezetési tanácsadó könyv, már ha a Hogyan legyek topmenedzser tizenhét óra alatt? című opustól eltekintünk. Pszeudohíradós, blikkes lakásbotrány helyett inkább az életműre fókuszálnánk, emiatt fájdalommal mondunk le Fanny asszony érzéki mannájáról, lótuszáról, a meztelen penthouse-os fotózásról és a közmegegyezéses hörről is, mert ezt már száz éve unalomig lejátszottuk az újranősülő Jókai Mórral és Nagy Bella színésznőcskétől egészen Dajcstomi és Kovács László levetett alsógatyájáig. Egyébként meg, ki tudja, hogy mi mit csinálunk, ha megérjük a kilencven évet, meglehet, mi is bemondjuk az all-int, ha már az előreláthatóan zaklatott holnap esténken meg nem tesszük.

Amúgy a bevállalásról annyit, essünk túl rajta, hogy a sanzonos, szonettes költőfejedelem, aki haláláig, majd' kilencvenhat éves koráig, megmaradt kamaszos vagabundusnak: biszexuális volt. Újabb hörr, bár egy kedves interjúban elmélázva nyomta meg, hogy azért inkább a lányokat. Jócskán bukkanhatunk olyan versekre az oeuvre-ben, mint jelesül az egy diákkori, fiúinternátusi tuttifrutti-élményét megéneklő Nel mezzo del cammin: ∞ "Szökőkút lettél. Magodból, szerelmem, torkomban vadvirág fakadt. Olyan / boldog voltam veled. Fanyar tejedben lubickolt mind a harminckét fogam." (A Magyar Családtudományi Társaság professzorainak tettük ki a fekvő nyolcas karikát: még élnek, ne olvassák.)

Nem alakoskodunk, nekünk sem feltétlenül erre gerjed az agyunk, habár elismerjük arab dalnokokat idéző költőiségét. De inkább gyönyörködünk az olyan dallamos, csalogányos sorokban, minthogy: "Ott jött a Mirabelli-park egyik fasorában és rászegezte kihívó szemét, / mely olyan kék volt, mintha sarkában egy ibolyát préseltek volna szét." ( Ballada F. GY. egyetlen szerelméről) Nagyon erős ez a színes, szép, ibolyapréselős kép. Ezeknek mestere volt Faludy. Bravúros a színkezelése, mint az Oroszlánkirály rajzolójának. Az életét is előszeretettel színezte ki.

Te Villon!

Szilárd Leó unokaöccse, a generációilag a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó, ám attól külön utat járó, kóborló, a Fasori Evangélikus Gimnáziumból indult, majd Bécsben, Berlinben, Párizsban és Grazban tanult Faludy György huszonhét évesen, 1937-ben a Villon-fordításaival került az érdeklődés homlokterébe, és tett szert országos ismertségre, hírhedtségre. Ki gondolta volna ezt azok után, hogy mikor még diákként beküldött egy verset egy periodikába, azt a választ kapta: "F. GY., hagyja abba!" Az már lábjegyzet nélküli doktorik témája lehetne, hogy miért nem érti a világ: erre a közlésre a diáknak egyetlen érvényes reakciója van, folytatja. (Ennek következménye lehet például Josh és Jutta karrierje.)

Föltűnése idején Faludy a Magyar Hírlap munkatársa volt, akkoriban még ő írta a publikat, nem pedig Bayer Zsolt, hogy: "Te Villon! Ne találkozzunk az utcán, mert felpofozlak és tüdőn rúglak, te proli!", vagy éppen Huth Gergely. Egy csöndes nyögés. Hogyan is írta Faludy Villon akasztására írt négysorosában? Megvan: "és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz."

Ha jól gondoljuk, a huszadik század legnagyobb magyar költészeti közönségsikere Faludy Villon-kötete volt. Amolyan versbe küldött Tetovált lány. Faludy a tizenötödik századi csirkefogó-gazember, kívülálló Villonban amolyan robinhoodi figurát, "a hatalmasokkal szemben táplált ellenszenv, a szegényekkel, elesettekkel szembeni szolidaritás" szimbolikus alakot pillantott meg. Költői alteregójává tette a megidézések, szerepjátékok reneszánsz mestere, Faludy, aki a Villon nicknév alatt sok mindent kimondhatott, amit a saját neve alatt a harmincas évek vége felé már nem. És ez azért nem a szexchaten lógók nívója.

A színes anekdota szerint így reagált a cenzor: "Nagy gazember volt ez a francia. Ha élne, a Gestapo rég lefogta volna. De nem él. Adja ki. Egye a fene." Ha tudták volna, hogy a mai napig egyik legismertebb Villon-vers, a Haláltánc ballada valójában Faludy szerzeménye, akkor mindjárt berágtak volna a kakastollas, turulreptető urak, s úgy térden vágják a viperájukkal, hogy ketté törik a kalácsa. "Még szerencse, hogy a szélsőjobbról senki sem tudott franciául, nemhogy a 15. századi nyelvhez konyított volna" - írja Faludy a "Villon" negyvenvalahányadik kiadásának utószavában. Kár lenne, ha Gaudi-Nagy elfelejtené följelenteni rágalmazásért.

Ballada a parlamenthez

Most, hogy a bitó árnyékában állok,
a parlament eszéhez apellálok.
Mert jogában áll minden féregnek, dögnek
védekezni, ha életére törnek,
a kutya vonít, a kígyó sziszeg,
a farkas üvölt, s ebben a hideg,
tetves ketrecben, ahová bezártak:
csak én, csak én fogjam be a pofámat?

Persze: nem nékem állna a deres,
ha úr lehetnék vagy gazdag nemes,
de mivelhogy szegény bitang vagyok,
a vallatásnál csak pofont kapok,
s most, hogy még hozzá kínpadra ítéltek,
ha hegyes szögekkel húsomba tépnek,
ha olajba főznek, ha négyrétre vágnak:
most is, most is fogjam be a pofámat?

Nem - a fejemben még több szalma lenne,
mint amennyi szalma nőtt már eddig benne,
ha most a parlament elé nem állnék,
a végső lehelletig nem protestálnék,
hogy ártatlan vagyok, s ha siralomházba zárnak
s a bitó alatt a martalócok várnak,
míg a szuronyok merev négyszögben állnak,
hát még akkor is fogjam be a pofámat?

Búcsú

Nem: látjátok, nem hiába firkálok,
mert ha ezt a verset ki nem gondolom,
fölöttem folyna már régen az árok,
s csalán nőtt volna már a gyomromon.
Ezért, ha a zsaruk a nyakadra hágnak,
az urak előtt ne fogd be a pofádat.

A zsivány francia köpönyegét magára öltő Faludy telibe találta a pesti közönséget slágeres, argós Villon-átköltéseivel, melyekhez az Ady-versek megzenésítője, Reinitz Béla szerzett sanzonos muzsikát, és aztán a Faludy-Villont színésznők énekelték a Vigadóban, mulatókban. Tényleg olyan volt, mint ma Irie Maffia koncertre menni, vagy papírpoharas lattét inni ezerért.

Továbbá ma Hobo celebrál Villon-esteket, a Faludy-verseket, köztük számos Villont előadó Ballada a senki fiáról című albuma 2004-ben jelent meg. Fájdalom, hogy Szandika leszbisójára többen kíváncsiak, mint Hobóra, hogy mi is átadjuk magunkat picit a kultúrpesszimizmusnak, amit legjobban Faludy majd a Tanuld meg ezt a versemetben írt meg, 1980-ban. Persze nem ok nélkül tesszük ezt, hiszen Mónika és Joshi Barat a két legismertebb oknyomozó újságíró idehaza.

De hiába a kirobbanó közönségsiker, vagy talán éppen ezért, nem maradt el a hamisítás vádja, az irodalmi hörgemény, amiért Faludy olyan szavakkal verselt, minthogy "zsaru", "kurva", "pofa", no meg a "segg". Betámadta a Nyugat, a programadó recit a halálimádó pinabubus, egyébként az Állatkerti útmutató szerzője, a csodagyerek Devecseri Gábor írta. Tudniillik semmi szükség Faludy Villonjára, mikor itt van Szabó Lőrinc friss, mély és inside fordítása, akire-amire egyébként baszott a mulatók népe. Faludy meg csücsüljön le egy kis dombra, és gondolkodjon el, amiért röfögő közönséget szórakoztat költészet helyett, a kis garabonciás eladta lelkét az ördögnek, és így tovább.

Nem mintha Laczkó Géza megbocsátóbb lett volna a Magyarországban: "Az átköltő számára Villon csak ürügy, hogy saját romlott fantáziájában fogant képeit és társadalmi elkeseredéseit öntse versekbe és Villon neve alatt a pesti közönség elé tálalja." Háp. Háp.

Ha egyszer elénk hajítaná valaki a nem romlott fantáziáról szóló tanulmánykötetet, akkor esetleg elraktároznánk, hogy a misszionárius (premodern grillcsirke) pózon kívül mi fér bele az úgynevezett normális menetbe, azaz például a nyálat hova kell pozícionálni, s az aktus mely szakaszában.

Mert mink vagyunk a foltozott irhájú német zsoldosok

Faludy Heine Németországát szintén szabadon költötte át, "bunkónak a hitlerizmus ellen", ahogyan maga írja, ugyanebben az évben. Heinét szintén aktualizálta, olyan képekkel, mint "az ordítozó Vezér", a "pattogó csizmák" (háttérzenének, videóklipnek vetítsük képernyőnkre ugyanezek Roger Waters-i látomását A falban), továbbá Faludy Heine olvasatában előkerülnek a "sírjukból kikelt őrmesterek" és a "felemelt karú egyenruhák", haláltáncot járva, 1937-ben. A moziban éppen ment az Amerikai história X, de feliratosan nem akarta megnézni.

Faludy nemcsak francia zsiványokat és zsidó romantikusokat fordított, hanem himnuszköltőket és szentatyákat is. 1938-ban összeállította a Dicsértessék című himnuszgyűjteményt, hogy "felmutassa az igazi keresztény szellemet" a budapesti ájtatos eucharisztikus világkongresszussal egy időben az első zsidótörvényt is elfogadó keresztény-nemzeti kurzusban. Faludy a Führer helyett Krisztus vezérségére esküdött. Szent Ambrustól Rilke imádságoskönyvéig fűzte össze egy rózsafüzérbe a legszebb keresztény verseket a "mélységes hit, felebaráti szeretet, emberiesség, a szegényekkel együttérzés" szellemében. Persze nem kell elérzékenyülni ennyitől: a Viszkis is meghívott néha pár pulttámasztót egy piára.

A költő még ugyanebben az évben gyűjtötte össze a háborúellenes Európai költők antológiáját Cs. Szabó Lászlóval és Radnóti Miklóssal, József Attila emlékének ajánlva. Ebbe vagányul bevette a maga írta náciellenes Német zsoldosdalt, 16. századi ismeretlen szerző műveként: "Nem ismerünk apát, anyát, / kivágunk minden almafát, / megmérgezzük a kútvizet, / s azt szolgáljuk, ki megfizet." Ákos tuti elutasítaná a felkérést, ha kérnének tőle egy dalszöveget a gyűjteménybe, mert most háború van. Magyar vízért, földért, házi pálinkáért, Simicska igazságáért.

1938-ban jelent meg első "önálló", vagyis már Faludyként kiadott verseskönyve, a Pompéji strázsán. A cím egyben programadás: őrt állni, vigyázni egy hamarost lávával elöntött, hamuval borított világban, hogy a Faludy-életrajzot író Pomogáts Bélát idézzük: a politikus Faludy "a remény és vigasz nélküli elszántságot és készenlétet mutatják be egyetlen vállalható magatartásként" Samurai Jackként, a jelen borzalmaival szemben az antik és a humanista szépségeszményekre apellálva.

A Pompéji strázsán azonban meg se közelítette a Villon-slágerek sikerét, többen Faludy szemére vetették, hogy mennyit nyúlt Villontól, holott "nem Faludy volt villonos, hanem Villon faludys", vallja később, emlékezve. Kétségtelen, hogy szerénységből Cristiano Ronaldótól vett órákat.

A Pompéji strázsánnal elmaradt személyes költői elismerésen túl nagyobb bajt jelentett,  hogy 1938 végére Faludy ellen "becsületsértési perek lavinája" indult, németellenes versei miatt vádat emelt az ügyészség. Egy "német zsoldos", Csilléry András egykori egészségügyi miniszter, nyilaspártoló fogorvos és öblösen zsidózó országgyűlési képviselő állítólag szívrohamot kapott, mikor olvasta Faludy hozzá írt versét: "s te azt rugdosod, kit a jog se véd, / s mivel hazánkat rossz pénzért eladják, / te is eladod hitszegő szemét."

Talán, ha sűrűbben méreti a vérnyomását, akkor megússza a balhét. Szerencse, hogy így is túlélte: a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének alapítója 1944 végén a magyar orvosis diákokat az SS-be akarta kényszeríteni, a második világháború után Németországból Kanadába dobbantott, ahonnan nem adták ki a népbíróságnak. Csilláry 1964-ben halt meg, ezért reggel szandálzokniban tejet, kiflit vásárolva már éppen nem futhatott össze Faludyval, aki szintén emigránsként, de csak 1967-től élt ugyanott, Kanadában. Egyébként meg esszenciális különbség, hogy míg utóbb Faludyról teret neveztek el Torontóban, Csilléryről nem: "és pudvás szád szünet nélkül zsidózik, / míg ellened száll hadba, aki hős; / s hogy tudja ezt a boldogabb utód is, / kinek neved nem lesz már ismerős..."  Persze lehet, hogy a földalatti nácimozgalom egy csatornát neki szentelt. Legyenek boldogok.

Faludy közéleti verselése miatt 1938 legvégén húzott ki Párizsba a fenyegető lecsukás elől. Itthon persze megírták róla, már akkor is, hetven-hetvenöt éve, hogy hazaáruló: "De áruló-e az, ki megszökik, / egy országból, hol száját betömik, / hol izzasztják, lenézik, megköpik, / és egy napon titokban felkötik?" (Alkony a Dráá folyónál)

Attól függ, hogy hívják. A vonatkozó lista megint ugyanazoknál van. Soha nem értik meg: tőlünk megtarthatják örökre.

Második rész