Amióta a bioüzemanyagokkal hajtott autók megjelentek az európai gépjárműpiacon, és a biodízel, illetve az etanol az EU energiastratégiájának szerves része lett, folyamatosan zajlik a vita arról, hogy – szigorúan ökológiai értelemben – jó üzlet-e élelmiszernövényekből üzemanyagot gyártani. A kételyek az eddigi becslések alapján sem tűntek alaptalannak: mivel a búza, a kukorica, a repce és a napraforgómag megtermelése közvetve és közvetlenül számottevő mennyiségű fosszilis energiahordozó felhasználásával jár (a műtrágyák és a növényvédő szerek előállításától a mezőgazdasági munkagépek és szállítójárművek üzemanyag-fogyasztásáig, illetve magának a gyártási folyamatnak az energiaszükségletéig), joggal lehetett feltételezni, hogy a szén-dioxid-mérleg egyáltalán nem olyan kedvező, mint ahogyan azt az alternatív üzemanyagok szószólói hangoztatják.

Az etanolt és a biodízelt a széndioxid-körforgás szempontjából az különbözteti meg a benzintől és a hagyományos dízelolajtól, hogy az utóbbiak kőolajból készülnek, és az elégetésük során olyan szén kerül a környezetbe, amelyet több százmillió évvel ezelőtt élt szervezetek vontak ki az akkori légkörből. A növényi alapú etanol és biodízel viszont csak annyi szenet tartalmaz, amennyit az alapanyagukul szolgáló növények a növekedésük során előzőleg „belélegeztek”. Vagyis a növényi eredetű üzemanyagok felhasználása „szén-dioxid-semleges” (nem növeli a globális szén-dioxid- koncentrációt) – de ez csak attól a pillanattól kezdve igaz, amikor ezek az alternatív hajtóanyagok a járművek üzemanyagtartályába kerülnek. Hogy előtte mi történik, azt mindeddig – teljes körű tudományos életciklus-elemzések híján –jótékony homály fedte.

A jénai Schiller Egyetem kutatói most elvégezték a hiányzó számításokat, és az eredmény nem csak őket lepte meg. Tíz különböző vizsgálatot végeztek – mégpedig a legkisebb „széndioxid-befektetéssel” előállítható, helyben termő repcéből készült biodízellel –, és nyolc esetben (vagyis a vizsgálatok háromnegyedénél) a biodízellel elért szén-dioxid-megtakarítás 35 százalék alatt maradt, sőt többnyire a 30 százalékot sem érte el. A kutatást irányító Gernot Pehnelt és Christoph Vietze szerint „a környezeti fenntarthatóság a repce alapú biodízellel kapcsolatban a legjobb esetben is megkérdőjelezhető. Vizsgálataink többsége azt mutatta, hogy a biodízel-használat környezeti haszna nem igazolható, mert nem tudjuk produkálni az üvegházhatású gázok kibocsátásának oly mértékű csökkentését, amit a vonatkozó uniós előírások megkövetelnének.”

A The Guardian egyenesen azt írta, hogy „a bioüzemanyagok elbuktak az EU fenntarthatósági tesztjén”. A markáns kijelentést – amire a német kutatók is utaltak – az teszi indokolttá, hogy a három éve elfogadott uniós megújulóenergia-irányelv(amelynek elő írásait követve évről évre nő a bioüzemanyagok aránya az EU üzemanyag-forgalmában) előírja: az agro -üzemanyagok gyártása és felhasználása során legalább 35 százalékos kibocsátáscsökkentést kell produkálni, sőt, ennek az értéknek 2017-re el kell érnie az 50 százalékot. A Schiller Egyetem tanulmánya szerint az elvárt „széndioxid-megtakarítást” az élelmiszernövényekből gyártott üzemanyagokkal képtelenség elérni. Ez pedig súlyos következményekkel járhat, hiszen a 2020-ig szóló uniós kibocsátáscsökkentési terv alapvetően a bioüzemanyagokra épít (a kibocsátáscsökkentés felét a biodízel és a bioetanol, illetve a biomassza segítségével előállított hőenergia révén akarják elérni, és a bioüzemanyag-termelés megduplázásával számolnak a 2010-es szinthez képest).

A The Guardian idézi José Graziano da Silvát a FAO főigazgatóját, aki szerint sürgősen le kell állítani a kukoricából történő, az USA-ban és Európában sokszor államilag támogatott etanolgyártást, hiszen a világban belátható időn belül kukoricahiány lesz, az élelmiszer- és a takarmánykukoricából sem lesz elegendő. Peter Brabeck, a Nestlé elnöke a svájci Sonntags Zeitungnak nyilatkozva elképesztőnek nevezte, hogy élelmiszereket használnak bioüzemanyagok előállításához. Szerinte ez egyértelműen összefügg a most tapasztalt élelmiszerár-emelkedéssel –hiszen például az USA teljes kukoricatermésének közel feléből és az európai repcetermés 60 százalékából már üzemanyagot gyártanak –, és azzal is, hogy az árak nem a tényleges piaci viszonyokat, hanem az olajár ingadozásait követik.

A növényi olajok elbuktak a fenntarthatósági teszten