Ezért laknak a csukcsok Amerika helyett Szibériában
A nemzetközi kutatócsoport, amely bennszülött amerikaiak DNS-vizsgálatát végezte el, azt találta, hogy a mai bennszülött amerikaiak többsége mintegy 15 000 évvel ezelőtt, az Ázsiát és Amerikát az utolsó jégkorszakban összekötő „Bering-hídon” keresztül, az első migrációs hullámmal érkezett a kontinensre, de ezt követte még két másik nagyobb migrációs hullám is – olvasható a Nature szakfolyóiratban.
Kutatók között évek óta heves vita folyt arról, hogy Amerika betelepedése a mai Szibéria felől egy vagy több hullámban történt-e – írta a Nature-ben megjelent tanulmányában Andres Ruiz-Linares kutatásvezető, a University College London professzora. A genetikai kutatások most bebizonyították, hogy Amerikát több hullámban népesítették be, sőt kiderült az is, hogy ez a megtelepedés milyen módon történt.
Az átfogó vizsgálat során 52 bennszülött amerikai és 17 szibériai népcsoport genetikai elemzését végezték el, több mint 300 000 egyedi nukleotid-polimorfizmust (olyan DNS-szekvencia-variációt, mely akkor jön létre, amikor egy nukleotid – a DNS-t alkotó nukleinsav szerkezeti egysége – a genomban megváltozik) analizálva, hogy megtalálják a népcsoportok közötti genetikai hasonlóságokat és eltéréseket – írta Andres Ruiz-Linares professzor tanulmányában.
Kiderült, hogy a második és a harmadik migrációs hullám nyoma csak az északi-sarkvidéki eszkimó-aleut nyelveket és a kanadai na-dene nyelvet beszélő csipevéj népcsoportokban figyelhető meg. Ám ezeknél a népeknél is meghatározó az első hullám genetikai nyoma. Az eszkimó-aleut nyelveket beszélők 50 százalékban, míg a csipevéj népesség 90 százalékban őrzi az első migrációs hullám genetikai nyomait. Ez arra utal, hogy a második és a harmadik migrációs hullámmal betelepülők rögtön Amerikába jutásuk után keveredtek a korábban az első hullámmal érkezőkkel. Az eszkimó-aleut és a na-dene nyelvet beszélő csipevéj népességek a második és a harmadik migrációs hullámnak köszönhetően genetikailag a mai kelet-ázsiai népességekkel mutatnak rokonságot – véli a tanulmány társszerzője, David Reich, a Harvard Medical School professzora.
A migrációs mozgás irányával kapcsolatban a kutatócsoport azt találta, hogy miután a második és a harmadik migrációs hullám Amerikába érkezett, keveredett az első hullámmal betelepedettekkel, majd egy részük dél felé folytatta útját, de mindvégig kapcsolatot tartott és keveredett az út során talált első hullám népcsoportjaival, így az útjukat dél felé folytatók száma egyre csökkent. A mai dél-amerikai bennszülötteknél már nem mutathatók ki a második és a harmadik hullám genetikai nyomai. Az általánosnak mondható mozgási irányból két népcsoport nevezhető nagyon érdekes kivételnek.
A Közép-Amerikában ma csibcsa nyelvet beszélők a dél- és az észak-amerikai genetikai jellegzetességeket is hordozzák, ami egy Dél-Amerikából történő visszaáramlásra utal. A másik kivétel a mai kelet-szibériai csukcsokhoz köthető, akik genetikai rokonságot mutatnak az „első amerikaiakkal”. Ez az Amerikából Ázsiába történő visszatelepedésre utal. A kutatók munkáját nehezítette az Amerikába az 1492 után történő európai, illetve a kicsit később kezdődő afrikai beáramlás. A kutatók azonban igyekeztek kiszűrni ezt a későbbi keveredést.
