Elküldték lövöldözni a skacokat, mert tömegpusztító fegyvereket sejtettek Irakban. Mikor kiderült, hogy balhé van, azzal nyugtattak: jobb lett a világ Szaddám nélkül. Bush és Blair vállalhatatlan kalandja, avagy szerintünk frankóbb lenne a golyóbis ízesített vodka nélkül, mégse küldjük meg a gyárakat kókuszsziruppal mérgezett viperákkal.

Csunderlik Péter-Pető Péter

"Elnök úr - mondta a főparancsnok -, a fegyveres erők készen állnak."

Nincs az a hétköznap este kilenc óra, amikor e közlés ne kúszna föl a képernyőre a kertévéken, hogy aztán egy Bruce Willisbe ojtott mélytengeri kardhal szétrúgja a gonoszok tüdejét.

Ám az idézet gazdája ezúttal Tommy Franks tábornok, az amcsi hadak vezére, a címzett pedig George Bush, a kőneokon mézes zserbó, kinek kedvenc színésze Chuck Norris. Különös preferenciája már kódolja a citált kijelentésre köpött választ. Persze az sem mellékes, hogy a legindokolhatatlanabb amcsi elnökök egyike alighanem azzal tölti nyugdíjas éveit, hogy pisztrángozás mellett útjára indítja a hülye norrisos cuccokat a Facebookon, de amire mindenki azt hiszi, fáradt poén (pl.: Chuck Norris beszélni is tud Braille-ul), azt Georgie vérkomolyan gondolja.

Tehát a cowboy nem habozott nagyívű Luther Kinget idéző beszéddel előállni. Odafordult Don Rumsfeldhez, az illetékes tárcavezetőhöz, nyelt egy nagyot, homlokát megráncolta, aztán: "Miniszter úr, a világ békéje, valamint az iraki nép java és boldogulása érdekében kiadom a parancsot az Iraki Szabadság Hadművelet megindítására. Isten áldja meg a csapatainkat!"

Antelendvaiildikó

Ennyire tellett startként, ami visszafogott teljesítmény ahhoz képest, hogy ex-CIA-főnök faterja az 1989-es elnökválasztási kampányban még antelendvaiildikóként villogott: "Olvassanak az ajkamról: nem lesz új adó!". A Família Kft. további epizódjainak fölidézésétől Vágási Feri érdemei miatt eltekintünk, inkább a lényeg: a brit és az amerikai katonák megindultak a perem alatti baktériumok ellen.

Merthogy Tony Blair is igent intett a balhéra. Az a brit politikus, aki olyan emblémája volt az európai progresszíveknek, mint Majka a VV-vigéceknek. Ő volt a hope (közösségi médiában nem trendi a remény), hogy a baloldal egyszer még több lesz, mint a Kundera-féle Nagy Menetelés nevű giccs: Blair az idealisták utolsó reálreményeként tűnt fel. A felfújható VV-bohócok is főként Majka műsorvezető miatt hisznek abban, hogy a magyar médiaworld eltartja őket, ha teljesen váratlanul képesek szilikonmellüket és/vagy kockahasukat a feléjük forduló kamera látószögébe küldeni, vagy eseti jelleggel leszopni egy krokodilt. Friss címlaphír, hogy „Szandika szexből él és boldog”. Jó ezt hallani!

Azt már kevésbé, hogy Irakban tömegpusztító fegyverek vannak, Irakban tömegpusztító fegyverek vannak. Mert ez adta a casus bellit. Erre szeptember 11. után jöttek rá: az amerikaiak - messzemenően érthetően - fölöttébb érzékenyek voltak minden terrorgyanús teknősbékára. Bush akkor döntötte el: nekimegy mindenkinek, akiről úgy gondolja, hogy terroristákkal randevúzik, vagy Oszama Bin Laden márkájú kekszet eszik. Irakban ráadásul éppen Szaddám uralkodott, akit tényleg csupán annyira lehet kedvelni, mint a körtés ketchupot, vagy Szívtelen Sátánt a Dragon Ballban.

Amikor 1979-ben hatalomra került, Irak gazdagabb volt, mint Portugália és Malajzia. 2003-ban a lakosság hatvan százaléka élelmiszersegélyből élt. Az ENSZ jelentése szerint 2002-ben az öt éven aluli gyerekek halálozási aránya 1000-ből 130 volt. És akkor még szó sem esett a kurd népirtásról: 100 ezer ember halt meg a mustárgáztól.

Ölni, de miért?

Ám a gusztustalanság és borotválatlanság önmagában nem elég ok egy háborúhoz. Ha az lenne, akkor éppen F-kitudjaéppenhanyasok tartanának Szíria, Észak-Korea, néhány afrikai diktatúra, Fehéroroszország, meg a Névtelen 47 Ezer Forintból Meg Lehet Élni Magyarországon Kijelentéssel Egyetértők klubja felé. Csak ezeknek nincs kőolajuk? Talán ez egy szcenárió?

Tény, hogy szeptember 11. azt üzente: az Al-Kaida kész annyit ölni, amennyit csak lehet. Ennek nyomán a korszakos politikusok olyan bonyolult kérdésekre összpontosítottak, mint például: mi történik, ha az Al-Kaida tömegpusztító fegyverhez jut? Ez a rohadt bonyolult dilemma nem éppen az újkor déli gyümölcse. Mert: mi történik, ha a mohácsi csatában tankjai is lettek volna a magyar seregnek?

Mindenesetre Bush már 2002-ben egyértelműen fogalmazott, amikor a gonosz tengelyét emlegette: Irán, Irak, Szíria, Észak-Korea szerepelt a sorban. (A marslakó nácik nem, miként Zúzó és Szarumán sem.) Ezek közül Irakot sikerült lerohanni, néhány kölyök vére folyt csak.

Szíriában aktuálisan halomra lövik az embereket, Észak-Koreában totalitárius diktatúra trónol, még sincs balhé. Nem meglepő, hogy még Blair, a puszi-puszi barát is így vélekedett Bushról: "George rendkívül egyszerűen látta a világot." Akár Szauron szeme.

Neki ezt nyilván nem mondta face-to-face, amikor együtt üldögéltek Camp Davidben, az 56 hektáros birtokon. Igaz, jobban is tette, hogy hallgatott, mert a két család a házi moziban az Apádra ütök című filmet nézte. Az oké, hogy nem Oscar-díjas Kovi-pornót, azt is megértjük, hogy George-nak meleg lett volna A torinói ló vagy Antonioni, de az Apádra ütök? Ha igen, akkor a világ esélyei sokkal rosszabbak, mint azt valaha gondoltuk.

Kár lenne tagadni, nem csupán Bush akart háborúzni: a feddhetetlen szenátorok már 2001 decemberében üzengettek neki, hogy az USA célja a rendszerváltoztatás Irakban. Mi több, 2002 áprilisában már akár indulhattak is volna a lopakodók és a toalettkacsák.

A legórendőr és Irak

Bush és Blair akkor a crawfordi farmon találkozott, s Blair egy legórendőr komplexitásával vélekedett az Irak-ügyről: "Ekkor már úgy gondoltam, Szaddám megbuktatásával jó szolgálatot tennénk a világnak." A páros tartott is egy sajttájt a helyi suli könyvtárában. Az iraki diktátornak címzett message az volt: szót fogad vagy hullanak a bombák, mint cigány a bank állásinterjúján.

A vita máig zajlik arról, hogy a duó egy hordó alkoholmentes Budweiser benyakalása után már akkor eldöntötte-e a beavatkozást. A tandem vallja: nem határozott. Ezt a verziót erősíti talán, hogy Blair még júliusban is kéri Bush elnököt: az ENSZ nélkül ne lépjen. Sőt szeptemberben megint az USA-ba utazik, hogy rávegye: a nemzetközi közösség támogatása nélkül ne erőlködjön. Bush bólintott, elfogadta az érveket, Dick Cheney persze nem értett egyet ezzel az engedékenységgel. Főként, mert a helye valamelyik budapesti pláza játéktermében lenne, ahol ötvenesért lövöldözheti a gonoszokat a műanyag lézerpuskájával. Este meg boldogan a levegőbe csaphat, hogy jessz, az egész toplistát elfoglalta.

A tárgyalás után nem sokkal bomba robbant Balin, aminek hozzávetőleg zéró köze van az ügyhöz, de az akkor már harci lázban égő öltönyösök a terrorizmus világhódító karrierjének újabb fényes sikerét olvasták ki a bummból. Októberben Bush fölhatalmazást kapott a törvényhozástól a lövöldözésre: a szenátus és a képviselőház is mellé állt. Olyan ismert demokraták nyomtak igent, mint Hillary Clinton, Joe Biden vagy John Kerry. Carthaginem esse delendam.

Novemberben lépett az ENSZ is: a szervezet biztonsági tanácsa egyhangúan fogadta el az 1441-es határozatot. Bólintott Franciaország, Oroszország és Kína is. Ennek nyomán a Hans Blix vezette grémium visszatért Irakba fegyvereket ellenőrizni. A testület januárban jelentett először. Konklúzió: Szaddám nem tartja be a határozatot, de némi nyitottságot és haladást tanúsít, mióta a Colonix béltisztitótól jó lett a gyomra, ami jobb, mint bármi. És a következő riportok mind engedékenyebbek voltak.

Ennek ellenére Bush és Blair már nem tágított. A kettős szerint csupán azért engedték vissza az ellenőröket, mert féltek a katonai intervenciótól. S épült a koalíció a támadásra. A spanyolok és a portugálok készek voltak támogatni az akciót, miként a japánok és a dél-koreaiak is. Meg az ausztrálok, Super Marió és még jó néhány sziú indián.

Március 5-én a franciák, az oroszok és a németek közösen határolódtak el a balhétól, de ez akkor már nem zavarta a lőporszagtól megrészegülő amcsi elnököt. Március 16-án az Azori-szigeteken találkozott újra Bush és Blair. Az amerikai újabb retorikai forgórúgással érvelt a harc mellett: "Szeretem az országomat, és ezek az emberek fenyegetik, mert gyűlölnek bennünket." Woody Allen ekkor már biztosan kezébe temette az arcát.

Blair március 18-án győzte meg a brit törvényhozást. Szenvedélyes beszédet mondott. Kiemelte, sohasem érvelt azzal, hogy a rendszerváltozásért megy Irakba. Beszélt az elnyomás kegyetlenségéről: "De képzeljük el, milyen lehet az, ha az ember nem beszélhet, nem vitázhat, és nem kérdőjelezheti meg a társadalmat, amelyben él. (...) Ha azt a szégyent kell elszenvednie, hogy egyre inkább cserben hagyja a bátorsága a könyörtelen terrorral szemben. Így él az iraki nép. Ha Szaddámot békén hagyjuk, a nyers igazság az, hogy továbbra is így lesz kénytelen élni."

Megnyerte a szavazást. Másnap, már a rajt után, Bush levelet írt apunak: "Kedves Papa! Délelőtt fél tíz körül parancsot adtam a védelmi miniszternek, hogy kezdje meg az Iraki Szabadság Hadműveletet. Annak ellenére, hogy pár hónapja úgy döntöttem, szükség esetén erőt vetek be Irak felszabadítására, és megszabadulunk a tömegpusztító fegyverek fenyegetésétől, a döntés nehéz volt..."

Gáláns volt a Vekker Viktor

Előtte azért adtak 48 órát Szaddámnak és fiainak, hogy a csapat távozzon az országból. Ehhez képest Vekker Viktor igazán gáláns volt, hiszen 72 órát adott Gyurcsánynak, hogy húzzon el a közéletből, különben. Igaz, nem gondoskodott egyetlen közép-afrikai országról sem, hogy fogadja golfozni a száműzöttet.

A BB-nek a nemzetközi joggal is akadtak problémái. A kettős kábé ezer jogászt bízott meg a feladattal, valahogy magyarázza el: az 1441-es határozat után nem kell újabb dekrétum a bombázáshoz. Máig bizonygatják: mivel Szaddám nem tartotta be az előírásokat, szabadon lehetett rá lőni. Mások nagyon másképp vélekedtek, de hát a Sziget megítélése sem egyértelmű a teológus-hallgatók körében, lásd a pannonhalmi kiadású Sátánizmus és rockzenét monsignor Corrado Balduccitól.

Az sem zavarta meg a Szikora Robival ballagó Blairt, hogy egymillió ember tüntetett Londonban a háború ellen. Lehet, hogy azt hitte, eltévedt egy fél magyar Békemenet, majd megunják és hazamennek. Ballag a katona, még ő sem tudja hova.

Utóbb kiderült: Irakban nem volt tömegpusztító fegyver, a lakosságot pedig azóta terror nyomorítja, továbbá meghalt megannyi kölyök. 2003 novemberében meg Blairéknél kajált a Bush família. A társaság halat evett krumplival és borsóval. George alkoholmentes Bitburgerrel öblített. Tony egyszer azt találta mondani: "Szavakkal nem kérhetek bocsánatot, csak remélhetem, hogy megválthatom a halál tragédiáját."

Aligha. Mert mára annyi maradt a duó dumája, hogy jobb lett a világ Szaddám nélkül. Szerintünk meg jobb lenne, ha a rádiók soha többé nem játszanának V-Tech-számot, de ettől még nem küldjük meg a stúdiót egy baszott aknavetővel. És azóta Abu Graib börtönében embereket kínoztak, több ezer szövetséges katona halt meg, több tízezer ártatlan iraki civil vesztette életét járulékos veszteségként, a helyreállítás egyelőre akadozik.

Skacok, elkúrtátok. Nem kicsit, nagyon. A Beatricétől küldjük nektek az Azok a boldog szép napok című számot.

Mi még maradunk.