Fizika a színpadon
„Az innovatív tanári és tanulói kísérletek, valamint a legjobb pedagógiai és didaktikai módszerek cseréje, átadása motiválja a tanárokat, ötleteket ad az órák érdekesebbé tételére, s ezzel végső soron a diákokat is lelkesítik és motiválják”, hangoztatta Stefanie Schlunk, az egyesület elnöke.
Huszonhat európai ország, továbbá Kanada tanárai és oktatási szakemberei az európai műszaki-természettudományos oktatás javítására berlini központtal megalapították a Science on Stage Europe egyesületet. „Az innovatív tanári és tanulói kísérletek, valamint a legjobb pedagógiai és didaktikai módszerek cseréje, átadása motiválja a tanárokat, ötleteket ad az órák érdekesebbé tételére, s ezzel végső soron a diákokat is lelkesítik és motiválják”, hangoztatta Stefanie Schlunk, az egyesület elnöke. „Azok a tanárok, akik részt vesznek egy-egy Science on Stage (Természettudomány a színpadon) rendezvényen, olyan innovatív gyakorlati ötletekkel telve térnek vissza hazájukba, amelyek megváltoztatják az oktatási módszereiket”, állítja David Featonby az Egyesült Királyságból. 2000 óta számos tanárt ihlettek meg a Physics on Stage (Fizika a színpadon), majd a Science on Stage fesztiválok. Amikor a szervezésükre kapott támogatás 2008-ban megszűnt, maguk a tanárok döntöttek a fesztiválok folyatása mellett. A Science on Stage-hálózat tagállamaiban szervezett fesztiválok és egyéb rendezvények évente legalább 40 ezer tanárt érnek el Európában. Ha valahol, akkor nálunk hatalmas szükség van a tudomány színpadra állítására.
Sükösd Csaba, a budapesti Műegyetem oktatója szerint hazánkban vissza kellene térni ahhoz, hogy az órán kísérleteket ne csak lássanak a diákok, de maguk is kézbe vehessenek eszközöket, és maguk is kísérletezhessenek. Azokban az iskolákban, ahol ez rendszeresen így történik, sokkal érdeklődőbbek a gyerekek. De hiába kapnak a tanárok egymástól nagyon jó ötleteket, ha azokat itthon nem tudják beépíteni a tanórába, mert a kísérletek nagyon időigényesek. A gyereknek is időt kell hagyni, hogy a saját tempójában figyelje meg az eseményeket, vonja le a következtetéseket, dolgozza fel a látottakat. Ha csak „rohanás” az egész, annak semmi értelme.
A természettudományos óraszámok drasztikus csökkentése (és a tananyag lényegében változatlanul hagyása) után csak a legjobb iskolákban, a legjobb „gyerekanyaggal” érhető el olyan tempó, hogy néhány kísérlet beleférjen az órába. Általában ezek is inkább tanári demonstrációs kísérletek, és nem tanulói kísérletek. Másrészt a tanárok kötelező óraszámába nem számít bele a kísérletekre való felkészülés, amely adott esetben hetenként sok órát is igénybe vehet, ezért csak a hivatásuk megszállottjai hajlandóak a szabadidejüket ilyen célra ingyen feláldozni. Tehát olyan intézkedések kellenek, amelyek visszahozzák a kísérletezést a természettudományos órákra. Ez csak úgy lehetséges, ha az óraszámot emelik, ha a fizika-, kémia-, biológiaszertárt felszerelik, hogy legyen mivel kísérletezni. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat fenntartja azt a javaslatát, hogy a tanárok felkészülési ideje számítson bele a kötelező óraszámba, vagy kapjanak érte külön díjazást. Sükösd Csaba szerint alapvető jelentőségű egy kötelező természettudományos érettségi tárgy bevezetése, mert amiből nem kell érettségizni, az nem „fontos”. A szakmai továbbképző programok esetében a szakmaiságra kell törekedni, ne a jelenlegi adminisztratív-bürokratikus szempontok alapján akkreditálják azokat. Sokat javítana a helyzeten, ha a meglévő tehetséggondozó programok, nagy hagyományoknak örvendő tanulmányi versenyek – Eötvös verseny, Szilárd Leó verseny, Kürschák József verseny – győztesei, ahogy régen, a jövőben is felvételi kedvezményeket kapnának az egyetemektől a megfelelő szakokra. A jelenlegi felvételi rendszer ugyanis csak az OKTV-t „ismeri el”. Az előbb sorolt javaslatok Sükösd Csaba szerint alapjaiban változtathatnák meg a jelenlegi helyzetet.
Réti Mónika, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársa szerint kutatási eredmények is bizonyítják, hogy az Y generáció tagjai (azaz a mai tizenévesek) egészen más környezetet tapasztalnak meg, más számukra a hétköznapok valósága. Egyes érzékelési formák (például a szaglás, a tapintás) alig vannak jelen világukban: pedig ezek a természettudomány elsajátításában nagyon fontos tapasztalatokat hordoznak. Szintén kimaradnak egyszerű mindennapi megfigyelések: hogyan forr fel egy fazék víz, milyen szaga van a nyirkos avarnak? stb. A kísérleteknek ezért az érdeklődés felkeltésén túl meg kell alapozniuk az érzékelés képességeit és az érzékszervi tapasztalatok megfogalmazásának, leírásának készségeit is. Mindemellett az önálló kísérletezés kérdések felvetésére ösztönöz, ami a természettudományos gondolkodásmód alapját képezi. Mindezek fényében minden elérhető eszközzel támogatni kell a pedagógusokat abban, hogy önálló vizsgálódásra neveljék tanítványaikat. A tanárként tanulmányi versenyeken számos győztest oktató Réti Mónika a megoldást nem elsősorban a külső szabályozókban (mint például a kötelező érettségi bevezetése) látja, hanem abban, hogy a tanárokat érdekeltté tegyék a kísérleteztetésben. Ez nemcsak a tantárgyra fordítható órakeret függvénye, hanem egyéb ösztönzőké: alkalmas eszközállomány korszerűsítése, módszertani segédletek és ötlettárak, asszisztencia, óraszám- vagy egyéb kedvezmények bevezetése és a képzések, tapasztalatcsere lehetőségeinek bővítése mind alkalmas lehet.
A XXI. században nem az a fő kihívás, hogy a pedagógus mágusként nyűgözze le növendékeit: ez az infokommunikációs robbanás és a multimédiás tartalmak ugrásszerű fejlődése miatt reménytelen vállalkozás. A mai fiatalok szinte bármilyen kísérletnél találnak még látványosabbat az interneten vagy a filmekben. A cél, hogy más látásmódot mutassanak, hogy tanítványaik a természettudományos gondolkodásmód alapjait saját érdeklődésüktől, saját kutakodásaik révén megértve felelősen gondolkodó felnőttekké váljanak. A természettudományos tárgyakat nem utáló, önálló munkára és gondolkodásra képes fiatalokból Réti Mónika szerint különösebb egyéb ösztönzők nélkül is „kitermelődik” a jövő természettudományos generációja. Vagyis fontos cél lenne, hogy elfogadják, sőt szeressék, de semmiképp se utálják ezeket a tantárgyakat.
