E kambriumi robbanásnak nevezett folyamat ugyan kiválóan dokumentálva van, ám az oka máig megfejtésre vár. A Shanan Peters (University of Wisconsin-Madison) professzor vezette kutatócsoport legújabb eredményei geológiai magyarázatot kínálnak a rejtélyre: ez pedig a nagy unkonformitásnak nevezett jelenség, ami leegyszerűsítve üledékhézagot jelent, s ami az ősi magmás és metamorf kőzetek, illetve a fiatalabb üledékek között áll fenn. Ez a világszerte tapasztalható kőzethiány abban nyilvánul meg, hogy nagyon ősi, évmilliárdos korú kőzetekre közvetlenül települnek náluknál sokkal fiatalabb kambriumi üledékek, melyek sekélytengerekben rakódtak le szerte a Földön. A nagy unkonformitás nevet John Wesley Powell geológus és felfedező adta 1869-ben, midőn végighajózott a Colorado Grand Canyonján, de a kérdés erősen foglalkoztatta Darwint is. A kanyon alján látható 2,6-2,8 milliárd éves kőzetekre helyenként – mindenféle átmenet nélkül – 520-530 millió éves tengeri üledékek települtek.

Petersék, akik eredményeiket a Nature-ben közölték, úgy vélik, hogy éppen a kőzethiány kínál magyarázatot arra, hogy mi történhetett. Ehhez fogható hézag sehol sincs a Földön és a bolygó történetében. Ebből ugyanis következtetni lehet azon óceánok geokémiai viszonyaira, melyek a komplex életformák kialakulásának kezdetén voltak jellemzőek. Hipotézisük szerint a szilárd váz kialakulása (biomineralizáció) válasz volt arra a nagymértékben megnövekedett kontinentális lepusztulásra, amit ma nagy unkonformitásnak nevezünk. Miután kereken 20 ezer kőzetmintát vizsgáltak meg Észak-Amerika teljes területéről, erre sokszoros bizonyítékot találtak.

A kambrium elején a sekélytengerek hol előrehúzódtak, hol visszahátráltak az egész kontinensen, és közben fokozatosan erodálták a felszíni kőzeteket, egészen a kéreg alapkőzeteiig, melyek még soha nem voltak a tenger szintje fölött, nem érintkeztek a légkörrel, így az nem is lehetett rájuk hatással. Ettől kezdve viszont igen! Ennek az lett a következménye, hogy a felgyorsuló mállás során óriási mennyiségű kalcium-, vas-, kálium- és szilíciumion került az óceánokba, gyökeresen megváltoztatva a tengervíz vegyi összetételét. Az ősi alapkőzetet idővel e kambriumi tengerekből származó üledékek fedték be – ez maga a nagy unkonformitás, a hatalmas időbeli különbség két, egymással érintkező kőzetösszlet között. A kambriumi tengeri üledékekben igen sok a kalciumásvány, és ez nyilván nagy hatással volt a korabeli tengeri élővilágra, melynek képviselői ezek egy részét kénytelenek voltak beépíteni saját szervezetükbe.

A korabeli ősmaradványok alapján tudjuk, hogy a három fő bioásvány, a kalcium-foszfát (a csontok és a fogak fontos alkotórésze), a kalcium-karbonát (a gerinctelenek mészvázának fő alkotója), illetve a szilícium-dioxid (mely a radioláriákban – kovavázú egysejtűekben – fordul elő nagy mennyiségben) szinte egy időben jelent meg ebben a korszakban, egymással igen távoli rokonságban álló állati szervezetekben. Amikor mindez megtörtént, az evolúció egészen más irányt vett. A kambriumi robbanással megjelent a védelmet nyújtó szilárd váz, később a stabilitást nyújtó csontozat, illetve a ragadozó életmód feltételei, az állkapcsok és a fogak.

A nagy unkonformitásra itt, a Grand Canyon alján figyelt fel elsőként John Wesley Powell