Mondjam vagy mutassam?
Ám ha 93 százalékban szavak nélkül értjük meg egymást, miért kell nyelveket tanulnunk? És miért tesznek lóvá minket? A legtöbb embert a hazugok leleplezése érdekli. Sokak szerint egy hazudós azzal árulja el magát, hogy például jobbra néz, babrál valamivel, vakarja az orrát stb. Egy 2012-es tanulmány szerint – melyről a New Scientist nemrégiben közölt részleteket – azonban ez nem igaz. Egy hazudó ugyanannyiszor néz jobbra, mint bármely más irányba. Az arcát sem vakarja többször, és a haját sem birizgálja. Igazi leleplezője inkább az lesz, hogy hazudáskor magasabb a hangszíne, az eseményekről kevesebb részletet mesél, sokkal negatívabb, és hajlamos szavakat ismételgetni.
Viszont ezek egy szégyenlős emberre is igazak. Az összefont kar sokszor védekező álláspontot jelez, vagy a hallottak elutasítását. Ám ha ugyanez az összefont kar kihúzott testtartással jár, az már inkább sérthetetlenséget üzen. Az illető fázhat is, esetleg kényelmesebb testhelyzetet keres, vagy csak nincs zsebe. David McNeill amerikai kutató szerint a gesztikulálásból levont következtetésekkel is óvatosan kell bánni, mivel megítélése önkényes, és a beszéd tartalma a beszélt nyelv figyelmen kívül hagyásával értelmezhetetlen is. Bizonyos gesztusok viszont egyetemesek. A világ minden sportolója ugyanúgy fejezi ki a győzelmet: felemelt karral és V-t formáló ujjal.
Ez meglepő módon még a vakon született sportolókra is igaz, ami azt sugallhatja, hogy a győzelem kimutatása velünk született, nem pedig tanult. A legyőzöttséget, a vereséget is egyformán jelezzük: összegörnyedve és behúzott vállakkal. A győzelem és a veszteség jeleit főként a testen kell keresnünk. Profi teniszezők arcán általában annyira hasonló kifejezés jelenik meg egy-egy pont megnyerésekor vagy elvesztésekor, hogy azt a szemlélő alig tudja elkülöníteni.
A mozgásunk is sok mindent elárul rólunk. A férfiak számára egy nő járása vagy tánca akkor a legvonzóbb, ha a hölgy menstruációs ciklusa termékeny időszakában jár. Úgy tűnik, a nők a szaporodás szempontjából legfontosabb időszakról öntudatlanul jeleket küldenek környezetüknek. Az izmosabb férfiak tánca pedig jobban felkelti a nők és a heteroszexuális férfiak figyelmét, mint a vékonyaké. A nőknél talán a jobb biológiai partner, férfiak esetében pedig a potenciális vetélytársak kiszúrása lehet fontos.
Karl Grammer osztrák kutató igazolta, hogy a nők úgy fejezik ki érdeklődésüket egy férfi iránt, hogy a hajukat és a ruhájukat piszkálják, igazgatják, bólogatnak és szemkontaktust teremtenek. Ám azt is felfedezte, hogy a nők az első percekben ugyanannyi bátorító jelzést küldenek minden férfinak, és a flörtölés csak akkor jelez valódi érdeklődést, ha 4 percnél tovább tart. A nők ennyi idő alatt döntik el, hogy akarnak-e folytatást.
John Thorsen angol pszichológus sétáló embereket filmezett, majd a vizsgálatban részt vevő önkénteseknek jellemezniük kellett a sétálókat. A lazán járókat szinte mindenki kalandra kész, extrovertált személyeknek jelölte, míg a lassú, nyugodt járásúakat nyugodtnak, rendíthetetlennek. Amikor azonban a sétálók valódi természetét összevetették a jellemzésekkel, nem sok egyezést találtak közöttük. Nem az számít tehát, hogy mit árul el rólunk a testbeszédünk, hanem, hogy mások azt hogyan értelmezik. Akkor akár csalhatunk is ezzel? Thorensen szerint a magabiztos járás megtanulható, ahogy a környezetnek mutatott csiszolt személyiség is. A megfelelő testbeszéd alkalmazása különösen állásinterjún lehet kifizetődő.
Dana Carney amerikai kutató szerint a testbeszédet saját magunk megváltoztatására is használhatjuk. Önkénteseket kért arra, hogy két percig vegyék fel egy „erős” vagy egy „erőtlen” ember testtartását. Az ezt követő tesztekből az derült ki, hogy az önkéntesek viselkedése és nyáluk hormontartalmának összetétele eltérő a két póz után. Az „erő” póza merészséget és 20 százalékkal több tesztoszteron- (az „erő” hormonja), 25 százalékkal alacsonyabb kortizon- (stresszhormon) szintet eredményezett, míg az „erőtlenség” póza 10 százalék tesztoszteronszint-csökkenést és 15 százalékos kortizonszint-emelkedést. Elemzésekből az is kiderült, ha valaki egyenesen ül, pozitívabban érez, míg a behúzott váll szomorúságra sarkall. Még egy hamis mosoly is boldogabbá tesz, míg a szemöldökráncolás elkedvetlenít. Bár az említett felfedezések érdekesek, úgy tűnik, a testbeszéd megfejtésekor az általánosságok helyett érdemesebb zsigeri megérzéseinkre hagyatkoznunk.
