A természetben a meleg levegő felszállása és a helyébe áramló hideg levegő együttesen örvénylő mozgást kelt. Így jönnek létre a forgószelek és a pusztító tornádók is. Ezek a jelenségek hatalmas energiával mennek végbe, hasznosítani viszont csak akkor lehetne őket, ha egy megfelelő berendezésben tombolnának. Az atlantai kutatók ezt a kérdést a felszálló levegő forrásával oldották meg. Ha egy nagy fémlapot kiteszünk a napra, akkor magas hőmérsékletre hevül, és állandó légörvény keletkezik fölötte. Ha a felszálló levegő pótlása csak oldalirányban, terelőlapokon keresztül lehetséges, akkor már kész is van egy turbina, amit ez a mesterséges légcsere hajt.

A Solar Vortex ennek az elvnek a megvalósítása. A terelőlapátok forgó mozgásra kényszerítik a beáramló levegőt, ami felhevülve nagy sebességgel fölfelé áramlik, és egy turbinát hajt meg. Egy ilyen berendezést bárhova könnyen lehet telepíteni, nincs gond a karbantartással, és nem kell magas oszlopokra szerelni, mint a szélgenerátorokat.

A feltalálók szerint a hatásfoka is sokkal jobb, mint a szélfarmok erőműveinek. A kísérletek szerint egy egyméteres berendezés csak néhány wattot termel, az átmérő növelésével azonban meredeken emelkedik a kinyerhető energia mennyisége. Egy tízméteres változat már 50 kW-ot képes termelni, mindössze egy fémlap hevítését kihasználva. A kedvező geometria miatt egy Solar Vortexfarm 16 MW-ot termel négyzetkilométerenként, szemben a hagyományos szélerőművek 3-6 MW-os teljesítményével. Az elképzelést az Egyesült Államok kormánya is támogatja, és a feltalálók megrendelést kaptak egy 10 kW-os berendezés megépítésére.