- Egy san fanciscói blogger nyilván az internet jó oldalát látja, a rendelkezésére álló információk bőségét, a felhasználók összekapcsolódásának korlátlan lehetőségét. Az aggódó szülő viszont, az egész éjjel közösségi szájtokat bújó gyereke láttán érthetően a világvégét vizionálja. Médiateoretikusként kevésnek tartom a digitális korszak kiegyensúlyozott, árnyalt ábrázolását, ezért alkottam meg a digitális korszak tízparancsolatát" - mondja Douglas Rushkoff New York-i médiaguru, aki a HVG budapesti szemináriumán tartott előadást az interenet legnagyobb veszélyeiről.

Programozz, különben beprogramoznak (Program, or be programmed), avagy a digitális kor tíz parancsa címet viseli a cybermozgalom egyik fenegyerekének, a Cyberia és a Back in the Box című sikerkönyvek szerzőjének legújabb, egyelőre még készülő könyve. A szókimondó, provokatív médiateoretikus, kultúrantropológus századunk új bibliájáról értekezett budapesti előadásában.

A választás csapdájában

Az internet ránk gyakorolt hatásáról szóló vitát Rushkoff azért tartja polarizáltnak, mert maga a közvetítő közeg is polarizált. A számítógépes kód bináris jellege mindenfajta kommunikációt meghatároz, mindent fekete-fehérré egyszerűsít. Éppen ebben látja a világháló (eszetlen) használatában rejlő egyik legnagyobb veszélyt. Rushkoff saját példáján érzékeltette a döntés bornírtságát: ahhoz, hogy eladhassa az új könyvét, hogy bekerüljön mondjuk egy show-műsorba, ahhoz választania kell a szélsőséges álláspontok közül.

Ezzel viszont mindenki veszít, mivel ebből sem neki, sem a vitának, sem az emberiségnek nem származik haszna.  Ehelyett a tendenciákat, visszásságokat, veszélyeket tárja fel, mondván: ahogy a drogoknak is - minden hasonlóságukkal együtt - megvan a maguk jellegzetessége, úgy a digitális médiának is.

Szoftver vagy

Rushkoff alapvetése az, hogy a digitális média az első olyan jelentős médium, amit szinte senki nem tud használni. Ahogy a nyelvek kialakulásával sem csak hallani, illetve az írásbeliség elterjedésével sem csak olvasni tanultunk meg - hanem beszélni, illetve valamilyen szinten írni is, úgy a számítógép korszakában sem csak befogadni kellene tudnunk, hanem hozzátenni is. Csakhogy ahogy jó ideig az írástudás, úgy most a számítógéphasználat is csak kevesek kiváltsága, ami Rushkoff megközelítésében épp annyira kiteszi a felhasználót a manipulációnak, mint ahogy a királyi tudásmonopólium a tudatlan tömegeket.

Egyszóval, Rushkoff legújabb intelme az, hogy vagy megtanulsz programozni, vagy mások fognak téged programozni. "Szoftver írsz, vagy szoftver vagy, ez ennyire egyszerű, és nem arról van szó, hogy ahhoz, hogy autót vezess, nem kell ismerned a motor működési elvét. Igaz, ha elterjedésekor ismertük volna az autózásban rejlő veszélyeket, talán máshogy használtuk volna a gépjárműveinket is".

Fogadj szépen

Az autók működésénél ráadásul jóval egyszerűbb a programozás alapjainak elsajátítása - "ez nem űrtudomány". A számítógépes korszak kezdetén még mindenki programozó volt, mivel csak programozni lehetett a gépeket. Azóta a felhasználó és a programozó közötti távolság egyre csak nőtt: "azok a számítógép-buzik a Szilikon-völgyben majd tudják a tutit, te csak huzogasd az ujjaidat valami üveg felületen, még billentyűzetre sincs szükséged, ha lehet, még emailt se küld - csak fogadj szépen"...

Biblia, mint használati utasítás

Amit Rushkoff igazából hiányol, az egy olyan használati utasítás, mint amilyennek a Bibliát tartja a szóbeliből írásbelivé fejlődött civilizáció számára - az írott szó erejét. Ezért aztán megalkotta a maga tízparancs(olat)át...

1. Ne légy mindig bekapcsolva!

„Az idő a sajátom". Az internet aszinkron, azaz nem valósidejű médium, ami mégis arra buzdít, hogy állandóan elérhetőek legyünk, mindenre azonnal reagáljunk. Gyakorlatilag egy időn kívül álló eszközt csatlakoztatunk az idegrendszerünkhöz. Már akkor is érezzük a vibrálást a zsebünkben, amikor benne sincs a mobilunk.

Az idegrendszerünk viszont nem érti az emberek és gépek millióiból álló hálózatból érkező aszinkron ingereket. A legfrissebb, avagy az éppen kurrens, népszerű tartalmakat szűrő keresőmotorok és szolgáltatások (Google Live, Twitter) jóvoltából "az utolsó seggfej bejegyzése válik a legfontosabbá, így egy hamis, érzéketlen, tudatlan jelenben élünk".

2. Élj személyesen!

Amit megtehetsz személyesen, ne intézd távolról. Az internet áthidalja ugyan a földrajzi távolságokat, de ma már egymás mellett ülő emberek is virtuális térben kommunikálnak. Bulizás helyett fotózunk és smsezünk, városnézés helyett videózunk, beszélgetés helyett csetelünk a szomszédunkka.

3. Nem muszáj választanod!

Ha valaki csatlakozik egy közösségi hálózathoz, a profil adatai között előre megadott kérdések közül kell választania. Heteró, vagy meleg? Házas, vagy még keresgél? Rushkoff szerint ami a digitális média keretrendszerében nem értelmezhető, az gyakorlatilag nem létezik. Nem lehetsz biszexuális, vagy „keresgélő házasember". A választás tehát illúzió, mindig választhatod „egyiket sem".

4. Ne legyen teljesen igazad!

Az internet egyszerűsít. Egy adott információ megszerzéséhez keresőket, on-line adatbázisokat használunk, noha sem a Google keresője, de még a Wikipédia sem adhat összetett válaszokat, sőt a kutatásra sem nyújt megfelelő csatornákat. Eleve meghatározza tehát kutakodásaidat, így aztán az eredményt is.

5. Légy mértékletes!

Az internet aránytalanságokat idéz elő, arra buzdítja a résztvevőket, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítsanak valójában kevéssé fontos dolgoknak.

6. Ne légy névtelen!

A világháló anonimitásra buzdít, ami viszont szélsőséges táborokba hajtja a felhaználót, csökkenti a felelősségérzetetünket. Hovatovább a digitális világban abszurd módon az a anonimitás jelenti a „bizonságot", nevünk felvállalása pedig kockázatot - "ez egy elcseszett világ".

7. Ne áruld el barátaidat!

A közösségi médiában nem tartalom, hanem a kapcsolat a „király". A közösségi marketing egy önellentmondás, a közösségi kapcsolatépítés nem teheti tartalommá az embereket. Nem az a lényeg, hogy hány követőd, ismerősöd van, hanem az, hogy ezáltal hány embert kapcsoltál össze.

8. Mondj igazat!

Intelem: A hagyományos média mítoszaival szemben, a netnek a valóságról, a tényekről kell szólnia. Ahol nem egy brandről beszélgetünk, hanem arról, hogy jó-e a termék, vagy pocsék. Itt már nem elég reklámozni, le is kell tenni valamit az asztalra - igazat kell mondani.

9. Ne lopj!

A való világban a lopástól a társadalmi szerződés tart vissza. Az on-line világban nincs ilyen szerződés, ennek hiányában pedig a nyitottság addig tart, amíg nem lesz mit adnunk egymásnak. Semmi sincs ingyen.

10. Pogramozz, vagy beprogramoznak!

A technológia részrehajló a fogyasztók irányában. Az iskolákban nem az eszközeink megalkotására, hanem azok használatára tanítanak. Nem a programozásra, hanem a Word, az Excel meg a Powerpoint használatára. Minél kevésbé tudatosan használjuk az eszközeinket ,annál többet tudnak meg rólunk. A techonlógia ugyanis rólunk tanul, nem pedig fordítva.

Neki könnyű

Rushkoff elmondása szerint a saját „tízparancsa" szerint él - „dehát nekem könnyű, én találtam ki". Mindezzel a célja nem a világ jobbítása, hanem hogy a világról alkotott képének szörnyűségét enyhítse. A „cyber-bibliát" Rushkoff azt szem előtt tartva fogalmazta meg, hogy a technológia többé nem kerülhető meg - „nincs visszaút a természetbe, vagyis nem tartja magát neo-ludditának, ahogy sokan bélyegezték. „Jelenleg ez maga a természet, csak az a kérdés, ebből az új környezetből mi az, ami az emberi lénnyel kompatibilis"...