Európa válasza a GPS-re
A Szojuz útja történelmi jelentőségű, hiszen először indítanak ilyen rakétát a francia guyanai űrrepülőtérről, illetve elsőként indul ilyen rakéta nem orosz üzemeltetésű indítóhelyről. Azért fontos ez az út, mert a két műhold jelenti az első két példányát az európai navigációs holdak összesen 30 darabosra tervezett csapatának. (Az oroszországi Szamarában gyártott rakétát Szentpéterváron tették hajóra, innen 8 ezer kilométeres utazás után érkezett meg a francia illetékességű kilövőhelyre.)
A Galileo navigációs műholdrendszer az ESA és az Európai Unió 2002-ben megálmodott közös programja. Ekkor született meg a döntés, hogy a műholdas navigáció terén Európa függetleníti magát az amerikai GPS- (globális helyzetmeghatározási) rendszertől. Az amerikai műholdak a kritika szerint nem voltak elég pontosak, ezzel szemben a Galileo névre keresztelt európai rendszer pontosabb és korszerűbb lesz. Az európai országok belső vitái és a költségvetési megszorítások azonban lassították a folyamatot.
Az első fázisban még két, a most indítandókhoz hasonló Galileo holdat bocsátanak 23,2 ezer kilométeres keringési pályára, valamikor jövőre. A tervek szerint a négy, egyenként 700 kilós holdból álló kezdeti rendszerrel tesztelik a műholdak berendezéseit, például a fedélzeti atomórákat, amelyek pontossága és biztos üzeme az európai navigációs hálózat alapfeltétele. Ha a rendszerek jól vizsgáznak, megépülhetnek a további műholdak, amelyeket a jövőben már teljes egészében az Európai Bizottság pénzel és irányít.
A Galileo műholdakat egy-egy európai országból – köztük Magyarországról – kiválasztott gyerekekről nevezik el. (A magyar gyermekrajzpályázat jelenleg is folyik, a munkák beküldési határideje november 15.) Az első két műhold neve egy belga fiú után Thijs, egy bolgár lány után pedig Natalia lesz. Tizennégy műholdat még szerelnek, az utolsó sorozat várhatóan 2014 közepére készül el, ami azt jelenti, hogy 2015-ben a tervezett 18 műhold mindegyikét felküldhetik. A műholdak pályára állítására 3,4 milliárd eurót különítettek el. Nemrég azonban közölték, hogy újabb 1,9 milliárd kell ahhoz, hogy az évtized végéig 30 műholdra egészítsék ki a flottát.
A Galileo-hálózat előnye, hogy jelentősen javítja az űrből érkező navigációs jelek elérhetőségét és pontosságát. A tervek szerint a felhasználók gyorsabban kapnak majd megbízhatóbb jeleket, és helyzetüket egyméteres pontossággal meg tudják határozni. A GPS jelenleg többméteres pontossággal határoz meg egy adott helyet. A műholdrendszerhez a kormányzati szervek (például a rendőrség) vészhelyzetben elsőként férhetnek hozzá. A rendszer információival segít a szállításban, a vészhelyzetekben, a bűnüldözésben, a határellenőrzés javításában.
A rendszer előfutáraként évekkel ezelőtt már két műhold is pályára állt, de az igazi „éles” próba a mostani fellövéssel kezdődik. A műholdak azonban önmagukban semmit sem érnének a megfelelő földi kiszolgáló rendszer nélkül. Ilyen létesítmény működik Svédországban –ez az északi sarkkörön is 200 km-rel túl fekvő kirunai állomás –, a másik a francia guyanai Kourouban található. Ezek feladata a műholdak működésének és pályájának nyomon követése, új parancsok felküldése. Az utasítások a Galileo két irányító központjából, a németországi Oberpfaffenhofenből és az olaszországi Fucinóból érkeznek.
Csillagközi vízpárára leltek
175 fényévre egy formálódó naprendszert fedeztek fel a kutatók, melynek bolygói nagyjából olyan állapotban lehetnek, mint amilyenben a Föld volt 4,5 milliárd évvel ezelőtt. A kutatók a mindössze tízmillió éves csillag körül hideg, de vízpárában dús térséget láttak. Azt feltételezik, hogy hasonlóan nézhetett ki anno a mi Naprendszerünk is. Egy ilyen térségből üstökösök és aszteroidák hozták a belsőbb régiókba, így a Földre is a vizet.
Michiel Hogerheijde, a leideni obszervatórium munkatársa szerint a most felfedezett hideg régióban annyi víz van, hogy azzal ezerszer meg lehetne tölteni a földi óceánokat – felfedezéséről a Science október 21-i számában számolt be. A tudósok már régóta gyanították, hogy léteznek ilyen hideg vízpárás régiók a csillagok körül, de most először találtak erre bizonyítékot. A csillagokhoz közeli, úgynevezett meleg, forró régiókban már ráleltek a vízre.
A TW Hydrae nevű csillag körül látható hideg vízpárából álló felhő vizet szállíthat a formálódó száraz bolygók óceánjaihoz
