Manapság, miközben a nagy érctelepek gazdaságosan kitermelhető készletei fogyatkoznak, főként az ázsiai és a dél-amerikai gazdaságok robbanásszerű fejlődése miatt óriási az igény rájuk a világpiacon. Az újrahasznosítás jelentősége megnőtt, gazdasági és környezeti szempontból egyaránt. Mindezek ellenére a fémhulladék sok változata még érintetlen, mert nem könnyű hozzájuk férkőzni.

Globálisan az alumíniumnak kb. 30 százalékát nem hasznosítják újra, a réz esetében ez az arány több mint 50 százalék. E fémeket főként az elektronikában alkalmazzák, de az ilyen termékekben egyenként csak kis mennyiségben, elszórtan vannak jelen, ami megnehezíti az újrahasznosításukat. A világon évi átlagban 300 tonna aranyat és 7000 tonna ezüstöt használnak az elektronikában, de csak 15 százalékát hasznosítják újra.

Ennek eredménye, hogy egy elektronikai hulladékkal teli tartály 50-szer gazdagabb fémekben, mint a legtöbb kibányászott érc. Az e-hulladék jó része szeméttelepeken köt ki, de vajon érdemes-e rájuk bányát telepíteni? Ipari méretekben jelenleg nem, ugyanis a fémek ilyen lerakatokban erősen keverednek. Egy kísérlet során lefúrtak egy svéd hulladéktelepbe, és megmérték a fémkoncentrációt; sok réz volt benne. A gond az, hogy a „bányászoknak” kell fizetniük a fel nem használt hulladék újbóli betemetését is, de egyébként valószínűleg megérné a kitermelés.

Vannak más lehetőségek is. Tom Graedel, a Yale Egyetem közgazdásza olyan fémek után kutat, amelyek nem látszanak, szétszórva vannak a környezetben, vagy éppen láthatatlanul beépültek az infrastruktúrába. Ezeket is nehéz kinyerni, habár ilyen fémek minden nagyvárosban előfordulnak. A Birminghami Egyetem szakemberei például platinát, palládiumot és ródiumot akarnak kinyerni az utcákról. Ezek a fémek az autók katalizátoraiból származnak, 70 százalékuk úti porként végzi. A világ platinában leggazdagabb érceit Dél-Afrikában bányásszák, az ottani ércek fémtartalma 2–10 milliomodrész (ppm), míg az utca porában kb. 1 ppm platina van.

A drága fém kinyerésére már szabadalmaztattak egy eljárást, ami mágneses, elektrosztatikus és gravitációs elválasztáson alapul; ezzel már 10 ppmre tudják feltornászni az úti por fémkoncentrációját. Eklund rájött, hogy a rengeteg fém rejlik a svéd városok aszfaltja alatt is: elöregedett kábelek, csővezetékek, melyeket évtizedekkel ezelőtt fektettek le, és már nincsenek használatban. Előszedték az 1850 körüli közműtérképeket, és összehasonlították a maiakkal. Kiderült, hogy Linköpingben öt, Göteborgban és Norrköpingben a csővezetékek húsz százalékát már nem használják. Becslés szerint a svéd ipari városok alatt kb. 90 ezer tonna réz rejtőzik vezetékek és csövek formájában (összértéke 630 millió dollár), de ez rövidesen 400 ezer tonnára is fölmehet, ahogy a régieket újakkal váltják ki.

Különösen sok fém rejtőzik régi, elhagyott gyártelepek alatt. Eklund szerint a brit városok alatt a vezetékek csaknem negyede inaktív. Sok fém lehet a szennyvizek üledékeiben is. Ausztráliában már 1995 óta kísérleteznek azzal, hogy ilyen üledékekből aranyat nyerjenek ki, de hasonló folyik Japánban, ahol tonnánként 2,9 kg aranyat tudnak kinyerni a szennyvíz üledékeiből. Ez a koncentráció 50-szerese egy átlagos aranyérctelepének. Érdemes körülnézni a platinafémek ügyében is. Angliában kimutatták, hogy a kórházi szennyvizek nagy mennyiségben tartalmaznak ilyen fémeket, mert főként platinából sokat használnak fel rákellenes gyógyszerekhez. Kinyerésük a jövőben mikroorganizmusok segítségével lehet gazdaságos.

Még nagyobb kihívás a régi föld alatti kábelek újrahasznosítása anélkül, hogy ne okozzanak túl nagy felfordulást. Egy osztrák cég olajat pumpál a rézvezetékek burkolata és a fém közé, így síkosítással egyszerre akár 400 méternyi rézhuzalt is kihúzhatnak. Angliában azon dolgoznak, hogy feltérképezzék a föld alatt húzódó, használaton kívüli csővezetékeket és kábeleket. Ám nem csak fémeket lehet és érdemes újrahasznosítani. Sok optikai szál tartalmaz kevlárt, melyből 2008 óta egy holland cég új polimereket állít elő, és ahogy fogynak a természetben viszonylag olcsón kibányászható nyersanyagok, úgy válhat egyre gazdaságosabbá a ma még nem hasznosított hulladékok kinyerése, csak a megfelelő technológiákat kell kidolgozni hozzá.