Rákmegelőzés gyógyszerrel
A vérzsírok (koleszterin) szintjét csökkentő sztatinok rendszeres szedése már több mint tíz éve elfogadott megelőzési módszer: azoknak rendelnek ilyen gyógyszert, akik a szívbetegségek szempontjából veszélyeztetettek. A gyógyszercsoport hasznossága ma már egyértelműen bizonyított, az ide tartozó szerek valamelyikét milliók szedik világszerte. Gyógyszeres megelőzéssel azonban nem csak a keringési rendszert érintő betegségek statisztikai mutatóiban érhető el javulás – az emlőrák esetében is létezik ilyen gyógyszer. Ez a fajta onkológiai prevenció azonban ma még gyerekcipőben jár, s ha egyes fejlett országokban van is már némi „múltja”, semmiképp sem nevezhető megszokottnak. Márpedig a mellrák kialakulására szempontjából a leginkább veszélyeztetettek körében tízből egy nőnél megelőzhető lenne vele a daganat, s így a szenvedés és a költséges kezelés is. A szakértők véleménye szerint a menopauza után szinte minden második nőnek érdemes lenne felajánlani ezt a rákmegelőzési lehetőséget.
„Ma még furcsának tűnhet, hogy a rákot is meg lehet előzni gyógyszerrel” – magyarázza a szakértői bizottság vezetője, Jack Cuzick professzor (Queen Mary Egyetem, London). „De ha valakinél magas koleszterinszintet állapítanak meg, őrültnek tartanánk a szívgyógyászát, ha azzal küldené el, hogy jöjjön vissza egy év múlva, amikor majd újra megvizsgálja. Márpedig ma ezt tesszük az emlőrák veszélyének kitett nőkkel” – állítja a professzor.
A keringési betegség veszélyére utaló magas koleszterinszinthez hasonló mutató a mellrák esetében is létezik. Ez az emlő szövetének mammográfiás vizsgálat során észlelhető „sűrűsége”, szaknyelven denzitása. Nagyobb denzitás mellett akár négyszeres is lehet a rákkockázat. A menopauza előtt tíz közül átlagosan egy nőnél észlelnek olyan mértékű denzitást a mammográfiás szűrésen, amelynél már érdemes lenne felajánlani a gyógyszeres megelőzést. A menopauza után ez az arány nagyobb. Annak tudatában, hogy az utóbbi harminc évben az emlőrák előfordulási aránya közel 80 százalékkal növekedett és jelenleg világszinten évente több mint egymillió nőnél alakul ki – s ezzel a nők halálának egyik leggyakoribb oka –, a megelőzésnek egyáltalán nem kicsi a jelentősége.
Mivel az emlőrák gyakoriságának jelentős növekedéséért a megváltozott életmódot, a szervezet által termelt női hormonok koncentrációjának a későbbi életkorra tolódott szülés miatti változását, a rövidebb szoptatási időt, az elhízást, az alkoholfogyasztás növekedését, a dohányzást és a kevesebb testmozgást is felelőssé teszik a tudósok, természetesen nem kizárólag a gyógyszer a megelőzés kulcsa. A mozgást, a helyes táplálkozást, a dohányzás és az alkohol kerülését az utóbbi években egyre inkább hangsúlyozzák az egészségügyi szakemberek, de az emlőrák okozta halálozás ettől egyelőre nem csökkent.
A megelőzési lehetőségként legelőször felmerült gyógyszer hatóanyaga a tamoxifen volt, amely ötéves szedés alatt 40 százalékkal tudta csökkenteni a betegség kialakulásának kockázatát. Sajnos, nem mellékhatások nélkül – a vérrögképződés és a méhrák kialakulásának enyhén megnőtt kockázata mellett. Az utóbbi évtizedben fejlesztett újabb gyógyszerek – az ún. aromatázgátlók – nagyobb kockázatcsökkenéssel és kevesebb mellékhatással kecsegtetnek. Cuzick professzor a rizikó 70 százalékos mérséklődését reméli tőlük, és kizárja a tamoxifennél említett két mellékhatás jelentkezését, viszont hozzáteszi, hogy ez a gyógyszercsoport csak a menopauza után alkalmazható.
De akármelyik gyógyszert választaná is az orvos, jelenleg Európában nem írhatná fel megelőzés céljából. Ezek a szerek ma kizárólag a már kialakult betegség kezelésére rendelhetők. Ha egy orvos mégis felírná valakinek, aki még nem beteg, büntetésre számíthatna. Cuzick professzor szerint ez komoly gond, hiszen a szakértők közül szinte mindenki hisz a megelőzésnek e formájában a megfelelően kiválasztott, erre alkalmas és rászoruló betegeknél. Csakhogy furcsa technikai helyzet alakult ki. Az eredeti gyógyszer szabadalma lejárt, a tamoxifent számos gyógyszercég másolatként (ún. generikus gyógyszerként), az eredetinél olcsóbban gyártja. A jelenlegi szabályok szerint azonban a generikus gyártók nem kérhetik az alkalmazhatóság kibővítését (tehát hogy ne csak kezelésre, hanem megelőzésre is rendelhető legyen), csak az eredeti gyártó. Az pedig – mivel az eredeti, drágább gyógyszert nehezebb eladni, mint a generikusakat – nem vállalja magára az alkalmazásbővítés drága és időigényes hatósági eljárásának kezdeményezését, hiszen azzal saját költségén a konkurensei malmára hajtaná a vizet. Egyelőre tehát válasszuk a mozgást, a helyes táplálkozást, és az se nyúljon a pohárhoz, akit az effajta bürokrácia elkeserít.
