Ez a gyors növekedés tűnt fel a neves üzleti-gazdasági hírportál, a Bloomberg radarján. Hogy a Chromebookok értékesítése egyáltalán növekszik, mikor a minden rendű és rangú PC-ké csökken.

A Chromebook Pixellel való ismerkedésünk nagyon erősen felidézte a klasszikus viccet: Nagyapó felfortyan ebéd közben: „Anyuskám, ilyen ócska halászlét még soha nem csináltál!” „Papus, hiszen az paradicsomleves…” – felel nagyanyó. „Ja? Paradicsomleves… Hát, annak egész jó.”

Két hétig nézegettük, szagolgattuk a legerősebb, legszebb, legdrágább Chromebookot, és valami nagyon nem stimmelt vele. Az lehetetlen, hogy egy akkora cég, mint a Google ekkorát tévedjen! Hogy a legszerényebb becslés szerint is egymillió dollárt költsön egy csodálatosan kinéző és az összes laptopszokvány szerint a legmagasabb kategóriájú termék kifejlesztésére – amelyet alig lehet valamire használni.

Növelte zavarunkat, hogy tudtuk: sok tradicionális laptopgyártó is készített Chromebookot: olyan laptopot, amelyen nem Windows, nem Linux, hanem a Google ChromeOS rendszere fut. A Lenovo, a HP, a Samsung, az Acer készített ilyet, az Asus is megígérte még idénre.

A ChromeOS (látszatra) nem sokkal több, mint egy Google Chrome böngésző. Valójában ahhoz, hogy böngésszünk, kell ám egy csomó olyan szoftver is, amely összekapcsolja a hardvert a felhasználói alkalmazással – ez pedig az „operációs rendszer” fogalom általános iskolás szintű meghatározása. Ha viszont van böngészőnk (és internetünk), akkor (elvileg) mindenünk van, amit online el lehet érni: Google-kereső, Wikipedia, weboldalak milliárdjai, filmek, hírek, webáruházak: „Information at your fingertips” (Opsz, ezt Bill Gates mondta… Bocs.) No, és ott van az összes Google-alkalmazás: a Mail, a Docs, a Plus, a Maps, a Picasa és még sokan-sokan mások.

Mi kell még?

Semmi, mondják a Chromebookhívők.

Akkor zökkent helyére a világ, amikor rádöbbentünk, hogy a ChromebookPixel és társai nem laptopok. Hanem okostelefonok, vagy még inkább tabletek. Óriási képernyővel – és beépített billentyűzettel.

Ja? … Hát annak egész jók. Sokkal nagyobb teljesítményűek, mint a szokásos tabletek, nagyobba képernyőjük, könnyebb őket kezelni, mert van rendes tapipadjuk is az évtizedek alatt tökéletesre csiszolt billentyűzetük alatt.

Na és ha tabletek, akkor miért nem androidosak? Ó, mert abból nagyon sok van, és mind más. A ChromeOS meg (egyelőre?) eléggé egységes – annyira egyszerű, miért legyen sokféle?

Akkor kezdtek egyértelműen pozitívak lenni a külföldi Chromebook-tesztek is, amikor állandó, széles sávú mobilinternet-kapcsolat mellett használták az eszközt. A Pixel drágábbik változatába ráadásul be is építették az LTE-t. (És 32 helyett 64 GB SSD-t.) Megszakítatlan széles sávú lefedettseg „alatt” chromebookozni valóban megejtő. Akárhol belekukkanthatsz bármibe, ami online. Nem kell elmenni valami ingyenes, reklámos vagy kulcsszavas wifibe. Mindig, mindenhol rajta vagy a weben. (Benn vagy a mátrixban…) Becsukod: elalszik, kinyitod, online vagy. Ennyi. Mint a mobiltelefon, csak jobb – igaz, nehezebb is. Az LTE kiválóságait elég nagy elszántsággal bizonygatják a szolgáltatók: ez az egyik módja annak, hogy növeljék az egy használótól nyert bevételt, és olyan mobilinternetet kínáljanak, amely tényleg gyors és tényleg mindenütt jelen van.

Ez lesz a jövő? A bunkofon is milyen nagy és nehéz volt ’93-ban. Milyen lesz a Chromebook 2020-ban?

Valamit tudhatnak, amitől nekik áll a piac...