Az ember-robot balesetek mindig az ember sérülésével végződnek. Levágott végtagok, törött csontok és halálesetek bizonyítják, hogy az élőlények sokkal gyengébbek. Borut Povse, a Ljubljanai Egyetem munkatársa ezt az egyenlőtlen találkozást próbálja megszüntetni úgy, hogy a robot számára előírja az emberi testtel érintkezés szabályait. Ezek a szabályok természetesen nem lehetnek Isaac Asimov szabályai a „Robotika három törvénye”, de a jelenlegi technikai színvonalon is biztosítani kell az emberek épségét.

A kutatólaborban a püfölésre hergelt robot azért mér kisebb-nagyobb csapásokat az önként jelentkezők testrészeire, hogy a páciensek minősítsék az ütések erejét. A minősítések puha legyintéstől elviselhetetlen fájdalomig terjedhetnek, de Povse csak az enyhe és mérsékelten erős fokozatokat vizsgálja. A nagyobb ütéseket már próbabábuk anyagának sérülésével imitálják. A szlovén kutató abból indul ki, hogy a robotnak érzékelnie kell a tárgyi vagy élő akadályt, ami többnyire hozzáütődést jelent. Csak ezután tudja az automatika megállítani a mozgó alkatrészt. Lényeg az, hogy az érzékelés és a leállás közben ne okozzon sérülést.

A kísérletsorozat eredményei alapján meg lehet határozni a robotok mozgásának maximálisan megengedhető sebességét – különféle mozgások esetén. Nyilvánvalóan egy manipulátor mozgás közben csak „megüti” áldozatát, de egy vágóélt sokkal rövidebb úton meg kell tudni állítani. A megoldás tehát a leállás útjának és idejének ismeretében a robot mozgássebességének korlátozása.

Fájdalompróba