Két nyelv, két agy
Igaz, hogy a kétnyelvűek szókincse némiképp kisebb az egynyelvűekénél, és néha lassabban nevezik meg a tárgyakat. Már a 60-as években végzett kanadai kutatások igazolták, hogy a kétnyelvűség nem hátráltatja a fejlődést. Sőt a kétnyelvűek különböző szóbeli és nem szóbeli tesztben le is körözték egynyelvű társaikat. Sajnos ezekkel az adatokkal sokáig senki nem törődött. Csupán az elmúlt néhány évben kapott a kétnyelvűség méltó figyelmet részben a neurológiai kutatásokban használt eszközök technológiai fejlődésének köszönhetően.
Egy új keletű technikát (fNIRS) használva Laura Ann Petitto amerikai kutató és társai jelentős eltérést tapasztaltak az egy- és kétnyelvű babák agyműködésében. Egy népszerű elmélet szerint a csecsemők a világ bármely beszélt nyelve hangjainak megkülönböztetésére képesek. Egyéves koruk körül azonban e képességük elvész, és attól kezdve csupán anyanyelvük hangjai között tudnak tájékozódni. Ez mindenkire igaz, ám Petitto vizsgálata kiderítette, hogy a kétnyelvűek agya továbbra is fokozott idegi tevékenységet mutat az idegen nyelvek hallatán első életévük vége felé. Olyan, mintha az egynyelvű agy diétán élne, a kétnyelvű pedig tobzódna a meghízott „nyelvszövetben”. Talán ez is oka annak, hogy a kétnyelvűek szívesebben tanulnak idegen nyelveket.
Minél több kutatást végeznek, a kétnyelvűség annál több előnyét fedezik fel a kutatók. Ellen Bialystok kanadai kutató pl. azt tapasztalta, hogy az egy- és kétnyelvűek egyformán jól ítélik meg az értelmes mondatok nyelvhelyességét. A nyelvtanilag helyes, ám értelmetlen mondatok azonban zavarba hozták az egynyelvűeket, és a kétnyelvűekkel ellentétben hibás értékelést adtak. Bialystok szerint ez a teszt nem a nyelvtani jártasságot, hanem az „agy végrehajtó rendszerének” fejlettségét tükrözi, mely az irreleváns információk kizárását és az adott feladatra való koncentrálást teszi könnyebbé. A végrehajtó képességek egyéb feladatok összezavarodás nélküli teljesítésével is mérhetők, pl. tárgyak alak vagy szín szerinti felváltva végzett csoportosításával. E képességek minden tevékenységhez fontosak, az olvasástól kezdve a matematikán át a vezetésig, ezért fejlettségük nagyobb szellemi rugalmasságot eredményez. Ezért is teljesítenek a kétnyelvűek jobban az ilyen típusú tesztekben, állítja Bialystok.
A szellemi fejlettségre társas kapcsolatainkban is szükség van. Paula Rubio-Fernandez és Sam Glucksberg, a Princeton Egyetem pszichológusai azt találták, hogy a kétnyelvűek könnyebben képzelik magukat mások helyébe, így könnyebben értik meg mások reakcióit.
Ám miért rugalmasabb és fókuszáltabb a kétnyelvű agy? Viorica Marian amerikai kutató és társai szemmozgást követő eszközzel vizsgáltak önkénteseket. Angolul és oroszul eltérő jelentésű, ám hasonló hangzású tárgyakat tettek orosz-angol anyanyelvűek elé. Az önkéntesek sosem értették félre a tárgyakra vonatkozó angolul vagy oroszul kapott utasításokat, ám kiderült, hogy a feladat végrehajtása előtt mindig odapillantottak a másik lehetséges tárgyra is a helyes kiválasztása előtt. Ez az aprómozdulat arról árulkodik, hogy a kétnyelvűek agyában a két nyelv folyamatosan figyelemért verseng egymással. Emiatt, bármit is tesz éppen egy kétnyelvű, agya mindig a helyes szó kiválasztásával foglalkozik, miközben gátolja az azonos jelentésű, másik nyelvből származót.
Miután hasonló, figyelemelterelés melletti koncentrációt igénylő feladatok végzésével fejlesztik az agyat a kereskedelemben kapható agytréner programok is, érthető, hogy a kutatókat az is érdekelte, vajon az agytorna segít-e elkerülni az öregedéssel járó szellemi hanyatlást. Az ezzel kapcsolatos megfigyelések ugyanis azt sugallják, hogy a „kognitív tartalékok” védenek a szellemi leépülés ellen. Bialystokék ehhez 2007-ben 184 időskori elbutulásban szenvedő, felerészben kétnyelvű betegről kértek adatokat. Kiderült, hogy a kétnyelvűekben a tünetek átlagosan 4 évvel később jelentkeztek, mint egynyelvű társaikban. 2010-ben a kutatók további 200 Alzheimer-kóros személyt is bevontak a vizsgálatba. Azt tapasztalták, hogy a kétnyelvűekben a riasztó kór tünetei 5 évvel később jelentkeztek. Ez az arány akkor is fennállt, ha egyéb tényezőket (pl. végzettség és iskolázottság) is figyelembe vettek. Egy második anyanyelv ismerete, úgy tűnik, a viselkedést is befolyásolja, a nyelv ugyanis szorosan kapcsolatban áll a gondolkodással, az érveléssel. Vajon ez azt jelenti, hogy a kétnyelvűek attól függően másként viselkednek, gondolkodnak, hogy éppen melyik nyelvet beszélik? Úgy tűnik, igen. Susan Ervin-Tripp amerikai kutató még a 60-as években japán-angol anyanyelvűeket kért meg nyitott végű mondatok befejezésére. Először japánul, majd angolul kellett végrehajtaniuk a feladatot. Kiderült, hogy az éppen használt nyelvtől függően az önkéntesek nagyon eltérően fejezték be a mondatokat. Olyan, mintha két agyat használnának! Az említett vizsgálat eredményeit a legújabb kutatások is megerősítik. Spanyol-angol anyanyelvűek az éppen használt nyelvtől függően másként értékeltek egy tévéreklámban látott szereplőt, görög-angol anyanyelvűekben pedig egészen más érzelmi reakciót váltott ki ugyanaz a történet görögül vagy angolul.
Nairán Ramirez-Esparza amerikai pszichológus szerint ennek az lehet a magyarázata, hogy az adott nyelv magával hozza a nyelvtanulás közben megélt tapasztalatokat, és az sem mellékes, hogy az adott nyelvi kultúrában milyen tulajdonságokat hogyan értékel a társadalom.
A viselkedésbeli eltérés közvetlenül kapcsolódhat a memóriánkat támogató és szervező vázrendszerként szolgáló nyelvhez. Kutatások igazolják pl., hogy jobban emlékszünk egy tárgyra, ha tudjuk a nevét. A kétnyelvűek emlékezete az éppen használt nyelvtől függően működik. Az is bebizonyosodott, hogy a nyelvtan is hatással van memóriánkra. Például a spanyol nyelvű mondatokból sokszor hiányzik az alany, ezért a spanyolok pl. nehezebben idézik fel, hogy ki követett el egy balesetet.
Elképzelhető, hogy az eredmények ellenére a kutatók továbbra is csak a jéghegy csúcsát látják, számos kérdésre ma sincs válaszuk. Igaz, hogy felnőttként nehezebb elsajátítani egy idegen nyelvet, de biztató, hogy ha nem is oly mértékben, mint a kétnyelvűeknél, a szellemi teljesítmény, a rugalmasság ez esetben is mindenkinél jelentősen javulhat. Azért jó lenne tudni, hogy egy egynyelvű miként profitálhat még az említett kutatási eredményekből, és vajon mivel lehetne az iskolai nyelvoktatást ösztönözni, eredményesebbé és élvezetesebbé tenni.
