A világ legfejlettebb gazdaságait tömörítő 33 országban az üzleti szféra kutatásra és fejlesztésre költött ráfordításai már a válság első évében, 2009-ben 4,5 százalékkal csökkentek, s ugyan a trend egy évvel később néhol megfordult, az átlagos helyzet máig nem érte el a válság előtti szintet. A tagországokon belül éles különbségek is mutatkoznak, hiszen míg a tudományra most kevesebbet fordító Svédországban és Finnországban még a szabadalmi bejelentések is visszaestek, addig Koreában minden szinten folyamatos maradt a fejlődés.

A jelentés három csoportot különböztet meg. A legrosszabb helyzetbe a dél- és kelet-európai országok kerültek, ahol a jövőben sem várható az üzleti K+F ráfordítások jelentős növekedése. Az észak-európai országokban és Németországban ellenben viszonylag gyorsan kedvező folyamatok indulhatnak az innováció terén, míg az Egyesült Államokban, Japánban, Nagy-Britanniában és Franciaországban bizonytalanok a kilátások.

A kutatás-fejlesztési tevékenység leggyorsabban, már 2010-re, a multinacionális high-tech cégeknél tért vissza a megszokott mederbe, a kisebb cégek innovációja és az ezek működését segítő kockázatitőke-aktivitás azonban még nem érte el a válság előtti szintet. Az állami pénzforrások 2009-ben az OECD-térségben 9 százalékkal emelkedtek, mivel a hosszú távon gondolkodó kormányok felismerték: a gazdaság fejlődési pályára állításához éppen az innováció támogatásának növelésén keresztül vezet az út.

Ezeket az összegeket főleg infrastrukturális beruházásokra és az innovatív vállalkozások támogatására fordították. A következő évben azonban már megfordult a trend, a kényszerű megszorítások miatt a kormányzati források is 4 százalékkal csökkentek. Miközben az OECD-térség tudománya és innovációja stagnáló vagy csökkenő tendenciát mutat, Kína dinamikusan fejlődik, 2009-ben például 26 százalékkal több pénz áramlott a tudomány és technológia területére a piaci szektorból és a globális K+F kiadásokból való kínai részesedés a 2004-es 7 százalékról 2009-re már 13 százalékra ugrott.

A válság hatására egyre sürgetőbb a közszférában végzett kutatások eredményességének fokozása – szögezi le a jelentés. E célból egyre több kormány szeretné ösztönözni a tudomány eredményeinek széles körben való elterjedését, gazdaságba áramlását. A hatékonyan alkalmazkodó országokban emellett az egyetemeket nagyobb autonómiával és felelősséggel ruházzák fel, ami összhangban van azzal a modellel, hogy a kutatás támogatását intézményi finanszírozás helyett pályázati forrásokból kívánják megoldani.

A jelentés hazánk esetében az üzleti szféra K+F ráfordításainak 2000-től megfigyelt dinamikus, évi 9 százalékos bővülését emeli ki, ami 2010-re majdnem megduplázta, 0,69 százalékra emelte a GDP-hez viszonyított arányt a 2000-es 0,36 százalékhoz képest. Ez – az OECD átlagánál magasabb ráta – persze jórészt a csúcstechnológiai multinacionális cégeknek volt köszönhető, hiszen a magyar vállalkozások innovációs aktivitása a jelentés szerint alacsony, ahogy az egyetemek és a közfinanszírozású kutatóintézetek szabadalmi bejelentései száma is alulról veri az OECD átlagát.

2010-ben Magyarország teljes, GDP-re vonatkoztatott 1,16 százalékos K+F ráfordítása sem érte el az uniós célokat, bár a jelentés kiemeli, hogy 2005 és 2010 között az érték évi 4 százalékkal bővült, ami az unión belül az egyik legjobb érték volt. A teljes összegen belül 2010-ben az ipar 47, míg a költségvetés 39 százalékkal részesedett. A dokumentum is szól a hazai kutatáspolitika és az ahhoz kapcsolódó intézményrendszer gyakori átszabásáról, amire 2009 óta kétszer is sor került. Szerepel a jelentésben a K+F költségvetés majd 37 százalékának 2010-ben, már az Orbán-kormány idején történt befagyasztása is.

A dokumentum az innovációval kapcsolatos emberi erőforrásokat gyengének tartja, s megjegyzi, Magyarországon a felnőtt lakosságnak csak 20 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, a 33 tagú OECD-ben pedig 27. helyen állunk a 15 évesek között mért természettudományi műveltség terén. Átlag alattinak tartja a jelentés az e-kormányzás szintjét, ahogy az internet-ellátottságot is. A viszonylag szerénynek nevezett magyar tudományos bázis ellenére kiemelkedők vagyunk a környezeti technológiák terén, míg informatikai, bio- és nanotechnológiai fejlettségünk az OECD átlagához közelít.

Az állami K+F költések alacsony mértéke a jelentés szerint visszatükröződik egyetemeink nemzetközi rangsorban elfoglalt helyében, ami alatta van az OECD átlagának. Sokat emlegetett tudományos kiválóságunk az OECD jelentésének fényében meglehetősen szerénnyé szűkül, ami gazdasági helyzetünket és jelenlegi felsőoktatási irányvonalunkat ismerve még bizonytalanná teheti jövőbeli reményeinket.