Egy kép az ír akadémia falán
Az Ír Köztársaság legmagasabb rangú tudományos testülete nevében meghökkentő módon a brit birodalomhoz való hajdani tartozásra utal, ám kísérőm, Siobhan Fitzpatrick, az Akadémia könyvtárosa elmondta, az 1785-ben III. György angol király által alapított intézmény nevét ma már senki nem akarja megváltoztatni, ahogy néhány más ír szervezet is viseli még nevében a királyi jelzőt. A 440 tagot számláló (évente választanak 20-20 új tagot) tudóstestület a köztársaság megalakulása utáni időszak bizonytalanságai után mára teljes mértékben az ír társadalom méltán elismert intézményévé vált.
A fantasztikus könyvtár a XI. századból való ír nyelvű kéziratoknak a világon leggazdagabb, 1500 darabos gyűjteményét rejti. Három, ezer évnél is régebbi kézirattal is rendelkeznek, melyek közül a VI. századból származó zsoltároskönyv, a Cathach a legkiemelkedőbb, melyhez Fitzpatrick asszony szerint egy érdekes történet tapad. Eszerint ezt az ír szent, Columba másolta egy látogatóba érkezett apáttól kölcsönkapott kódexből. Amikor az apát ezt észrevette, visszakövetelte a másolatot az eredetivel együtt. Columba a saját munkáját nem adta, s a vita a király elé került. Az uralkodó az apátnak adott igazat s döntése máig a legelső „szerzői jogi” határozatnak számít. Az már más kérdés, hogy a vita később véres torzsalkodásba és Columba Skóciába meneküléséhez vezetett, de ez már egy másik történet.
A könyvtár olvasótermének falán azonban előkelő helyen egy nagy magyar tudós, Lánczos Kornél portréját pillantottam meg. Nem véletlenül. Dublin ugyanis a huszadik században a különböző politikai okokból idemenekült tudósok Mekkájává vált. Éamon de Valera akkori ír miniszterelnök ugyanis a princetoni világhírű Institute for Advanced Studies mintájára, ahol többek között Einstein és Neumann János is dolgozott, megalapította a Dublin Institute for Advanced Studiest, a haladó tudományok intézetét. Megnyerte igazgatónak Erwin Schrödingert, a náciellenes keresztény osztrák fizikust, a kvantummechanika egyik atyját, aki olyan világhírességeket vonzott oda, mint például a vele együtt Nobel-díjat kapott Paul Dirac, aki professzorként tanított Dublinban. Schrödinger hívta meg Lánczost is, aki korábban az elektrodinamika, az általános relativitáselmélet és a kvantummechanika terén ért el kiemelkedő eredményeket. Ő már az első zsidótörvény után, 1921-ben elhagyta Magyarországot és előbb Németországban, többek között Einstein munkatársaként, majd 1931-től az Egyesült Államokban dolgozott. Előbb egyetemi matematika–fizika professzorként, később a Nemzeti Szabványügyi Hivatal matematikusaként, majd a Boeing cég kutatómérnökeként tevékenykedett. A második világháború után kialakuló McCarthy-korszak légkörét megelégelve fogadta el Schrödinger meghívását s települt át 1951-ben Dublinba. Az első évet nehezen bírta, s Einsteinnek írt levelében Schrödingert az általa addig megismert legarrogánsabb embernek írta le. Einstein azonban maradásra bírta, s Lánczos egészen 1968-as nyugdíjba vonulásáig Írországban maradt, ahol máig nagy becsben tartják. (1974 nyarán, budapesti hazalátogatása idején hunyt el.) Tagja lett az Királyi Ír Akadémiának is, amire a könyvtár falán függő rajz is utal.
De Dublinban dolgozott az 1949-es kommunista hatalomátvétel után emigrált magyar fizikus, Balázs Nándor László is, aki Schrödinger asszisztense volt, mielőtt Princetonba ment, ahol Einstein mellett folytatta munkáját.
Ellenkező volt az irány Jánossy Lajos esetében. A Tanácsköztársaság bukása után mostohaapjával, Lukács Györggyel és édesanyjával külföldre menekült Jánossy németországi egyetemeken végezte tanulmányait, majd Angliában dolgozott,mielőtt Schrödingerék meghívására Dublinba érkezett, hogy a kozmikus sugárzást tanulmányozó kutatócsoport vezetője legyen. Innen épp a magyar kormány meghívására tért haza 1951-ben, hogy elfogadja a számára felkínált tudományos pozíciókat, amelyek nem mellékesen egy új atomfizikai iskola megalapításához vezettek. Az, hogy Jánossy emellett haláláig tagja maradt az MSZMP KB-nak is, ismét csak egy másik történet.
