A kézikönyvet Alexander Pophamnek, egy előkelő angol család siketen született tinédzserének állították össze, amikor az 1660-as években megpróbálták megtanítani beszélni. A könyvecskét még 2008-ban fedezték fel az angliai Littlecote House nevű kastélyban, de nyelvészeti vizsgálata csak most fejeződött be. Az eredményeket és a könyvecskét David Cram, az Oxford Egyetem nyelvésze mutatta be a londoni Royal Societyben.

Cram a Live Science-nek elmondta, a kutatásokból kiderült, hogy a fiú tanárainak egyike, feltehetően John Wallis matematikus és nyelvész volt az, aki megelőzve korát, rájött arra, hogy a siket emberekkel lehet kommunikálni, mégpedig saját külön nyelvükön. Valószínűleg Popham és Wallis kidolgoztak egyfajta kezdetleges jelbeszédet is. Wallis úgy gondolta, hogy ahhoz, hogy a siket embereket megtanítsuk a halló emberekkel kommunikálni, meg kell tanulnunk az ő saját nyelvüket. Tanár és diákja ezután hoztak létre egy jelrendszert és egy írásrendszert is.

Wallis felfedezésének jelentőségét emelte, hogy a XVII. században még a siket és néma embereket nem tekintették teljes értékűeknek vagy teljesen beszámíthatóknak, ezért aztán számos dologban korlátozták őket, többek között ingatlant sem örökölhettek.

Hogy a fiatal Popham megtarthassa társadalmi státusát és családi birtokait, családja a kor két ismert „reneszánsz” tudósát, Wallist és William Holder zenekutatót kérte fel arra, hogy megtanítsák beszélni. Mindenki csodálatára a fiatalember megtanult kommunikálni, majd beszélni is (a feljegyzésekből nem lehetett kideríteni, hogy ez utóbbi mennyire sikerült), és ezzel kora valóságos csodája lett, még az udvarban is bemutatták, később meg is nősült.

Wallis és Holder utóbb vitába keveredett egymással azon, hogy ki tanította meg a fiút beszélni. Holder volt Popham első tanítója, és először próbált vele szavakat kimondatni, de az oxfordi nyelvész szerint csak amúgy papagájmódra. Cram hangsúlyozza, a könyvecskét Wallis állította össze, és abból az derül ki, hogy ő volt az, aki megértette, hogy a beszéd nem azonos a kommunikációval, valamint hogy a beszéd nem egyetlen módja a kommunikációnak, tehát a siket ember is megtanítható a kommunikációra és azután a beszédre.

A könyvben részletes hangtani magyarázatok mellett ábrák és jelek, valamint fonetikai, artikulációs és mondattani gyakorlatok találhatók. Wallis úgy vélte, hogy siket embernek előbb kell megtanulnia jelekkel kommunikálni és csak utána artikulálni – mondta el Cram a Live Science-nek.

A siketek sikeres oktatásának híre Magyarországra is hamarosan eljutott. Cházár András már a XVIII. században oktatásuk megszervezésén munkálkodott, s 1802-ben sikerült is iskolát létrehozni számukra Vácon.

300 éves jelnyelv