– Nyolc éve, Athénban az egész világ előtt szégyenült meg a magyar sport. Nem volt ez elég leckének?

– Én is ezt a kérdést teszem fel magamban, és válaszképpen arra jutok, hogy 2004 túl messze van már. Amíg Peking előtt a viszonylag közeli trauma még éreztette a hatását, és ennek megfelelően iszonyatosan óvatos volt mindenki, most nem tapasztalom ugyanezt. Éppen itt van előttem a 2008-as kimutatás: Peking évében összesen két bukott sportolót regisztráltunk, egy erőemelőt meg egy hosszútávfutót, és egyikük sem tervezgetett olimpiai részvételt. Ugyanakkor a tavalyi tizenkettő után az idén öt pozitív mintánál tartunk. A most nyilvánosságra került esetek butaságról, oda nem figyelésről, felelőtlenségről tanúskodnak, és ez elszomorító. Már csak azért is, mert mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy valamennyi sportoló és vezető hozzájusson a doppingtémában föllelhető összes információhoz.

– Előbb Török Béla vízilabdázó, majd Juhász Adrián evezős, néhány napja pedig egy atléta tesztjéről derült ki, hogy pozitív. Utóbbit nevét – noha az a B próba elvégzéséig elvileg nem hozható nyilvánosságra – percek alatt „kinyomozta” a média, miután Fazekas Róbert, az athéni aranyérmétől megfosztott diszkoszvető kikerült az olimpia bizottság honlapján található londoni névsorból. A laikus a hírekből azt szűri le: mindhárman más-más okból akadtak fenn a rostán.

– És a laikusok jól is gondolják. Ez a trió tökéletes anyagot szolgáltatott a „Hogyan bukjunk le a doppingvizsgálaton?” című tankönyvhöz. A pólós olyan vérnyomáscsökkentőt szedett, amely a doppinglistán található vízhajtót is tartalmaz. Fölfoghatatlan a számomra, hogy az a sportoló, aki –a többiekkel egyetemben – több alkalommal, személyesen és írásban is értesülhetett arról, mire kell feltétlenül odafigyelnie, hogyan követhet el ilyen nevetséges hibát. Ha csak a portálunkat fölkeresi, és beüti a szer nevét, egy másodpercen belül villogó felirat jelenik meg, jelezve, hogy tiltott készítményről van szó. Az evezős szervezetében zsírégető hatású muskátliolajat mutattunk ki: ezt táplálékkiegészítők, illetve partidrogok tartalmazzák. Ha én magam ezerszer nem hívtam fel a figyelmet a veszélyeire, akkor egyszer sem... Az atlétáé megint más történet: az ő A mintája az anabolikus szteroidok csoportjába tartozó sztanozololt tartalmazott. Emberünk alighanem elszámolta magát, és azt gondolta: vagy kiürült már a szervezetéből a doppingszer, vagy olyan kis mennyiségben maradt csak benne, hogy azt már nem mutatják ki a laboratóriumban. Tévedett.

– Ha már a diszkoszvető szóba került: az ügyvédje azt állítja, ő és védence sem tud arról, hogy doppingvétség történt volna, így aztán a sportoló készül is tovább Londonra...

– Nehéz erre mit mondani, mert itt fekszik az asztalomon annak az ajánlott, tértivevényes levélnek a bizonylata, amelyben magam küldtem el neki az értesítést a pozitív mintáról. És afelől sem lehet kétségünk, hogy megkapta, hiszen válaszában kérte a B próba elvégzését. Ha nem kérte volna, most nem is várakozhatna a mintája analízisre az ausztriai laborban.

– Pénteken lezárul egy periódus: a nemzeti doppingellenes ügynökségek már nem végezhetnek teszteket, hiszen hétfőn megkezdődik az úgynevezett olimpiai időszak. Ez praktikusan mint jelent?

– Azt, hogy a jövő héttől csak a NOB és a WADA munkatársai jogosultak az ellenőrzésekre, míg a nemzeti ügynökségek kizárólag akkor, ha arra külön felkérést kapnak az említett szervezetektől. Mostantól tehát minden élesben zajlik: arra, akit a játékokig hátralévő időben érnek doppingvétségen, ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint arra, aki odakinn, Londonban bukik meg.

– Az előjelek nem kifejezetten kedvezőek. De van-e okunk valós aggodalomra az olimpia előtt?

– Én a legkevésbé sem tartok attól, hogy netán megismétlődik az athéni botránysorozat. A történtek dacára bizakodó vagyok, mivel csak az idén majdnem ezer vizsgálatot végeztünk el, és minden létező fórumon, módszerrel belevertük a sportolók fejébe, mit szabad és mit nem. Aki ezek után hibázik, arra nem tudok mást mondani: menthetetlen.