A Népszabadság egyik olvasója hívta fel rá a figyelmünket: az elmúlt hónapokban futó, diákoknak meghirdetett négy (különböző intézmények által meghirdetett) dizájnpályázat közül háromra csak azok jelentkezhettek, akik rendelkeznek saját Facebook-fiókkal. Olvasónk szerint az ebből adódó probléma nemcsak azokat érinti, akik – „elvből” vagy ilyen irányú érdeklődés híján – teljesen elzárkóznak a közösségi oldalak használatától, hanem például azokat is, akik más oldalakon (iwiwen, My-Space-en) aktívak, de a Facebookot valamiért nem szeretik.

A Facebook-profil olykor nem(csak) belépőül, hanem a versengés infrastruktúrájaként is szolgál: nem számít ritkaságnak, hogy az nyer vagy az kerülhet be a szakmai zsűri előtt zajló döntőbe, aki a legtöbb lájkot gyűjti be a művére. Az is előfordul, hogy maga a kiírás is csak a Facebookon jelenik meg, és már elolvasni is csak úgy lehet, ha az accountunkkal belépünk.

A jelzett esetekben egy villámgyors, ingyenes Facebook-regisztráció látszólag egyszerű megoldásnak tűnik, ám korántsem kockázatmentes. Az álláskereséssel foglalkozó összeállítások, jótanács- és hibagyűjtemények szerint a fejvadászok és a HR-esek is rutinszerűen rá keresnek a jelentkezőkre a Facebookon. Ha nem találnak semmit, az nem számít egyértelműen hátránynak (vagy előnynek), ugyanakkor a két végletet – a túlságosan aktív, illetve feltűnően passzív Facebook-jelenlétet hibának tekintik (az utóbbiból könnyen lehet szociálisan leépült, befelé forduló személyiségre következtetni). A Facebook-profil legfőbb hátránya, hogy túlságosan sok információt tesz közszemlére a tulajdonosáról, ráadásul – hacsak nem töltünk rengeteg időt a „gondozásával”, vagyis annak gyomlálgatásával, hogy mit kivel osztunk meg – válogatás nélkül. A karriertanácsadók alternatívaként a saját blog vagy honlap létrehozását ajánlják (különösen azoknak, akik valamilyen kreatív pályára készülnek), erre ugyanis kevésbé kerülhetnek fel elővigyázatlanságból mondjuk bulikon készült kompromittáló felvételek.

Hogy mit teszünk ki a Facebookra, azt nemcsak a karrierszempontok miatt érdemes mérlegelni, hanem például azért is, mert újabban a közösségi oldalakon történő megosztás is közzétételnek (publikációnak) számít. Vagyis például egy olyan pályázaton, ahol kizárólag publikálatlan verssel, novellával, tanulmánnyal, tudományos eredménnyel, klippel vagy egyéb alkotással lehet indulni, az is kizáró ok lehet, ha a produktumot előzőleg csak a Facebookon mutattuk meg ismerőseinknek.

Ha csupán alkalmilag, „kényszerből” váltunk Facebook-felhasználóvá, előbb-utóbb eljöhet a pillanat, amikor törölni szeretnénk a profilunkat, ám ezzel sem árt vigyázni. Lehetséges, hogy menet közben a szükséges pályázati információkat vagy például a következő kiírást is csak a Facebookon keresztül, regisztrált felhasználóként kapjuk meg, a leiratkozás elzár minket ezektől a lehetőségektől. Arra is figyelni kell, hogy ha ismételten be kívánunk jutni azokra az oldalakra, ahová alapértelmezésben a Facebook-profilunkkal lépünk be, a belépés aktiválhatja a már töröltnek hitt profilt (az ilyenfajta kapcsolódások megszüntetése a profil menüpontban az adatvédelmi beállításoknál végezhető el). A törlés átfutási ideje 14 nap – ha valamiért ennél sürgősebb, egy angol nyelvű e-mailt érdemes küldeni a privacy@facebook.com címre (arról a mail címről, ahonnan a Facebookra regisztráltunk), ők általában egy héten belül reagálnak, és a fiók törléséről is írásban értesítenek.

Aki nem szereti, kimarad…