A New Scientistben közölt elemzés szerint a nyelvek a beszélők helyi igényeihez alkalmazkodva alakultak, formálódtak, és változnak a mai napig. A világ közel 7000 beszélt nyelvének 60 százaléka az afrikai, illetve az ázsiai és csendes-óceáni egyenlítői térségben található. Ennek egyik magyarázata szerint a kedvező éghajlat megkönynyíti, hogy az emberi közösségek kisebb csoportokra szakadjanak, és a szétválás után hamar kialakítsák saját nyelvüket. Ötszáz év különélés elég ahhoz, hogy egy nyelvből kettő legyen. Mark Pagel angol kutató szerint a modern ember megjelenése óta közel félmillió nyelv fejlődött ki, ám mára alig 7000 maradt belőlük.

Ahogy az emberek a föld benépesítése során egyre messzebb kerültek az emberiség afrikai bölcsőjétől, genetikai változékonyságuk egyre csökkent. Quentin Atkinson új-zélandi kutató úgy véli, ugyanez a vándorlás a beszélt nyelvek számát is csökkentette, és 504 nyelv elemzése azt sugallja, hogy Atkinson megfigyelése helyes. A kiejtett hangok (fonémák) változatossága Afrikában a legnagyobb, és Dél-Amerikában és Óceániában a legkisebb. A botswanai taa nyelvben kb. 110 fonéma van, míg a pápuai rotokas nyelvben csak kb. 11 (az angolban 44, a magyarban 38).

Ha a rotokas 11 fonémája képes közvetítetni a taa 110 fonémájának jelentését, akkor nincs is szükség ekkora fonémakészletre? Robert L. Munroe kaliforniai antropológus észrevette, hogy egyes trópusi országok nyelveiben a mássalhangzókat magánhangzók választják el. Miután a magánhangzók a mássalhangzóknál könnyebben érthetők meg nagyobb távolságokból is, Munroe úgy vélte, a melegebb éghajlaton élők olyan hangokat használnak, ami segíti a szabadban való kommunikálást. A hidegebb éghajlaton élőknél a nyelv főként a beltéri használathoz igazodik. A vizsgálatok megerősítették, hogy a melegebb helyen élők (pl. olaszok) több magánhangzót használnak, mint a hidegebb területek lakói (pl. skótok). Amerikai kutatók azt is megfigyelték, hogy a hangok terjedését gátló, vagy a helyi időjárást módosító növényzet is hatással van az adott területen kialakult nyelvre.

Persze talán génjeink szerepe sem elhanyagolható. Holland és angol kutatók azt találták, hogy az agy fejlődésével kapcsolatos két gén bizonyos variánsai gyakoribbak olyan területeken, ahol az emberek tonális nyelven (ahol a szavak jelentése a hangsúlytól függően változik) beszélnek. E kísérletek persze még nem bizonyítják, hogy a gének hatással vannak a nyelvre, mindenesetre új kutatási irányt adnak.

Ma már az egyes nyelvek szabályrendszerének (nyelvtanának) bonyolultsági foka is magyarázható. Ehhez elég, ha megnézzük, ki beszéli az adott nyelvet – állítja Gary Lupyan amerikai kutató, aki 2000 nyelv elemzése után azt találta, hogy azok a kis nyelvek rendelkeznek bonyolult nyelvtannal, ahol a nyelvet beszélők kevés kapcsolatot ápolnak a külvilággal. Az egyszerűbb szabályokkal rendelkező nyelveket (pl. az angol vagy a mandarin) nagy népcsoportok beszélik, és az ezeket használó emberek rendszeresen érintkeznek más társadalmak tagjaival. A legfontosabb tényező, hogy e nyelveket sokkal többen tanulják felnőttként, mint az elszigeteltebb nyelveket, és ez úgy látszik, hatással van a nyelvtan bonyolultságára. Lupyan szerint a felnőttek nem szeretik a bonyolult szabályokat, ezért nyelvtanuláskor hajlamosak az egyszerűsítésre. Ilyen egyszerűsödés figyelhető meg pl. a rómaiak által beszélt igen bonyolult latin esetében. A provinciákon élők felnőttként találkoztak e nyelvvel, és a tanulás során létrehozott leegyszerűsödött nyelvből alakultak ki végül az olasz, a spanyol, a francia és egyéb nyelvek. Ezek egyikére sem jellemző már a latin bonyolult nyelvtana. Ilyen egyszerűsödés a germán nyelvcsaládnál is megfigyelhető, mi több a folyamat a mai napig tart (pl. az amerikai angol esetében). A nyelvek fejlődésének jobb megértése után talán egy nehezebb kérdésre is választ kaphatunk. Milyen jövő vár a ma beszélt nyelvekre? Az angolmárma is különböző irányokba fejlődik, és várhatóan tovább nő a különbség a brit, az amerikai és az ausztrál angol között. A kis nyelveket pedig sajnos „tömeges kihalás” fenyegeti. A ma beszélt nyelvek kb. fele e veszélynek van kitéve, pedig többségüket még csak nem is dokumentálták. Ami tudás így elvész, az sosem pótolható. A kutatók szerint ezért nagyon fontos lenne a bábeli zűrzavar tanulmányozása és megértése.