A New Deal mint progresszív mítosz vagy mirákulum; Roosevelt, a tisztes arisztokrata kölyökből lett demokrata Superman, aki ráadásul tólószékkel közlekedett; tanmese egy válságkezelésről, melyet hőse antidemokratikusan csúfít kicsit, s a konklúzió: Berényi Miki sem halt bele abba, hogy lelőtték.

Csunderlik Péter – Pető Péter

Nem is oly rég csak, hogy újra értelmet nyert minden megvetett dédnagymamának a premodern pénzkezelési technikája, amelynek lényege, hogy dunnába a forintot és zakóba varrni a zsebpénzt, meg persze, egy levél cavintont. A bizalmi deficit oka, hogy olyan váratlanul, ahogyan Fábry Sándorból kiégett a humor, kitört a világgazdasági válság. És hiába óvnak meg minket mindentől a magas Kárpátok bércei, a vízlépcső, meg az Árpád-vonal, a baj begyűrűzött, mielőtt Farkasházy Tivadar csak annyit mondott volna, hogy Lórán Lenke vagy éppen Lehmann Blothels.

Ennek nyomán a leharcolt fodrászüzletekben is már olyanok elemezték a Lehmann Brothers bedőlésének okait, akik korábban a bankok közül maximum az OTP-t tudták volna kinyögni, merthogy ott folyik a lakáshitelük. Aztán már pörgött a film, akár a bespeedezett Duracell-nyuszi. Izland úgy omlott össze, mint Kiszel Tünde leprás faluja az Age of Empires-ben; csak dőltek a hitelek, megroppantak a bankok, kidöglöttek az angolnák. A politikusok pedig, miután kisírták magukat, akár egy fehér nevelőszülőkre vadászó bolíviai kiskrapek, csillogó tekintetüket az égre vetve, tagoltan röfögték: majd egy új New Deal megold mindent.

Egy új New Deal, az kéne

Merthogy a krízis mélységét a Mariana-árok és a hitgyüli helyett leginkább az 1929-33 közötti válságéhoz hasonlítják. Akkor minden a „fekete keddel” kezdődött. Egy rózsagyörgyi zsákbamacskába több fantázia szorult, mint ebbe az elnevezésbe, mindenesetre azon a napon 16 millió részvény cserélt gazdát a New York-i tőzsdén. A pénzpiac megroggyant, milliónyi munkanélküli, szociális válság... És ez nem egy Szíjjártó-robot randomgenerált sajtótájékoztatója volt, hanem a kiábrándító valóság.

A századelő krízise idején Amerika a demokratákra tett. Franklin Delano Roosveltet választotta meg az ország elnökéül. A Great Depressionre adott haladó válasz pedig a New Deal nevet megkaparintó program volt. Az egyetemes történelemben is derekas hírnevet szerzett intézkedéssorozat megítélése változatos, mint Károlyi Mihályé a hazafi-demokrata-balfék-farkastorkú-hazaáruló skálán. Egyesek szerint a harmadik amerikai forradalom fedőneve a New Deal, mások szerint ilyesmiről szó sincs, hiszen az alapvető társadalmi viszonyokon annyit változtatott, mint a Valami Amerika a Nemeskürty-életművön.

Franklin Delano Roosevelt 1882-ben született New York államban, vagyonos családban. A fiú konzervatív nevelést kapott. Anyja rangon alulinak tartotta, hogy a kölyök kevésbé tehetős ifjakkal mutatkozzon, így nemigen engedte ilyesféle társaságba. A végén még néha röhögött volna, esetleg lövöldözőset játszik, megsimogat egy kutyát, netán kinyújtja a nyelvét.

A demokrata Superman Smallville-ben

Tisztes arisztokrataként nevelték, mehetett hát lovaspólózni meg politikai filozófiáról beszélgetni hatévesen, hogy tudniillik Kant örök békéje vagy Hobbes Leviatánja, és közben egy baszom nagy karéj lekváros kenyeret se fejelhetett le, hogy szórakoztassa magát egy kicsit. A fordulatot egy nő hozta el Franklin életében. De ezúttal nem a megszokott „I love you egy darabig, aztán félrekúrok”-paradigma a sztori.

A család egy belga nevelőnőt alkalmazott 1890-től. Az állásinterjún azonban gond lehetett a keresztkérdésekkel, esetleg tudatmódosító hatása alatt álltak a derék szülők, minthogy egy liberális nézeteket valló fiatalt sikerült alkalmazniuk. Lehet Moszad-ügynök volt, hisz tudjuk, az egydolláros is tele van zsúfolva szabadkőműves szimbólumokkal, meg persze az illuminátusok és a Da Vinci-kód.

Mindenesetre az európai fruskától sok mesét hallott a kis Frank a szociális felelősségről, a bűnözés okairól, egyéb társadalmi problémákról. Tán a South Parknak vagy a Vuknak jobban örült volna, de ez jutott. Magának bezzeg szarvasbogár.

Mindenesetre, mintha csak a vereségekbe belefáradt Hókuszpóknak végre bejött volna egy varázslat, demokratává vedlett Franklin Roosevelt. Báróból proletárrá, hogy a magyar is értse, mint Károlyi, aki felosztja kápolnai birtokát. Pedig Frank fiatalkorában még a republikánusok kampányában is feltűnt, sörösdoboznak öltözött, öngyújtózott és szórólapozott. Egyébként azt tudták, hogy a tizenkilencedik században még a demokraták voltak a „konzervatívabbak”, már ha a rabszolgatartás-pártiságot annak tekintjük?

Roosevelt diplomája megszerzése után ügyvédnek állt, de Magyar György-i magasságokba nem emelkedett; jobban érdekelte a politika. Huszonnyolc évesen már New York állam szenátora, ilyen villámkarrier még a huszonéves fejjel már a BKV-t is megcsináló Vitézy Dávidnak is becsületére vált volna.

Woodrow Wilson demokrata trendje és bukása

A századelő demokrata pártjának historikus pillanata, ahogy a kortárs magyar futballé a saját kultusza alatt összeroppanó Koplárovics Béla Manchester-verő gólja, Woodrow Wilson 1912-es választási győzelme, minek nyomán Roosevelt politikuseszménye állt az USA-t irányító rúdhoz, csakhogy némi kelemenannafílinget is berámoljunk végre a szövegbe

Franklin tengerészeti miniszterhelyettesi poszthoz jutott a Wilson-adminisztrációban. A siker üldözte a kurzust, hiszen Wilson közpolitikája tetszett a népnek, mint katolikuséknak a Horthy-rendszer. Vámreform, trösztellenes törvény, bankreform. Erre 1914-ben világháború. A világégés azonban nem rontotta Wilson népszerűségét, így 1916-ban ismét győzött a választásokon.

Aztán 1920-ban stop a demokratáknak. James Cox elbukott a megméretésen, ahogy a whiskey-kóla a tanyasi büfében. Kudarc ez már Rooseveltnek is, hiszen alelnökjelöltként kampányolt, ám gond akadt a tematikával. A demokraták a Népszövetség ügyét igyekeztek előtérbe helyezni, s pontosan úgy végezték, ahogy a wilsoni önrendelkezési elvek. Elutasították őket.

Meglőtték a Berényi Mikit

A következő év tragédiát hozott Roosevelt számára. Kicsit súlyosabbat, mint amikor meglőtték a Berényi Mikit. Franklin mindkét lábára megbénult. Évek kemény munkájával újra megtanult járni, de amikor csak tehette, tolókocsival közlekedett. A politikai életbe azonban visszatért, és 1928-ban maga a kormányzó Al Smith ajánlotta utódjául New York államban. Roosevelt pedig győzött.

De 1929-ben megérkezett Amerikába a Great Depression. Hoover, a republikánus elnök olyan sikerrel kezelte a válságot, mint egy jegesmedve az afrikai körutazást. Oszkó Van Helsing kellett volna nekik, de minimum Kozsó egy sör-metadon kombó mellé. A következő választáson Roosevelt volt a demokraták elnökjelöltje, és lemosta ellenfelét. 22,8 millió voksot gyűjtött, míg ellenlábasa mindössze 15,7 milliót szerzett.

Franklin Delano Roosevelt 1933. március 4-én letette a hivatali esküt. Ő lett az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Derekas feladat jutott a tolószékes Supermannek. A válság nyomán előbb úgy beállt az USA gazdasága, mint az eukaliptusztól leszedált koalák, aztán hamarosan pusztulni kezdett, mint az elborzasztóan hülye pandák. 1932-ben már 10 millióan álltak munka nélkül, 25 millióan bármilyen bevétel nélkül, családok tömegei napokig éheztek, mert mindent felzabált a Colorado bogár, és 1933-ban vagy 200 000 fiatal utazgatott keresztül-kasul az országban vonattal, mert nem volt éppen mit csinálniuk. A válság első éveiben az amerikai farmerok negyede vesztette el a birtokát.

Leszedált koalák, hülye pandák

Az elnök és közvetlen munkatársainak legfontosabb feladata a pénzügyi rendszer stabilizációja volt. Azonnal kötelező bankszünetet rendeltek el. Később azt a stratégiát választották, hogy az elég erősnek bizonyult bankokat rendeletekkel nyitva tartották, a gyengéket pedig hagyták elveszni. Mindemellett a kongresszussal elfogadtatták a banktörvényt, az elnök így ellenőrzés alá vonhatta a monetáris műveleteket, a szövetségi bankjegykibocsátást, a bezárt bankok újbóli kinyitásának engedélyezését. Na, ezt adják be Kóka Jánosnak meg a megbokrosodott Dávid Ibolyának.

A pénzügyi szektort követően az adminisztráció figyelme a gazdaság felé fordult, ahol mind a mezőgazdaság, mind az ipar területén sürgető feladatok megoldása várt rájuk. A mezőgazdaság helyzetének javítása érdekében felállították a Mezőgazdasági Kiigazítási Hivatalt (AAA). A reform első szakaszában a termőterület csökkentését és a farmerok pénzügyi megsegítését hajtották végre. Kárpótlásért cserébe a farmerok csökkentették a kitermelt mennyiséget, amely csak fölöslegessé vált volna. Egyetlen traktor sem szántotta a helyi Kossuth teret, mielőtt még a MAGOSZ történelmi szolidaritást vállalna.

Az ipar területén a New Deal kezdetét az ambiciózus Nemzeti Ipari Helyreállítási Törvény jelentette. A jogszabály 3,3 milliárd dollárt irányzott elő közmunkára azért, hogy az ipari termelést fellendítsék, a munkanélküliséget pedig felszámolják. Aztán még: fölállították a Polgári Természetvédelmi Hadtestet, amely mintegy negyedmillió fiatalnak kínált munkát. Jogszabály született, amely a farmerok adósságainak könnyítését igyekezett biztosítani. Létrejött a Szövetségi Segélyezési Hivatal, amely a munkanélküliek és az éhezők segélyezéséért felelt. Olyan egyszerűnek tetszik ez, ahogy Mao Ce-tung írta: „sokat eszek, sokat szarok”. Így kéne ám kormányozni, és nem beledögleni abba, hogy nem csinálunk semmit.

A Tennesse-völgyi Hatóság

A közmunka beindításának legmegkapóbb, történelmi léptékkel is elismerésre méltó fejezete a Tenessee-völgyi Hatóság felállítása. A Hivatal feladata a Tenessee folyó komplex szabályozása volt, és hogy kiirtsanak minden törpeharcsát. A progresszívek régi álmát megvalósító tervezet egy egész folyórendszert újított meg gátak sorozatának építésével. A Hernád meg még mindig elborít egy-két falut, hiába a gumicsizmás gátőrök Batman-jelmeze, meg az össznemzeti homoklapátolás.

Az intézkedéssorozat része, kétségtelenül jelentős mozzanata az alkoholtilalom feloldása. Hogy aznap miféle össznépi részegséggel ünnepelhetett Amerika, azt ha csak elképzeljük, akkor is üdítő hányásszagot érzünk.

1934-36 között következett az „új irány” következő etapja. Az első sikereket követően, megjelentek az elégedetlenek csoportjai. A kisbirtokos farmerek úgy látták: a mezőgazdasági beavatkozás elsősorban a gazdagokat segítette, áldozatot a kevésbé tehetősek hoztak. A munkanélküliek továbbra is kevésnek találták a közmunkaprogramokat, lassúnak a gazdaság újjáépítésének folyamatát. A társadalmi ranglétra legfelső polcain trónolók pedig az állami beavatkozás okán elégedetlenkedtek, a dereguláció folyamatát kívánták folytatni. Jöttek már a neolibek/neokonok, mint Marseille-ben a csehszlovákok.

A munkanélküliség tekintetében a kormány nem tágított attól a konzervatív állásponttól, amely a sors furcsa fintoraként mára a honi aktuálpolitikában is támogatást nyert, munkát oszt, nem segélyt, érted, mint a Pó-szabályozó Mussolini-fasiszták.

Ez aztán a csikidám

Megalkották egy munkafejlesztési igazgatóságot (WPA), amely grandiózus építkezésekbe fogott, kicsit nagyobb hatásfokkal, mint az egykori Draskovics Tiboros-csúcsmenedzsment. Munkásainak hada utakat, iskolákat, parkokat épített szerte az országban. Egészen újszerű eleme az igazgatóság munkásságának a művészek foglalkoztatása. Munkalehetőséget kínált színészek, zenészek számára, szimfonikus koncerteket, színházi előadásokat támogatott a program. Nem halt volna éhen soha Michael Jackson vagy Britney Spears sem. Ez aztán a csikidám. Kérdés, hogy Szikora Robinak találtak volna-e valamit, bár, ha mást nem, leküldték volna kántornak Mexikóba.

1935-ben megszületett a munkások védelmében a Wagner-törvény, amely megtiltotta a munkáltatóknak, hogy saját szakszervezetet hozzanak létre. A Suzuki ezért nem ott építi a legendás Swiftet. A továbbiakban minden munkáltatónak azzal a szakszervezettel kell tárgyalnia, amelyet a munkások választottak, a kormány által ellenőrzött, titkos voksoláson.

1936-ban újra az Amerikai Egyesült Államok első emberévé választották Rooseveltet.

The show must go on

A következő években tovább haladt az új irányba a Roosevelt-kurzus. Azaz haladt volna. Ekkor kerültek ugyanis egyes jogszabályok az akkor jókora konzervatív többséggel működő Legfelsőbb Bíróság elé. A New Deal pillérei kerültek veszélybe, amikor a bíróság mind a NIRA, mind az AAA működését - részben - alkotmányellenesnek ítélte. Minthogy Roosevelt a népakarat manifesztumát látta politikájában, képtelen volt elfogadni, hogy a legfontosabb szociális törvények kerülhetnek veszélybe. Annak érdekében, hogy a konzervatív többség ne semmisíthesse meg az új irány legfontosabb elemeit, javaslatot tett a bírósági rendszer totális átszervezésére. Hosszas politikai csatározásokat követően az igazságügyi rendszer átalakítása végbement, a bíróság már nem akadályozta többé a reformtörvények hatálybalépését, a Kongresszus bizalma megingott Rooseveltben, támogatásuk visszafogottabbá vált.

Kétségtelen: diktátori erényeket csillogtatott a politikus, ne feledjük, a filmtörténet furcsa üzeneteként a James Bond-főgonoszok is kétharmadban macskát cirógató tolószékesek. Megrontotta a demokráciát, mert a tizenhat éves szűzlány nem hitte el az aktus előtt, hogy jó lesz. Megdugta, jó volt, de többé nem szűz már.

Ennek ellenére ebben a ciklusban is sikerült tovább építkeznie a Deal-nek. Megnövelték a segélyezésre, közmunkára, lakásépítésre fordítható összegeket. Mindehhez megfelelő teoretikai támogatást is kapott Roosevelt. Nemcsak a hozzá közel álló amerikai közgazdászok igyekeztek elméletekkel bizonyítani a New Deal szükségességét; a század egyik legnagyobb hatású közgazdasági gondolkodója, J. M. Keynes is a program mögött állt vagy inkább előtte. Az angol meggyőzően bizonyította, hogy válság esetén szükségszerű az állam túlköltekezése, mert így képes elősegíteni az újjáéledést, működébe hozzá a magánberuházásokat is. Nem is szakért az IMF-nek.

1938-ban még a dolgozók minimális munkabérének meghatározására is sor kerül. Ebben az évben azonban a New Deal élete végére ér. A konzervatívok, azaz a republikánusok megerősítették állásaikat a Kongresszusban, a demokraták konzervatív oldala pedig fölénybe kerül a párt liberális szárnyával szemben.

A New Deal progresszív mítosszá lett. Hogy közpolitikai elemei olykor konzervatívok, ahogy az amerikai válságkezelés menedzserei is, az majdnem lényegtelen. Mert az egyetemes baloldalnak ez még megvan.