A levegő átlagos oxigéntartalma 21 százalék körül van – ám bizonyos esetekben – tüdőbetegek, üzemanyagcellák – ennél töményebb oxigénre van szükségünk. Christine McKenzie, a University of Southern Denmark professzora munkatársaival olyan anyagot szintetizált, amely nagy mennyiségben nyeli el és tárolja az oxigént.

Az a tény, hogy egy anyag az oxigénnel reagál, nem meglepő és sokszor nem is kívánatos. A rozsdásodás például kifejezetten nemkívánatos folyamat. „Fontos szempont, hogy ezen új anyag nem épít fel visszafordíthatatlan kapcsolatot az oxigénnel" – nyilatkozta az egyetemi honlapnak Christine McKenzie.

Mindössze tízliternyi különleges dán kristály egy egész szoba levegőjéből megköti az oxigént. (Ami persze pótlódik a környezetből, hiszen nem alakulhat ki oxigénmentes környezet.) Az anyag azonban nemcsak megköti, hanem könnyedén ki is bocsátja az oxigént – hasonlít a folyamat a vizet felszívó szivacshoz, amelyet összenyomva könnyedén kifacsarhatunk. Kifacsarás helyett egy kicsit melegíteni kell a kristályt, de akkor is leadja az oxigént, ha csökkentett nyomású helyre viszik. A következő kísérletekben azt elemzik, hogy fény hatására beindítható-e a gáz leadása.

Az új anyag legfontosabb eleme a kobalt, amit egy speciálisan kialakított szerves molekulával hoztak össze. Ez a kettősség teszi lehetővé az oxigén felszippantását. A professzornő a kristály lehetséges felhasználási területei között említette a búvárkodást – oxigénnel dúsított kristályt pakolnak a búvár hátára, ami megfelelő szűrők segítségével biztosítja a víz alatt a szükséges oxigént. Egy oxigénpalackban harmadannyi oxigén fér el, mint ugyanakkora térfogatú, "Aquaman Crystal" fantázianevű kristályban – érvel a kutatónő. Jelentős kihívás, hogy a bonyolult összetételű kristály nagy mennyiségű szintetizálására még nem találtak megoldást.