Beszkennelt khmer városok
A tanulmány ugyan nem Mahendraparvata romjaira koncentrál elsősorban, hisz ez csak egyik célterülete volt a kutatásnak a legismertebb egykori főváros, Angkor és a X. századi ideiglenes főváros, Koh Ker mellett. A tanulmányban Mahendraparvatával azonosított romvárosról egyelőre annyi tudható, hogy az Angkortól mintegy 30-40 kilométerre, északra található Kulen-hegységben fekszik, s a VIII–IX. században lehetett a birodalom székhelye. A sűrű erdővel borított, nagy részben föld alá került maradványok helikopterről végzett lézerszkenneres vizsgálata azonban jól kirajzolta a város messze kiterjedő településhálózatát is.
Az ausztrál Damian H. Evans vezette úgynevezett LiDAR program célja éppen az említett területek növényzettel borított, valamilyen okból (például aláaknázottság miatt) megközelíthetetlen maradványainak, nem látható településszerkezetének vizsgálata volt, ennek érdekében fogtak össze az érintett helyszíneken érdekelt ausztrál, francia, angol, amerikai, kambodzsai, indonéz, lengyel, japán és magyar tudományos intézmények.
A vizsgálatról most megjelent tanulmány főleg Angkorra koncentrál, melynek egykori településszerkezetét a kutatás nyomán ma már sokkal világosabban látjuk. Kiderült, hogy a középkori metropolis az eddig ismert határain jóval túlnyúlt, mégpedig úgy, hogy külső részeinek szerkezete folytatta a városmag struktúráját. Azaz rácsszerű településhálózata messze az árokkal és fallal körülvett központi negyeden túl is kimutatható volt. E hálózat egyes sejtjeiről pedig kimutatták, hogy hasonló módon és hasonló elemekből épültek fel, mindegyiknek része volt egy víztározó medence, egy ismeretlen funkciójú magaslat, valamint a gátak és utak rendszere.
Ez pedig azt tükrözi, hogy a khmer városokban elsődleges és egyre fontosabb szempont volt a vízgazdálkodás, amellyel a lakosság fő táplálékául szolgáló rizs termesztését tudták biztosítani. A tanulmány egyúttal felvázolja a khmer városépítési struktúraváltozásokat is. A korai, IX–X. századi városok még egy-egy templom köré szerveződtek, s csatlakozó részei és belső elemei is kevésbé voltak strukturáltak, másképp fogalmazva: lazább, nyitottabb városépítés volt jellemző. Az Angkorban látható városi hálózatba rendezettség nyomai a XI–XII. században jelennek meg, majd a XII–XIII. században ez a rendszer kiterjed a város központi területein kívüli negyedekre is. Mint ismeretes, a Magyar Indokína Társaságnak az Angkortól körülbelül 80 kilométerre, északkeletre lévő Koh Kerben folyik régészeti kutatása 2009 óta, a romváros egyik központi templomának, a Prasat Kracsap-templomnak és környezetének a felmérését végzik.
A fentebb említett tanulmányt ismertető sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a társaság az első hároméves ciklus után további öt évre kötött szerződést a kambodzsai állammal a folytatásra, s ennek eredményeként a templom romjai látogathatók lesznek. Régészeti programjukat azonban, éppen a lidar felmérés tükrében, némileg módosítaniuk kell, hisz Prasat Kracsapról is kiderült, hogy környezete az eddig hittnél sokkal rendezettebb beépítésű volt. A Zelnik István nevével fémjelzett társaság a Koh Kerrel kapcsolatos tudományos eredmények publikálásában is részt vesz, az elmúlt évben több kötetet jelentettek meg, ezek egyike az ott talált khmer feliratokat mutatja be, közölve azok fordítását is, decemberre pedig a romvárost átfogóan bemutató első, francia nyelvű album publikálását tervezik.
A légi szkennelés
A lidar technika (Light Detection and Ranging – „fényérzékelés és távmérés”) azon az elven alapul, hogy lézerfényimpulzusokat bocsátanak ki egy célterületre (jelen esetben 200 ezret másodpercenként), és az onnan visszaverődő impulzusok beérkezési idejét mérik. Az eszközt egy repülőre vagy helikopterre szerelve nagy mennyiségű távmérési adat begyűjtését teszi lehetővé. Így nagy területek gyors felmérésére van mód. (A cikkben taglalt kutatásban húsz repülési óra volt szükséges mintegy 370 négyzetkilométer felméréséhez.) A kinyert adatokból számítógépes terepmodelleket lehet létrehozni.
