A TED (Technology, Entertainment, Design), amely 25 éve indult Kaliforniában egy kis, exkluzív és különleges konferenciaként, mára világszerte fogalommá vált. Manapság a TED a világ talán legizgalmasabb, legkeresettebb és legkomolyabb, nem szigorúan szakmai jellegű konferenciája, amelyet az Ideas Worth Spreading (gondolatok, amelyeket érdemes terjeszteni) szlogen fogalmaz meg legtömörebben. A TED-konferenciák 18 perces, vagy rövidebb, gondolatébresztő és szórakoztató előadásokkal rendkívül intenzív és inspiráló élményt jelentenek. A tengerentúli előadók között szerepelt már Bill Clinton, Bill Gates, Jane Goodall, Paul Simon, Sir Richard Branson, Gordon Brown és Bono. A négynapos TED-konferenciákra egy évben kétszer kerül sor: a TED-Longbeachre februárban Kaliforniában és a TEDGlobalra júliusban Oxfordban.

2009 nyarán új fejezet nyílt a TED életében: világszerte megjelentek a TEDx licencalapú, önálló szervezésű TED-szellemiségű események. A magyar változat, azaz a TEDxDanubia először 2010 januárjában volt Budapesten. A második szeánszra múlt pénteken került sor. Olyan érdeklődőket vártak, akik értik, hogy más, a szűk szakmaiságukkal szorosan össze nem függő területek megismerése is érdekes és megtermékenyítő lehet számukra. Akik felismerték, hogy enélkül nem lehetnek, nem lehetünk versenyképesek a XXI. században. Akik hisznek abban, hogy bármennyire is valószerűtlennek tűnik a jelenlegi minták és körülmények alapján, lehetséges és érdemes egy jobb világot teremtenünk az összefogás és a józan ész ereje által.

A budapesti program fő célja az volt, hogy felfedezzük és megtapasztaljuk a képzelet erejét, hogy választ találjunk arra, mi is a képzelet, hogyan működik, miért olyan fontos és hasznos számunkra. Hiszen képzelet nélkül nincs művészet, nincs tudomány és nincs innováció. A TEDxDanubia 2011 kalandos intellektuális és érzelmi utazásra hívta résztvevőit.

Az invitálás meglehetősen hézagosra sikeredett, mert rovatunkat nem értesítették az eseményről, de megtudtuk és elmentünk. Ahol kiderült, hogy regisztráció nélkül a telt házzal menő eseményre bejutni újságíróként sincs esélyünk. Maradt az előadók levadászása a szünetben, amit a biztonsági őrökkel alaposan ellátott, zártkörű rendezvény szervezői az előtérben megtűrtek.

A tehetséggondozás hazai apostola, Csermely Péter szerint az ilyen események új megközelítések, elképzelések, ötletek tárháza. Azt bizonyítják, hogy sokkal több oldalról értékelhető a világ, mint az egy szűk szakterületből látszik. Ránk fér, hogy egymástól és külföldiektől új megközelítéseket halljunk.

Csányi Vilmos etológus szerint nagy hagyománya van a TEDx-hez hasonló tudománynépszerűsítésnek,valamihasonlót csinál régóta a József Attila Szabadegyetem, igaz, nem pénzért és nem tizennyolc percben, de nem is huszonegyedik századi körülmények között. Az etológus – „talán mert öreg szivar vagyok” – nem szereti a gyors és hatékony dolgokat, hozzá a lassú és hatékony ügyek állnak közel, de az ember ne zárkózzon el az újdonságoktól. Amíg van ez iránt érdeklődés, ki kell szolgálni. Akár tizennyolc percben. És hogyan lehet a hiedelmekről tizennyolc perc alatt beszélni? Csányi Vilmos arról próbálta meggyőzni hallgatóságát, hogy minden vallás, művészet, gondolat, gyakorlat, elképzelés, tudomány tulajdonképpen hiedelem – ráhordott képzelettel, fantáziával. Egyébként nagyon óvatosan kell bánnunk saját hiedelmeinkkel – folyamatosan ellenőrizzük állításainkat. A tudomány is hiedelemrendszer, amelynek szerencsére komoly eszközei vannak saját hiedelmei nek kordában tartására. A legfontosabb eszköz a tudományos közösség. A vallásos hiedelemnek erre nincs szüksége.

Kiss László csillagász számára a konferencia legfőbb tanulsága ameglepetés, a rácsodálkozás és a tudományterületek közötti átjárás volt. Több olyan gondolattal találkozott, aminek semmi köze a csillagászathoz, de amiket hasznosíthat – például, hogymások miként formálják gondolataikat tettekké. A tudományközi kommunikáció a nyíltság megőrzését szolgálja, hogy az ember ne merüljön el a szürke hétköznapi rutinban. És annak felismerése, hogy „tőlünk teljesen eltérő foglalkozású emberek hasonló problémákkal foglalkoznak”. Az MTA kutatójának is élmény volt arról hallani, hogy egy zenész csillagképek alapján komponál, vagy hogy egy festő hangokból színeket „lát”. Csermely Péter tehetségek felkarolásáról szóló előadása Kiss László számára azért volt fontos, mert a tudomány jövője, a kutatók jövője az utánpótláson múlik. „Ahogy a tehetségeket kezeljük, az determinálja, hogyan működik majd a tudományág húsz év múlva.”

Fotósunkat legalább beengedték