A munka nem csak nemesít
Elöljáróban Kovács Katalin, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa hangsúlyozza, hogy ha valaki – legyen bár kőműves, atomfizikus vagy bolti eladó – a munkájában hasznosíthatja tudását, képességeit, kreativitását, akkor ez elégedettséggel töltheti el, örömöt lelhet a munkájában. Ennek az örömnek a mértékében Magyarország – sajnálatosan – nem éri el az Európai Unió átlagát.
A gondokról szólva az sem tagadható, hogy a nemzetközi felmérések szerint a hazai ipari munkahelyeken vagy akár a magánközlekedésben a rezgés, rázkódás nagyobb, mint az EU bármelyik más országában. A túlságosan erős zajra nálunk a megkérdezettek 38 – az unióban csupán 30 – százaléka panaszkodik. Az ergonómia – a munkahelyeknek a munkavállaló fizikai-pszichológiai szükségleteihez való igazodása – tekintetében is a legrosszabb ötödbe tartozunk; nagyon sok hazánkfia egészségének árt a nagy fizikai erőfeszítés, a kényelmetlen testhelyzetben végzett munka (efféle gondot akár egy szék vagy asztal nem kellő magassága is okozhat). A nemzetközi elemzés negyedik, a munkahely bizonyos pszichológiai körülményeire vonatkozó fejezete szerint e tekintetben nincs számottevő lemaradásunk, és például a munkahelyi erőszak, zaklatás, diszkrimináció dolgában az európai átlagnál valamennyivel kedvezőbb helyzetben vagyunk.
A hazai felmérések azt mutatják, hogy a megkérdezettek 34 százaléka munkájának jellege, körülményei miatt gyakori hátfájástól szenved – az építőiparban dolgozó 18–54 éveseknek 45 százaléka panaszkodik emiatt, és ez az arány az egészségügyi és a szociális ellátás ágazatában is eléri a 40 százalékot. A munkavállalók majdnem egyharmada érzi magát munkahelyén ingerlékenynek, ennyien „stresszelnek” – a szociológus megjegyzi, hogy ez a munkahelyi ártalmaknak az egyetlen olyan szelete, amelyikben a mezőgazdaságban dolgozók helyzete kedvezőbb az átlagosnál.
A panaszok tekintetében is nagy különbségek vannak a gazdasági ágazatok között. Gyakori lábfájásra (főképpen az építőiparban és a kereskedelemben) panaszkodott a válaszadók több mint a negyede, fejfájásra (tudomány, oktatás, kultúra) a 23,3, karfájásra (mezőgazdaság) a 18, más mozgásszervi panaszokra a 20, látásromlásra (gazdasági és pénzügyi szolgáltatás, közigazgatás) pedig a 16-17 százaléka.
Nem kis megpróbáltatás a munka monotonsága, ez főképp az építőipari, nehézipari és mezőgazdasági segéd- és betanított munkát végző férfiakat, valamint a könnyűiparban dolgozó nőket sújtja. Erős pszichológiai megterhelés éri az ipar művezetőit és szakmunkásait – leginkább ők érzik úgy, hogy nehezen lehet megfelelni a velük szemben támasztott követelményeknek.
Kedvezőtlenül hat a munkavállalókra a többé-kevésbé rendszeres túlmunka is – Kovács Katalin arra hívja fel a figyelmet, hogy ez az egyetlen olyan mozzanat, amelyikben az állami és a piaci szektor között különbség van, a piaci szektorban dolgozók több időt töltenek a munkahelyükön. Ugyancsak többet dolgoznak a magasabb képzettségű, illetőleg a munkahelyi hierarchia magasabb szintjeire jutott munkavállalók.
A munkahelyi egészségkárosodások összességükben elsősorban az alacsonyabb iskolai végzettségűeket – és ami ezzel szorosan összefügg: a szerényebb vagy sanyarú anyagi körülmények között élőket – sújtják. Az ő rosszabb egészségi állapotuknak is része van abban, hogy közülük az átlagosnál jóval többen lesznek munkanélküliek, sőt abban is, hogy körükben nagyobb a korai nyugdíjba vonulók, közöttük a rokkantsági nyugdíjba vonulók aránya.
Mindezen gondokat tetézi, hogy a megkérdezetteknek több mint a fele fél – és már jó ideje fél! – munkahelye elvesztésétől. Ez a félelem tovább rontja a munkavállalók fizikai-pszichológiai állapotát – ami miatt objektíve is gyengül foglalkoztatásuk biztonsága. Az átlagosnál is nagyobb mértékben nyomasztja ez az aggodalom a kisgyermekes anyákat.
Kovács Katalin úgy véli, hogy mindezen gondok enyhítése nemcsak pénzkérdés. A munkahelyi egészségromlás esetében legelsősorban a pszichikai tényezők dolgában lehetne sokat tenni. Megérné ez az egészségesebb munkavállalóktól jobb teljesítményt elvárható munkaadóknak és a kevesebb munkahelyi feszültségtől jobb egészségben maradó kőműveseknek, atomfizikusoknak, bolti eladóknak egyaránt.
