Tovább csúszik a Hubble utódjának indítása
Az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) szakemberei már a Hubble űrteleszkóp pályára állítását megelőzően, még 1989-ben felvetették, milyen új űrtávcsőre lesz szükség a Hubble leállását követően. A NASA egy új generációs űrtávcsövet álmodott meg, amely az ezredforduló utáni években indulhat. Az eredetileg tíz méter átmérőjű főtükörrel megtervezett, elsősorban a közeli infravörös tartományban mérő NGST (Next Generation Space Telescope) építésének ütemterve azonban a következő évek során jelentős módosításokra szorult.
A kilencvenes évek közepén már 2007-es indítást valószínűsítettek, ám a költségek az új technológiai megoldások kidolgozásának szüksége miatt tovább nőttek, amire a NASA a következő választ adta. A programba nemzetközi partnereket vontak be (az európai és a kanadai űrügynökséget), továbbá az űrtávcső tükörátmérőjét hat és fél méteresre szabták át. Hamarosan megszülettek a részletes tervek, és az űrtávcső 2002-ben nevet is kapott: a NASA korábbi igazgatójáról James Webb űrteleszkópnak (JWST) nevezték el. Az indítást ekkor már 2013-ra valószínűsítették. Az eredeti koncepcióban szereplő egymilliárd dolláros költségigény időközben négy és fél, majd hamarosan ötmilliárd dollárra ugrott.
A döntéshozók már ekkor értetlenül szemlélték a költségnövekedést, de a nemzetközi együttműködés miatt és a felbocsátás további halasztásának elkerülése érdekében továbbra is zöld utat adtak a programnak. Nehéz megállapítani azt, hogy miért nőtt meg ekkora mértékben az építéshez szükséges öszszeg, ám a JWST felépítése miatt ez részben várható lett volna. Az űrtávcső valójában még a világűrben kipróbálatlan technológiát alkalmazna. A nagy tükörátmérő miatt a felbocsátás a mai hordozórakétákkal nehezen volna kivitelezhető, mivel a hordozórakéták átmérője miatt egyszerűen nem fért volna el a távcső a rakéta tetején. A tükör ezért 18 darab, hatszög alakú szegmensből áll, melyeket a végleges pálya elérése után illesztenének össze (a tükörszegmensek kis túlzással tulajdonképpen virágsziromszerűen nyílnának ki).
Ilyen távcsövet a NASA még soha nem épített. Ezen túlmenően a JWST nem Föld körüli pályán keringene annak érdekében, hogy a napfény és a bolygónkról érkező fény ne befolyásolja a méréseket. Az űrtávcsövet a Földtől mintegy másfél millió kilométerre található, égi mechanikailag stabil egyik úgynevezett Lagrange-pont körül állítanák pályára. Bár ebben a régióban már keringenek űrtávcsövek, azok messze nem olyan bonyolult szerkezetűek, mint a JWST. 2010-ben a program költségvetése ismét felülvizsgálatra szorult, amit a demokrata Barbara Mikulski szenátor rendelt el. Egy független vizsgálóbizottság nézte át a program haladását, és több visszásságot állapított meg. A vizsgálatra az indítás 2014-re történő csúszása miatt volt szükség.
A bizottság novemberi jelentése szerint a NASA-nak pontosan tudnia kellett arról, hogy nem tudja tartani sem a 2014-es indítási tervet, s még ötmilliárd dollárból sem tudja megépíteni az űrtávcsövet. Az elmúlt években pedig ahelyett, hogy ezt jelezték volna, évről évre a program költséghatékonyság miatti csúszására számított. Az űrhivatalban a JWST-ért felelős személyek, miközben tudták, a költségterv és a startidőpont nem tartható, elmulasztották ezt jelenteni Washingtonnak. A vizsgálatok szerint a teleszkóp befejezéséhez továbbimásfélmilliárd dolláros emelésre van szükség, és így összesen legalább 6,5 milliárd dollárból lehet megépíteni és üzemeltetni a távcsövet. A startra pedig 2015 előtt biztosan nem kerülhet sor.
Mindez azt jelenti, hogy a következő két évben mintegy 500 millió dollárral többet kell elkülöníteni a programra, s gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy ezt az összeget a kongreszszus pluszköltségként megítélje a NASA-nak. Ezért a többi tudományos programot kell törölni vagy csúsztatni. A legnagyobb vesztes valószínűleg a sötét energia kutatására 2020-ban indítani tervezett (jelenleg), 1,6 milliárd dollár összköltségvetésű WFIRST (Wide-Field Infrared Survey Telescope) űrtávcső lehet. Hivatalos döntés ugyan még nem született a WFIRST jövőjéről, ám legjobb esetben is a program sokéves csúszására lehet számítani.
A NASA vezetése a JWST program számára új hivatalt állít fel, amely a projektet eddig felügyelő a Goddard Űrrepülési Központ helyett az űrhivatal washingtoni központja alá rendelnek. Emellett a NASA-nak mindent el kell követnie ahhoz, hogy az árak már ne növekedjenek tovább, a startra 2015-ben pedig már valóban sor kerülhessen.
Az eset komoly tapasztalatok levonását teszi szükségessé. Valamilyen okból ugyanis szinte az összes komoly űrprojekt ára megnövekszik, mire a tervezés a kivitelezés majd az indítás fázisába lép. Ennek fő oka nem utolsósorban az lehet, hogy olcsóbb költségvetéssel a döntéshozók könnyebben választják ki az adott projektet megvalósítására, mint a drágábbat. Aztán az évek múlásával kiderül, hogy a kezdetben olcsóbbnak tartott program mégsem olyan olcsó, s ezért évről évre újabb összegek elkülönítésére van szükség. Ám a tételek korábban nem rúgtak ilyen magasra. Más eset az, ha egy 300 millió dollárra tervezett űrszonda végül 400 millió dollárból valósul meg, s más, ha egy 1-2 milliárdra tervezett program költségei 6-7 milliárdra növekednek. A jövőben tehát egyértelműen a NASA pályáztatási rendszerének újragondolására, a tervezett költségek részletes áttekintésére, a fejlesztés árának folyamatos monitorozására lesz szükség.
