Ronnie Glud, az odensei egyetem munkatársa automata berendezések segítségével gyűjtött mintát Cameron merülésének helyszínén a tengerfenéki üledék felső húsz centiméteres rétegéből. Meglepődve tapasztalták a szokatlanul élénk mikrobiális tevékenységet, vagyis azt, hogy számos élőlény elviseli a fagypontközeli hőmérsékletet, a teljes sötétséget és a felszíninél 1100-szor nagyobb nyomást. Általában minél mélyebbre hatol valaki, annál kevesebb életnyomot talál. Ám a jelek szerint a legnagyobb mélységben mintha minden másként lenne.

A dán kutatók a nyüzsgést a közeli mélytengeri síkságról – ez három–hatezer méteres mélységet jelent – származó mintákban talált lényekhez viszonyították. A New Scientist szerint a kutatók a Mariana-árokban tízszer annyi – köbcentiméterenként tízmillió – mikrobára bukkantak, mint a mélytengeri síkságon. Nemcsak többen voltak, jóval mozgékonyabbak is, mint fenti társaik. A „nyüzsgő” élet jelenléte azt is jelentheti, hogy természetes folyamatok eredményeként a korábban hittnél több szén-dioxid rekedt meg az óceánok medrében.