A WWF szerint azonban az Európában idegen fajnak számító akác terjedésének fékezése valóban közös érdek lenne.

A természetvédő szervezet hangsúlyozza, az Észak-Amerikából származó, hazánkba mintegy háromszáz éve betelepített fehér akác termesztése súlyos ökológiai hátrányokkal jár. Az akác nitrogént és más fajokra nézve mérgező vegyületeket juttat a talajba, amelynek vízháztartását is jelentősen megváltoztatja. Ezért „üresek” az akácosok – bodzán, csalánon és néhány egyéb növényen kívül minden őshonos növény eltűnik onnét, a hozzájuk kapcsolódó rovar- és madárvilággal együtt. Éppen ezért komoly gondot jelent, hogy az akác jelenleg a legelterjedtebb fafajunk, erdeink csaknem negyedét alkotja, és a termesztési területe folyamatosan nő. A gyorsan terjedő akác ráadásul ott is megjelenik, ahová nem szándékosan ültették, ez által lerontja az őshonos fafajokból álló erdeinket –főként az alföldi tölgyeseket, de elözönli az unión belül csak a pannon régióra jellemző gyepeket is. Védett területeken igen költséges a védekezés ellene, amelyre évente sok százmillió forintot költünk, elsősorban uniós forrásból. Az akác telepítése a klímaváltozás szempontjából is kifogásolható, mivel jóval kisebb fatömeget hoz létre, mint például az őshonos tölgy.