A Brüsszelben csak Európa „főtudósának” nevezett skót biokémikus-professzort José Manuel Barroso 2011-ben nevezte ki e korábban nem létezett posztra, jórészt a skót kormánynál korábban betöltött hasonló funkciója eredményeképpen. Anne Glover szerint Cséfalvay Zoltán, a nemzetgazdasági tárca államtitkára, aki a kormányon belül a tudományos ügyekért is felelős, közös tárgyalásaik után nagyon pozitívan nyilatkozott egy ilyen szerep hazai lehetőségeiről, mint olyanról, amely elősegítheti a tudományos vélemények mélyebb integrálódását a magyar társadalomba.

A magyar tudományosság „egészségi állapotának” felmérésében a látogató kiemelte, hogy hazánk kutatói a hasonló méretű országokhoz képest jóval nagyobb arányban nyertek el pénzeket az Európai Tudományos Tanácstól (ERC), s hangsúlyozta az agykutatásban élenjáró magyar hozzájárulást. Ez utóbbi különösen fontos, hisz tavaly az Európai Unióban 800 milliárd eurót költöttek agyi és központi idegrendszeri betegségek kezelésére, ami több mint az összes többi betegségre elfogyott pénz együttvéve.

A tudományos főtanácsadó a kutatás-fejlesztésre fordított pénzeket a legjobb befektetésnek tartja, s ha ezeket a válság idején bárhol visszafogják, ott a jövőt sodorják veszélybe. Ha egy farmer megeszi a hét szűk esztendőben összes krumpliját, nem lesz mit elvetnie később. Európában is a jövőt tervezik, amikor 80 milliárd eurót szánnak az Horizon 2020-nek nevezett, következő uniós kutatási keretprogramra, amely a kiválóságot és a versenyképességet emeli középpontba, az ERC szerepét erősíti, és a kis és közepes cégek innovatív képességeit kívánja megtámogatni, valamint egyszerűsíteni szeretné a kutatók bürokratikus terheit a támogatási pénzek felhasználásánál.

A mostani feladat ennek a tervezett költségvetési keretnek a védelme, hiszen ez képviseli az Európai Unió jövőjét. Anne Glover reméli, hogy ez az összeg a végső parlamenti döntésnél is megmarad, de felkészült ennek némi apadására is, bár nagyon elkeseredne, ha a csökkentés jelentősebb lesz. Mint főtanácsadónak korlátozottak a lehetőségei, hiszen a tagországok parlamenti képviselői döntenek majd, és mindenkinek mások a célkitűzései. Abban persze mindegyik fél egyetért, hogy a versenyképesség erősítésével leszünk jobbak, a döntés még sincs borítékolva. Amióta kinevezték, a professzor asszony egyre jobban belelát a brüsszeli kulisszatitkokba és a döntéshozatal mechanizmusába, ami mind nagyobb manőverezési lehetőséget ad számára.

Az európai tudományosság jövője szempontjából létfontosságú a műszaki és természettudományok iskolai oktatásának helyzete – mondja Anne Glover. Nemcsak hazánkban – ahol csökken a természettudományos órák száma a tanrendekben – van gond ezzel a kérdéssel, miközben soha nem volt olyannyira szükség ezekre az ismeretekre életünk minden percében, mint manapság. A baj csak az, hogy ez a fiatalok számára nem kézenfekvő. A kulcs a tanítás módszerében van, hiszen ma már nem pusztán elméleteket, fogalmakat kell megtanítani, hanem a modern élethez kell igazítani a tanterveket.

A tudományos főtanácsadó tavaly sokat foglalkozott az unió egyik legvitatottabb tudományos kérdésével, a GMO-kkal. Anne Glover megérti, a génmódosított élelmiszerektől való félelmeket, de az évtizedek óta folytatott kutatások ellenőrzött tudományos tényei ezeket nem támasztják alá. Nem veszélyesebbek a genetika-

ilag manipulált alapanyagból készült ételek, mint a hagyományos technológiával készültek – állítja. Természetesen az emberek, így a politikusok véleményét is sokszor a média befolyásolja, és a média bizony gyakrabban hisz a szenzációkkal házaló ijesztgetőknek. Ennek dacára a vita változóban van, az emberek ma egyre kevésbé magában a géntechnológiában látják a veszélyt, inkább azt a fajta multinacionális üzleti modellt nem kedvelik, amely ezekkel a termékekkel operál. Ha ez így van, másfajta üzleti etikát kell szorgalmazni.

A technológiát nem szabad elvetni, hiszen e nélkül az európai gazdák elvesztik versenyképességüket, és kimaradunk a globális élelmiszer-biztonsági rendszer fejlesztéséből. Az európai politika GMO-ellenes irányba való lassú elmozdulása persze azt jelzi, hogy a politika sokszor nem a tényeket tükrözi. Saját szerepére utalva kijelentette, nem lesz szégyenlős a politikusokat szembesíteni a tényekkel, miközben hangsúlyozza függetlenségét.

– Nem vagyok GMO-párti vagy GMO-ellenes. Én a tényeknek hiszek, és állítom, hogy egy demokráciában ezeknek érvényre kell jutniuk. A választott politikusoknak kötelező felismerniük, ha a tények nem támasztják alá a cselekedeteiket, miközben persze tudják, mire vevők a választóik, és mire nem. A mi feladatunk, hogy racionális és nem érzelmi alapon vitatkozzunk, és tárjuk fel a tudományos érveket – foglalta össze a GMO-k kal kapcsolatos hazai hivatalos állásponttól eltérő véleményét az Európai Bizottság elnökének tudományos főtanácsadója.

„K+F-re költött pénz a legjobb befektetés” FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS