Amerikai kozmológusok és biokémikusok érdekes ötlettel álltak elő, egyszálú DNS-molekulát javasolnak detektoranyagként, amivel könnyebben észlelhető lenne a minket körülvevő, láthatatlan sötét anyag. Andrzej Drukier, a Biotraces nevű cég kutatója javaslata szerint, ha egyszálú DNS-molekulaláncot használnának reagensként, jelentősen megnőne a detektorok érzékenysége. Elképzelése szerint vékony aranyfóliára vinnék fel a kettős spirál szétválasztott láncait úgy, mint egy fogkefe nyelére a sörtéket. Ha a fólia felől érkező sötétanyagrészecske kiüt egy aranyatomot a rácsból, akkor az szükségszerűen áthalad a sűrű DNS masszán. Útja során akár többször is ütközhet, DNS-töredékeket létrehozva.

Ezeket a miniatűr száldarabkákat sokkal könnyebb észlelni és az eredeti eseményre visszakövetkeztetni, mint az eddig használt detektorok esetében. A feltaláló szerint akár 1000-szeresére is nőhet az érzékenység. A mérés során abból indulnak ki, hogy a galaxis sötét anyaga együtt kering a csillagokkal a Tejút központja körül. Mivel a Föld a Nap körüli pályán kering, ezért pályamenti sebessége egyszer hozzáadódik, fél évvel később pedig levonódik a Napnak a tejútrendszerben történő keringési sebességéből.

Ez azt jelenti, hogy félévente megnő a sötét anyaggal történő ütközések száma, azaz a mérési események periodikusan változnak. A nagyobb érzékenység nemcsak a sötét anyag mennyiségére, hanem a Földhöz képesti haladási irányára és sebességére is értékelhető információt ad. A másik nagy előnye ennek a detektálási eljárásnak, hogy nem kell az érzékelő anyagát az abszolút nulla hőmérséklet közelébe hűteni, hogy jól el lehessen különíteni a mérési eredményt a háttérzajtól.