Mi köze van egy apró, kopasz, gyűrött bőrű és emberi fogalmak szerint szörnyen csúnya állatnak a szépségiparhoz? Látszólag nem sok, a valóságban – áttételesen – azonban annál több: a magyarul csupasz földikutyának (illetve csupasz turkálónak, vagy olykor csupasz vakondpatkánynak) nevezett jószág szervezetében egy olyan vegyület termelődik, amelyet a nagyközönség a szépészeti beavatkozások egyik alapanyagaként ismer. Ráadásul tud még valamit, ami talán a szépségnél is fontosabb: a jelek szerint nagyon hatékonyan gátolja a daganatok kialakulását.

A csupasz földikutya arasznyi mérete ellenére rendkívül sokáig – akár 30 évig is – elél (ami átlagosan a tízszerese a többi rágcsáló élettartamának), ennek ellenére sosem betegszik meg rákban. Még senki nem találkozott egyetlen rákos példánnyal sem, sőt mesterségesen sem sikerült megbetegíteni, vagyis a daganatokkal szembeni ellenállásért felelős képessége nagyon erős lehet. Az állatkával már régóta kísérleteznek, de a kutatások eddig más irányt követtek: elsősorban azt próbálták kideríteni, hogy hogyan tudja a faj öregkorára is megőrizni a csontjai rugalmasságát, illetve a szellemi frissességét. Az örök fiatalság titkát még nem árulta el az angolul naked mole-ratként említett kisemlős, az viszont többé-kevésbé kiderült, hogy mi áll a genetikai alapú daganatmentesség hátterében.

Az eredményekről a University of Rochester két, jellegzetesen orosz nevű sejtbiológusa, Andrei Seluanov és Vera Gorbunova számolt be a Nature-ben. A tudósok szerint a megoldást a hialuronsav környékén kell keresni. A hialuronsav az emberi kötőszövetben is előfordul: (arányaiban) a babákéban van belőle a legtöbb, és a termelődése a húszas életévekben erőteljesen lelassul – hozzájárulva a ráncok kialakulásához – negyvenéves korra a felére, hatvanéves kor környékén pedig az eredeti intenzitás 10 százalékára csökken.

A csupasz földikutyában viszont minden másképp működik: ez az állat eleve ráncos bőrrel születik, a kültakarója egész életében gyűrött marad – viszont a kötőszövetei bőségesen fel vannak töltve hialuronsavval, még az aggastyánkor küszöbén is. (És feltehetően a rágcsáló szervezetében másutt is bőven van belőle: a hialuronsav felelős a csontok és a porcok rugalmasságáért – ez lehet a magyarázata a földikutyacsontok tartós frissességének –, mellesleg pedig a szervezet legnagyobb antioxidáns-lerakatát képezi, márpedig az antioxidánsok a szabadgyök-képződés megakadályozásával tudottan fékezik a daganatképződést.)

A kutatók az első körben arra jöttek rá, hogy a csupasz földikutya hialuronsav-állománya más, mint a többi emlősé: a fehérje jellegű anyag molekulái jóval nagyobbak, és tapadós, viszkózus masszát képeznek a kötőszöveti sejtek körül. A második menetben pedig az derült ki, hogy a speciális töltőanyag szoros kapcsolatban áll a rákkal szembeni védettségben. Amikor a hialuronsavat (szövettenyészetben) eltávolították a sejtek közül, azok azonnal fogékonnyá váltak a karcinogén beavatkozásokra, vagyis megindult a sejtburjánzás. A vizsgálatról szóló tanulmány szerzőinek az volt a benyomása, mintha a hialuronsav-molekulák fizikailag fékeznék meg a daganatok kialakulását: olyan szorosan körülveszik a sejteket, hogy azoknak nincs módjuk a parttalan osztódásra.

Az is kiderült, hogy az az enzim, amely a hialuronsav lebontásáért felelős, a csupasz földikutyák szervezetében nem különösebben aktív, mégpedig egy génnek köszönhetően: ha a gént inaktiválják, akkor az enzim magasabb fokozatba kapcsol, és a hialuronsav-állomány csökkeni kezd. Mai ismereteink szerint a csupasz földikutya az egyetlen élőlény, amelyben olyan daganatgátló mechanizmus működik, amelyet egyetlen gén kódol – ennek a ténynek, illetve a különleges hialuronsav-szerkezet megismerésének a kutatók szerint szerepe lehet új rákellenes terápiák kidolgozásában. A módszert először egereken tervezik kipróbálni, siker esetén pedig humán kísérletekre is sor kerülhet. Bizakodásra ad okot, hogy a hialuronsav régóta használatos szépészeti beavatkozásoknál, és káros mellékhatása eddig nem mutatkozott.

Csupasz földikutyák a fővárosi állatkertben