Százezer éves jégkockák tára
Ahogy a lépcsőn leereszkedünk, jó alaposan be kell gombolkoznom. Jorgen Peder Steffensen, a jég- és klímakutató központ munkatársa társaságában ugyanis egy olyan helyiségbe érkezem, ahol mintegy 85 ezer tízcentis darabra vágott jégrudat őriznek mínusz 26 fokon. Kísérőm azt is elárulja, lassan a második jégraktáruk is megtelik, és hamarosan megnyitják a harmadikat.
De mire jó ez a gyűjtemény, és minek is fúrnak le a kutatók kemény munkával Grönland, helyenként több mint háromezer méter vastag jégtakarójának mélyére, hogy összegyűjtsenek egyetemük raktárában egy halom jégrudat?
Ehhez tudni kell, hogy a Föld legnagyobb, jelenleg Dániához tartozó szigete valaha jégmentes volt, aminek nyomát egy háromezer méter vastag jégréteg alatt talált fadarab is tanúsítja. A mintegy 120 ezer évvel ezelőtt elkezdődött utolsó nagy jégkorszak során a sziget eljegesedett. Azóta a folyamatosan leesett hó rétegeket képez a felszínen és egy idő után jéggé válik a rárakódó rétegek nyomására. A lehulló hópelyhek kémiai összetétele és a jegesedés közben 1300 méterig megmaradó légbuborékok pedig megőrzik az akkori levegő összetételét, a levegő szennyezettségét, ami a fák évgyűrűihez hasonlóan fontos információ a múlt éghajlatát kutatóknak. Sőt és ez talán ma még érdekesebb, a jelenlegi klímaváltozás elemzése, a jövőbeni folyamatok modellezése, előrejelzése szempontjából rendkívüli információkat lehet begyűjteni e jégminták elemzéséből.
Mint Jorgen Peder Steffensen elmondta, az első fúrásokat tulajdonképp a hidegháború idején egy amerikai haditámaszponton védelmi célokkal végezték, ám mára a kutatás egészen más értelmet nyert. A letűnt korok klímájára a jégben lévő oxigén különböző izotópjainak aránya utal. Nagyobb átlaghőmérsékleteknél ugyanis más az izotópok aránya, mint a hidegebb éghajlat esetén.
Az egyik izotópkiértékelő berendezés naponta 240 minta elemzését tudja elvégezni. Ilyen sok mintát sehol a világon nem tudnak egyszerre analizálni - mutatja be a hetvenes évektől gond nélkül üzemelő és mostanáig 250 ezer mintát átvizsgált gépet Jorgen Peder Steffensen.
A hőmérséklet-különbségeken túl nagy vulkánkitöréseknek, illetve az óriásviharok által felkavart pornak is nyomára lehet bukkanni. Ezt a tapasztalt kutatók a jégmintákban sokszor szabad szemmel is észreveszik. Az elmúlt 120 ezer évre visszamenőleg a kutatók 26 viszonylag gyors klímaváltozást tapasztaltak a jégminták elemzéséből. Az utolsó jégkorszak mintegy 14 ezer évvel ezelőtti lezárulása után az átlaghőmérséklet 10-15 év alatt akár tíz fokot is emelkedett, a táj pedig facsoportokkal tarkított tundraszerűvé enyhült. A mai állapotra történő lehűlés úgy nyolcezer évvel ezelőtt kezdődött, s ezalatt a leghidegebb periódust érdekes módon az 1860-as években mérték.
Az egyik legnagyobb felfedezés az volt, hogy az üvegházhatású gázok befolyását a klímaváltozásra a dán kutatók már a nyolcvanas években észlelték és a későbbi politikai viták idejére már kész választ tudtak adni a kérdésekre. Kiderült, hogy az elmúlt 450 ezer év során most a legmagasabb a szén-dioxid és az ammónia aránya. Az elmúlt százötven év adatai arra is bizonyítékot szolgáltatnak, hogy a grönlandi jégtakaró bizony lassan, de folyamatosan olvadozik, amit főleg a part mentén, a gleccsereknél lehet észlelni. Az olvadás eddigi sebessége évente 0,4 mm-rel növeli meg a világtengerek szintjét, ám ha a folyamat gyorsul, az emelkedés drámaibb lehet. A dán kutató arra hívta fel a figyelmet, hogy ez akkor válhat még veszélyesebbé, ha a tengerszint-növekedés miatt víz jut a jégtakaró alá, mert ez egy önmagát erősítő folyamatot indíthat be. A legrosszabb forgatókönyv háromfokos globális átlaghőmérséklet-emelkedésnél a grönlandi jég 300 év alatti teljes eltűnésével számol, ami két méterrel emelheti meg a világtengerek szintjét.
A kutatók most egy tavaly, 11 ország részvételével indított projektre koncentrálják erőfeszítéseiket. A NEEM nevű program keretében Északnyugat-Grönland jégsapkáját szeretnék 2500 méter mélyen megfúrni, hogy jégmintákat hozzanak fel, melyekből a 115 ezer évvel ezelőtt befejeződött utolsó interglaciális időszak viszonyairól kaphatnak képet. Ez a jégkorszakok közötti időszak 3-5 fokkal volt melegebb, mint a jelenlegi, és azért fontos, mert ebből adatokat nyerhet a tudomány a százévenként akár 2-4 többletfokot is ígérő globális felmelegedés nyomán a jövőben várhatóhoz hasonló éghajlat viszonyairól, a klíma alakulásáról. A munka már elkezdődött, egyelőre a tábort építik, a fúrásokat jövőre kezdik és a tervek szerint 3-4 hónapig váltja majd egymást a 30 kutatóból és technikusokból álló személyzet. Nekik minden bizonnyal jóval hoszszabb időt kell majd mínusz húsz fok alatti hidegben tölteniük, mint nekem, akinek csak egy rövid látogatás jutott a koppenhágai jégraktárban.
