19 km/másodperccel érkezett meg a meteorit
A világ vezető tudományos folyóirataiban, a Science-ben és Nature-ben ezen a héten egyszerre számoltak be a robbanással kapcsolatos legújabb vizsgálati eredményekről. Az elemzések szerint a korábban véltnél hatalmasabb erővel csapódott be az a meteor, amely februárban több mint 1500 embert sebesített meg a Cseljabinszki régióban. Bizonyossá vált, hogy a nevezetes 1908-as tunguzkai meteorrobbanás óta ez volt a legnagyobb ilyen jellegű természeti jelenség – és az első, amit a modern technikai eszközöknek köszönhetően minden korábbinál alaposabban tanulmányoztak.
A közönséges kondritmeteor (alacsony vastartalmú kő) röppályájának, sebességének és felrobbanásának rekonstruálásához a kutatók több száz, telefonnal, biztonsági kamerával és egyéb eszközzel készített videofelvételt gyűjtöttek össze. A videók elemzése azt mutatta: a meteorit körülbelül 19 kilométeres másodpercenkénti sebességgel érte el a földi légkört. Az aszteroida februári felrobbanása a sűrűn lakott Cseljabinszk felett 30 kilométeres magasságban olyan energiahullámokat keltett, hogy az ledöntötte az embereket a lábukról, házak ablakait törte be.
A mind sűrűbb légkörrel való ütközés nyomán fejlődő hő hatására a meteor darabjaira robbant – abban a pillanatban a tűzgolyó harmincszor fényesebb volt a Napnál. A robbanás ereje körülbelül 600 kilotonna TNT robbanóanyagénak felelt meg, ez negyvenszerese az 1945-ben Hirosimára ledobott atombomba erejének. Olga Popova, az Orosz Tudományos Akadémia kutatója szerint a húszméteres átmérőjű magányos szikla felrobbanásakor anyagának nagyjából a háromnegyede elpárolgott.
A kutatók becslése szerint a meteor anyagának alig fél százaléka, 4-6 tonnányi anyag érhette el a felszínt – teljes tömegét 9000 tonnára becsülik. A legnagyobb meteoritot, egy 650 kilós darabot októberben emelték ki a Csebarkul-tóból – becsapódáskor hét méter átmérőjű lyukat ütött a tavat fedő jégpáncélba. A meteor korát 4,452 milliárd évesre becsülik, azaz mindössze 115 millió évvel fiatalabb a Naprendszernél – utóbbi 4,567 milliárd éve jöhetett létre. Egy másik elemzés szerint azonban csak 1,2 millió éven át volt kitéve a kozmikus sugárzásnak, azaz korábban egy nagyobb terjedelmű kisbolygó belsejében keringhetett, míg egy ütközés darabjaira nem szakította azt.
Az űrtávcsöves kutatások eddig körülbelül ötszáz hasonló méretű, Föld-közeli pályán haladó objektumra akadtak, ám számuk akár húszmillió is lehet. Yin szerint egy következő alkalommal is nagy valószínűséggel hasonló összetételű égi vándor találkozik a Földdel. „A célunk az, hogy minden körülményét feltárjuk annak a jelenségnek, amelynek hatására sok száz ember került idén februárban kórházba.” Az itt szerzett tapasztalatoknak csak akkor van értelmük, ha még a becsapódás előtt észleljük a meteorokat. Yin szerint ebből a szempontból nagyon nagy jelentőségű a legnagyobb nemzetközi égboltfelmérési projekt, a hamarosan induló LSST (Large Synoptic Survey Telescope) program.
A következő évtized legfontosabb (és egyúttal egyik legdrágább, egymilliárd dolláros) csillagászati projektje az Észak-Chilében 2682 méter magasságban épülő obszervatórium, amelynek 8,5 méter átmérőjű főtükre segítségével háromnaponta tervezik lefényképezni a teljes égboltot – és remélik, hogy érzékelik a Földet fenyegető égitesteket. Ahogy arról lapunkban néhány napja beszámoltunk, a megfigyelő munkában Frei Zsolt, az ELTE fizikusa is részt vesz.
Újabb műhold zuhan le
Október huszonegyedikén elfogyott az üzemanyaga a Föld körül keringő GOCE műholdnak. Az áramvonalas formája miatt a „műholdak Ferrarijaként” is emlegetett 900 kilós űreszköz azóta egyre közelebb kering a Földhöz. A pályaadatok alapján a szakértők úgy becsülik, hogy holnap, azaz vasárnap vagy hétfőn ég el a légkörben a műhold, ám néhány nagyobb darabja a felszínre is lezuhanhat. Az Európai Űrügynökség (ESA) eszköze 2009. március 17-én startolt, feladata a Föld gravitációs terének és a földkéreg-földköpeny határfelületének minden korábbinál pontosabb feltérképezése volt. Azt még senki sem tudja, hol csapódnak be a felszínt elérő kisebb elemek, de az ESA szerint nagy valószínűséggel az óceánba vagy lakatlan területbe.
