Cigányok kovácsoltak vasjogart Dózsa Györgynek, s hát vándoroltak, hasbeszéltek, medvét táncoltattak meg menekültek. A nép, amelyet gyűlölni divat, mint lájkot nyomni a szomszéd családi fényképére, vagy évezrede kapja az ívet. Ma már Novák Elődök mondhatják nekik a tutit, mint akiknek születésüktől fogva magasabb a vérmidiklorián-szintjük.

Csunderlik Péter-Pető Péter

Akárhonnan nézzük, ma magára valamit is adó űrmagyar nem lehet meg némi cigányozás nélkül: hozzátartozik a mindennapokhoz, mint a reggeli kávé, a metró lerohadása meg az este hatos Knight Rider.

Ehhez képest Sir Angus Fraser, a kulturális antropológusok Devonja azt írta A cigányok című munkájának hazánkat érintő oldalpárján: „Magyarországon a cigányokat nagyobb türelemmel fogadták, mint másutt, jóllehet a szolgaság sajátos formájába kényszerítették őket, hiszen 1848-ig az egész területen fennállt a jobbágyság intézménye”. Ma ezt olvasva nincs az a milliódolláros pókerverseny fináléjában éppen blöffölő Demján Sándor, akinek ne futná el pír az arcát.

Sir Angus Fraser a Jogért és Igazságért Alapítványtól

Aktuálisan ugyanis hozzávetőleg annyi a türelem és a tolerancia, amennyit Chuck Norris gyakorol akciófilmek hajrájában orosz terroristákkal és izzadt mexikói fegyvercsempészekkel szemben. Onnan jutottunk a cigánybűnözés mint közpolitikai programig, hogy a fémmegmunkálásban és fegyverkészítésben jeleskedő cigányokat királyi jobbágyokká nyilvánították Magyarországon, s csupán az uralkodó engedélyével lehetett őket magánföldeken alkalmazni.

Egyébként lehet, hogy a magyar munkaadók többsége még ma is tiszteletben tartja ezt az előírást, csak nincs király, aki igent lökjön, ezért nem vesznek fel cigányt melósnak. Fraser pedig még olyan szuper sztorival is előáll, mint II. Ulászlóé: Polgár Tamás, de nem a pólóboltos Tomcat blogger, hanem a vajda, menlevelet kapott tőle, hogy tetszése szerint közlekedjen az országban 25 sátornyi cigány kovácsával. Amúgy ők akkoriban a pécsi püspöknek gyártottak puskákat és ágyúgolyókat. Nyilván a hard misék csodáihoz  kellett néhány töltény.

Na de a cigányok még azt is benyelték, mint barna kacsa a nokedlit, hogy profik voltak a melóban: amikor Dózsa Györgyöt taccsra tették a parasztlázadás után, Szapolyai János erdélyi potentát a temesvári romákat bízta meg azzal, hogy készítsenek vasjogart, vastrónust, meg vaskoronát. Dózsa ezzel pörkölődött ehetőre, de nyugalom, nem ették meg, volt a parasztkirály helyett varjúpöri a nokedli mellé.

Tessék, a legkiválóbb egyiptomi zenészek, a fáraók leszármazottai

Persze ma már inkább a Húzzátok, cigányok című nótáról asszociálunk e népre, semmint valami medvecukormázzal bevont ágyúgolyóról. Nem csoda, már 1489-ben akad emlék, amely szerint pénzzel díjazták a cigányok lantjátékát, pedig akkor még sehol a Mága Zoltán és a Váradi Roma Café Umbala umbája. Sőt, egy 1543-as levél azt mondja: „Itten a legkiválóbb egyiptomi zenészek, a fáraók leszármazottai játszanak, akik nem ujjukkal érintik a húrokat, hanem fapálcikával verik, s hozzá teli torkukból énekelnek.” Írhatta volna, hogy cimbalmoznak, de valami David Guetta-rajongó volt a szerző, azért körülményeskedett.

Ami érdekes, hogy minduntalan felbukkan az egyiptomi népség című legenda a történetekben. Ennek oka, hogy a cigány vándornép, amely a középkorban érkezett meg a Balkánra, s onnan rajzott szét Európában. Vitáznak az eredetről eleget, de az indiai szubkontinens mint őshazaverzió tutinak tetszik. Alighanem háború vagy éhínség miatt indultak meg, hacsak nem vesztettek fogadást.

Az valószínűnek tűnik, hogy Európába a szeldzsuk-törökök miatt kerültek: ők kergették ki őket Örményországból a XI. században. Az első célpont Bizánc volt, onnan Ryan úr fapadosával repültek a Balkánra.

A cigányozással nem kellett sokat várni az érkezés után. Theodorosz Balszamón kánonjogász így fogalmazott: „Azokat, akik medvékkel járják a világot, medvetáncoltatóknak nevezzük. Az ilyenek az állat fejére és egész testére festett fonalat fűznek, majd levágják, és amulettként árulják őket az állat szőrének darabjaival, mert, mint mondják, ezek megóvják a viselőiket minden betegségtől, szemmel veréstől. Mások, akiket athinganoszoknak neveznek, kígyót tekernek a testük köré, és megmondják az embernek, hogy rossz vagy szerencsés csillagzat alatt született-e, és hogy az illetőnek szerencséje lesz-e vagy sem.” Hatéves kiközösítéssel fenyegette az állatszórakoztatókat meg a jövendőmondókat. Mert annak ugye nincs felelőssége, aki fizet a medveszőrért, azaz Kiszel Tünde karrierje is fenyegetett volna egy évtizedes kiközösítéssel.

Amúgy az egyiptomi származás legendája is alighanem abból származik, hogy a kemet, a fekete ország macskamumifikáló lakói igen szoros kapcsolatot ápoltak az okkultizmussal és a jóslással, római provinciaként már szinte csak abból éltek, hogy „Tudd meg most! Küldj sms-t a 17634-re!”, miből ugye az következik, hogy odavalósiak a cigányok. Mert ha valaki látott már erdőt, akkor hortobágyi nem lehet, de annál inkább szerezheti dögkútból a palacsintábavalót.

Ebben az időben mind feszültebben nyilatkoztak a cigányokról a kollégák, akik számára az egzotikum maga volt a Darth Vaderbe ojtott Boniésklájd, a Bajor Krónika 1522-es dolgozata így fogalmaz: „Ebben az időben tartományainkra tolvaj népség zúdult, a török birodalom és Magyarország határán élő különböző fajták söpredéke és szennye. (…) A betevő falatot rablással és jövendőmondással keresték meg.” A feketeszén világosságával fellépő Német-római Birodalom akkor már húsz éve büntetőszankciókat alkalmazott a cigányokkal szemben, s a városok a XV. századtól mind ellenségesebbek voltak velük.

A nő erőszakos tenyérjós, a férfi csaló lókupec

A novákelődi értelemben vett igazságot prezentáló paneleket már 1520-ra sikerült sztereotípiaként a színpadra küldeni: a nő erőszakos tenyérjós, a férfi csaló lókupec. A faji előítélet évszázadokon keresztül tartotta magát, mint az a hit, hogy a magyar konyha a bolygó gasztronómiai emblémája, ahogy állítólag Petőfinek se kellett más, csak a jó Alföld. Erre írta Ady Endre, hogy vitték volna el egyszer a  riviérára. A zenegépek híján cigányokkal előszeretettel húzató, könyöklő Adynak persze van cigányos verse is, A cigány vonójával, ilyen életérzéssel, hogy: „Vadászgatnak multamban a gondok: Ki szoknyákért futkostam bolondot? / Megérte vagy meg nem érte? Késő van már, mit bágyasszak érte.” Erről van szó.

Mivel a cigányok jórészt gyökértelenek voltak, állandó lakhely nélkül, így a helyiek sehol nem tudtak mit kezdeni velük. A hivatalos felfogás úgy alakult: még a létezésük is szabálytalan. Sorra születtek a törvények, miként lehet büntetni őket, csak mert vannak. Szorult annyi humánum a korszak nagyjaiba, mint egy csokor kutyatejbe. Mária uralkodásának kezdetén, 1554-ben, Angliában ilyen törvény született: „A szóban forgó társaság, és a hozzájuk hasonló más személyek (…) akik a keresztény országokban megengedhetetlen, ismeretlen, ezért mostanáig nem büntetett életet élnek, régi, ördögi és undorító praktikákat és eszközeiket felhsználva megkíséreltek újra bejönni ebbe a királyságba.” Még jó, hogy párkapcsolati útmutatót nem adtak ki ezen az elven, mert hát akkor ismeretlen nővel/csávóval kezdeni nem lehet. Mintegy büntetésként 40 fontot kellett fizetnie annak, aki cigányt hoz be az országba.

Sorba jöttek a baromarcú törvények, de a pálmát a mainzi érsekség viszi, amely 1714-ben úgy határozott: törvényszéki eljárás nélkül kivégeztet minden cigányt és más tolvaj csavargót, mert tiltott életformát él. Korrekt eljárás, mint vérvádazni a parlamentben egy túlképzett tengermélymagyarnak, annyira mélynek, hogy ott lent már cigánypontyok se, csak világító faszfejű horgászhalak élnek.

Mondjuk, Ernst Ludwig, hessen-darmstadti tartománygróf sem aprózta el, amikor minden 14 éven felüli cigányt törvények kívülinek nyilvánított. Itthon még az amúgy zsidókat is beengedő VI. Károly is üldözte a cigányokat, sőt Mária Teréziának is sikerült észrevétetnie magát olyan útmutatóval, amely szerint egy cigány nő csak akkor mehet hozzá egy gádzsóhoz, ha bizonyítja, hogy jártas a házimunkában és a katolikus tanításokban. A kertipartikon őgyelgő keszkenős grófnőknek nyilván nem kellett vasalásvizsgát tenni, de hát az emberek közti egyenlőség eszméje is csak zsidó humbuk, mint a klímaváltozás vagy a relativitáselmélet.

Bár a fölfoghatatlan mennyiségű cigányellenes intézkedést hanyagul hajtották végre a hatóságok, azért így is bravúr a cigányok fönnmaradása, mint a Pulai, Novák kenupáros olimpiai aranya.

A szemléletbeli változást éppen egy magyarhoz kötik, aminek nem nagyon örül Szegedi Csanád, mert már régen néppártja lehetne, ha a humanisták nem erőlködtek volna pár száz évet. Samuel Augustini ab Hortis evangélikus lelkész 1775-ben és 1776-ban publikálta 40 cikkből álló tanulmányát. Ő nem csupán a sarki bolt pletykáiból tájékozódott, hanem a valóságot is felkereste. Úgy vélte, a baj az, hogy a szülők mértéktelen szeretettel fordulnak gyermekeikhez, ám oktatásukra nem fordítanak elég fegyelmet. A cigányok integrációját javasolja, alapvetésként a tanítást jelöli meg, de rögzíti: ehhez türelemre és hatalmas erőfeszítésekre van szükség.

Aki ma ilyesmit állít az eszdéeszes ultraliberális, esetleg gellérthegylakó rózsaszínködös szíves bocs. Mindenesetre a színtantól a Faustig mindent író Goethe is beavatkozott mintegy irodalmi úton, amikor kvázi a cigányok szabad életét állította szembe a szürke hétköznapokkal. (A részletek a Götz von Berlichingen című tragédiában: cigány törzsfő mint nemes vadember.) A XIX. században jutunk addig, hogy mind többen vállalják fel a cigányság felkarolását. Jellemző, hogy amikor Skóciában bevezették az ingyenes és alapfokú oktatást, akkor a vándorcigányok többsége letelepedett. Ez a tapasztalat kevéssé érdekelte például a nemzetiszocialistákat, akik a zsidók mellett a cigányokat is gázkamrába szánták, csak hát nehezebb volt összeszedni őket. Bár erről kevesebb szó esik annak ellenére, hogy akadnak ma is vérgőzös nácik, akik emlékeztetik az érintetteket a tervre.

Mikor eltűntek a nácik, akkor a felszabadulás nagy megkönnyebbülést hozott a cigányoknak Magyarországon: megnyugodhattak, nem kerülnek előtérbe, a zsírosnyakú kulákok eltakarták őket. Ezért nem kaptak egy dekát sem a földosztáskor, a dekadens cigányzenekarokat meg hét évre elhallgattatták.

Volt nyomor szépen, Fraser ilyen konklúziót dob: hosszú ideig a cigányok nem erőszakkal, hanem különböző fortélyokkal biztosították fennmaradásukat, azzal, hogy folyamatosan úton voltak, és nem keresték maguknak a bajt, bár azért közönnyel kezelték a lakhelyül választott ország törvényeit.

Szaguk hasonlít a zsír szagának egér szagának való vegyületéhez

Cserébe azok nem voltak közönyösek irántuk. Jellemző példa a fölfoghatatlan cigánygyűlöletre az 1907-es dánosi rablógyilkosság, tudjuk meg Gaál-Kántor Györgytől. A tettesek egy csordát raboltak ki, négy embert megöltek. Az eset után vándorcigányokat vádoltak és ítéltek el. Sok megértést nem várhattak a hatóságoktól, hiszen Endrődy Géza A bűnügyi nyomozás kézikönyve című munkájában így írt a bűntény előtt tíz évvel publikált útmutatójában: szaguk „hasonlít a zsír szagának az egér szagával való vegyületéhez” . Kész szerencse, hogy minket nem szagolgatott születésnapunk másnapján, mert akkor tán cefrének becézné a fehéreket. Mindenesetre olyan érdemi hozzászólása is volt, hogy „Gyilkosság elkövetőjét, vagy bűnrészesét soha ne keressük cigányban, hogy ha nyilvánvaló, miszerint a tett veszéllyel volt összekötve, avagy az áldozat komoly védelmet fejtett ki.”

A legszélsőségesebb felvetések egyikének megfogalmazója Porzsolt Kálmán, a Pesti Hirlap újságírója volt. Szerinte a cigányokat ki kell irtani, mert a civilizációban elkerülhetetlen az életképtelen emberfajok megsemmisítése. Ez a figura gond nélkül kapna melót a mai médiapiacon: a kuruc.info alighanem számítana élesszemű meglátásaira.

A Rendőri Lapok tiltakozik a „a félmeztelen dúvadakat irtó háború” felvetése ellen. Az újság úgy véli, Dános után az emberek minden cigányban gyilkost látnak. S tegye fel a kezét, aki szerint a magyarok olyan kurva okosak, hogy nem játsszák újra a társasjátékot száz évvel később. A szerző még arra is figyelmeztet: ha a vándorcigányokat meg sem próbálja befogadni a többségi társadalom, akkor a kirekesztettségből fakadó viselkedésükért nemcsak ők, hanem azok is felelősek, akik megbélyegzik és elutasítják őket. Mert hát a többség alacsonyabb rendű fajnak tekintette a cigányságot, amely genetikusan magában hordozza a bűn elkövetésére való hajlamot.

Fraser amúgy még nem adta fel, mert könyve végén megjegyzi: akadnak cigányok, akik szilárd eltökéltséggel kívánnak küzdeni az előítéletek ellen, melyeket fél évezred sem tudott lerombolni.

Pedig voltak, akik sokat tettek érte. Liszt Ferenc nem árnyalt: a cigányok a romantikus szabadságeszmény megtestesítői.

Hiába zongorázzák a Tom és Jerryben, Liszt ma nem annyira menő. Majd Fankadeli megmondja a tutit.